A tegnapi nagy punnyadás után, és hogy végre megint embernek érzem
magam, úrrá lett rajtam a tettvágy. Mostam, teregettem, lehet, még
vasalok is. Kész van Matyi ebédje, és sül egy kenyér. Merthogy ebben a
pocsék időben én ki nem teszem a lábamat, az biztos. Máténak így is
folyós még az orra, már nem olyan vészes, mint pár napja, de semmiképpen
nem szeretném, ha visszacsúsznánk a lejtőn. A mai projekt része még a
takarítás, már megint olyan káosz van, én is értem... És mára terveztem a
mézeskalácssütést is. Emiatt nagyon be vagyok zsongva. Nem is húzom az
időt tovább, megyek, el ne szálljon ez a hatalmas munkakedv:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése