Téli csodafutás, meg ez, meg az

 Úgy volt, hogy ma délben már elindulunk Szentesre, de mivel masszív ónos esőt jeleztek az ország azon részére,  jobbnak láttuk nem elindulni. És ha már így alakult, akkor délelőtt jutott idő végre futásra is.

Az biztos volt, hogy a hegyek felé indulok, mert arra tuti nincs letaposva jegesre a hó, meg hát egyébként is.

Egy darabon, a tó parton Feri is velem tartott, majd mikor elváltunk fölfelé vettem az irányt.

Hideg volt, de olyan jól esett a mozgás, hogy egyáltalán nem fáztunk. A hegyoldalon néhány állatnyomon kívül semmi nem volt, csak a süppedő hó, és körben a csend. Elképesztően szép volt, és ha ebéd előttre nem lett volna még egy szánkózás betervezve, akkor ki tudtam volna futni a világból. Bár lehet, hogy egy heggyel arrébb már belefutottam volna valami határőrségbe...

Aztán kimentünk még szánkózni. Ebből volt némi duzzogás, hogy repedt a szánkó, meg egyebek, de végül csak sikerült egy bő órát csúszniuk, nekem meg addig kockára fagytak a lábujjaim.

Délután naplementekor pedig még tettünk egy jókora sétát Marcival. 

Karácsonyi szánkó

 Szerintem még sosem fordult elő olyan, hogy karácsonykor szánkózni tudtunk volna...

Ma reggel Marci és Milán viszonylag korán már ébren volt, és azzal ébresztettek mindenkit, hogy nem olvadt el a hó, mehetünk szánkózni. Ők már mamával meg is reggeliztek.

Micsoda szerencse, hogy épp kaptak 1-1 szánkót, fel lehetett avatni.

Ilyenkor télen, amikor szánkózóidő van, mindig elmesélem nekik a gyerekkorom nagy szánkózásait az ózdi szánkózóhegyen. A SZÁNKÓZÓHEGY! Fűvel borítva tavasszal, nyáron már sokszor láttuk, most végre ki is próbáltuk 🛷😁

Az én időmben a hegyoldal közepén volt még egy méretes bukkanó, ami jól megdobta a szánkót. Az azóta már elkopott, de így is nagyon jó gyors a pálya. Lehet rajta repeszteni. 🙂Olyannyira, hogy Milán el os repesztette a szánkót. De én azt mondom, inkább repedt szánkó, mint repedt kéz.

Fehér karácsony

Karácsony első napja van, köszönt és minden jót kíván, egy csíz a csupasz körtefán.

Mint már sok éve, karácsony első napján Ózdra utaztunk. Sokáig szöttyögtünk az autópályán, rengetegen voltak, majd az út felétől zuhogott az eső. Hogy ónos vagy sem, azt autóból én nem tudtam megítélni, de mindegy is volt, mert nagyon demoralizáló volt. 

Aztán itthon ebéd után, pihenés közben mintha hószálingózássá változott volna az eső. 

Mire elindultunk a nagynénémhez már igazi hó esett!

Mire eljöttünk tőle rendes nagy hó volt!

Annyira hihetetlen volt, hogy azon nyomban csak felkaptunk magunkra még egy pulcsit, és már indultunk is a városközpontba, megnézni a díszítést.

Egész úton az autóban délelőtt sopánkodtam magamban, hogy hogy lesz ilyen mocsok esőben világító szarvas nézés... És tessék, nemhogy elállt az eső, de gyönyörű hóesésben sétáltunk be a városba ♥️ nem is kívánhattam volna szebbet!

Karácsony felé

 A pechsorozatnak sikeresen pontot tettünk a végére. Az utolsó hét már szinte zökkenőmentesen telt. A gyerekek megajándékozták egymást a suliban, volt focis évzáró, evezős karibuli, süti és édességhegyek.

Itthon is kisült egy giga adag mézeskalács, ami aztán rekordsebességgel tűnt el. A hiányt egy jó adag citromos keksszel és pogácsával pótoltam, de mire kettőt pislogtam, annak is hűlt helye lett.  🤔

Az ajándékok is beszerződtek végül mindenkinek. Volt némi kanyar, meg varia, de minden jó, ha vége jó. 

A héten kisült egy hatalmas tepsi mézeskrémes, de kérdés, hogy marad-e még a kacsa utánra 🙂 én nem tudom, de ezeknek feneketlen a gyomruk. 

Tegnap délután még egy barátnős mozizás, városban sétálás is belefért a mai karácsony előtt. 

Az úgy volt, hogy amíg én kimenőzök, addig a fiúk itthon mindent előkészítenek a fadíszítéshez, de... De nem találták a talpat. Pedig tavaly még megvolt. Úgyhogy a ma reggelt a keresésre fordítottuk. És végül meg is lett. Feri megtalálta a pincében, mondhatni a helyén, de legalábbis ott volt, ahová tette. De ez csak akkor jutott eszébe, amikor már meglett, hogy tényleg, a korcsolyákkal együtt vitte le 🙂 szóval lett feldíszített fánk is 🎄

Hát így fordultunk rá a Karácsonyra. 

Legyen boldog, békés Ünnepetek 🤗

Pechszéria

 Mikor máskor, ha nem decemberben érne minket utol a rontás... 

Úgy kezdődött, hogy a múlt szombaton, a munkanaposon, délután elromlott a mosógép. Beraktam a szokásos mosást, jöttem-mentem, tettem-vettem, Marcit délben kellett elhozni suliból, a többiek itthon tanultak, és két valami között félúton még be is néztem a fürdőszobába, hogy nem járt-e még le, de 26 percet mutatott. Tudomásul vettem és hagytam, had dolgozzon. De maikor legközelebb a fürdő felé jártam, sokkal-sokkal később, és feltételeztem, hogy akkor már biztos végzett, még mindig azt a korábbi 26 percet mutattam és villogott rajta az a hibajelzés, a villogó kulcs, amit júniusban már megcsináltak. Akkor valóban az ajtózárral volt a gond. 

Most miint kiderült, a hibajelzés ugyanaz, de mivel a gép lezárva maradt, így nem az ajtó volt a bűnös, hanem a szénkefe. De ezt már csak hétfőn tudtuk meg, amikor kijött a szerelő. Ránézett és rögtön mondta, hogy ez a szénkefe. Kihúzta, szétszedte, kicserélte, és valóban alaposan el volt már kopva, szinte semmi nem is volt már abból csaknem 5 centis szédarabból. 

Úgyhogy most újra működik. Vígan és dalolva. :-) 

Na de, annak örömére, hogy megjavult a mosógép, épp csak kiengedtem a szerelőt a kapun, visszamentem a lakásba, gondoltam iszok ennek örömére egy pohár vizet. Megnyitottam a mosogatócsapot, és abban a pillanatban a csöve hosszában kettérepedt,és jött ugyan a víz, csak nem a kifolyó végén, hanem mindenhonnan máshonnan. 

Hát nem volt őszinte a mosolyom, már ha volt egyáltalán. 

Pláne, hogy rögtön az volt a második gondolatom, a csúnyábbak után, hogy nem lesz egyszerű lecserélni, mert már amikor a munkalapot cseréltük, és beleraktuk a mosogatótálcát, már akkor is néztük, hogy bajban leszünk, ha tönkremegy egyszer a csap. Na ez a bajban levés ez most jött el, mert nyilván ez így szigetelőszalaggal körbetekerve nem maradhat. 

Feri közben már meg is rendelte a másikat, én tegnap el is mentem érte, hogy ne teljen az idő házhoszszállítással. 

Ez mondjuk érdekes volt, mert a 3. ker.-ben volt raktáron olyan csaptelep, ami jó minőségű és jó paraméterekkel rendelkezik, és oda tőlünk most, mióta a körvasútsoron elindult a vonatfogalom, szuper vonatkapcsolat van. Felszállok itt Újpalotán és 15 percen belül már Aquincumnál voltam. Fantasztikus volt. :-) Tényleg. Ahogy átsuhantunk a vasúti összekötőn a Dunán, ami félig ködben volt félig nem, az nagyon sejtelmes volt. Máté evezősöblét vékony jéghártya borítja, a  másik oldalon a hajógyár hajói a ködös párában... elég borzongató volt. Kiegészítőjeggyel egészen elérhető lett így a Pilis is, mert a vonat Solymáron át Piliscsabára megy. Elképesztő. Úgyhogy akár kijárhatnék futni a hegyekbe is, most hogy így feltérképeztem a vonatjáratot. 

Szóval most itt figyel az új csaptelep. De ma mindenkinek évzáró bulija van, holnap délelőtt Milánnak még van egy futsal tornája. Na de aztán! Muszáj lesz nekiesni a csapcserének. 

szóval lehet, hogy az idei karácsonyi süti sütést csapcserére cseréljük. Aztán még az is lehet, hogy pikkpakk meglesz.  :-) 

Egy kis korona-abszurd

Ott kezdődött, hogy  Milánéknál az egyik gyerek a múlt héten korona pozitív lett. Le lett jelentve, meg minden, ahogy kell. Tegnap délután érkeztek meg végül az email-ek az oltatlan gyerekek szüleihez, nekem is, hogy akkor múlt péntektől e hét vasárnapig akkor Milán karanténba került. Hogy 5 nappal később mit ér ez az egész, azt a jó isten se tudja. azt meg biztos, csak én nem értem, hogy ha tudvalevő, hogy az oltott ember is elkaphatja és terjesztheti, akkor a karantén az oltott gyerekekre miért nem érvényes. Ők legális fertőzhetnek a buszon, az iskolában, az edzésen, bárhol. Ki érti ezt.... 

Nem mondom, Milán örült neki, hogy itthon maradhat. Azt mondja, erre vár már szeptember óta... 

Az este nagyobbik része mindenféle osztálylevelezgetésekkel telt, hogy akkor mi, meg hogy, meg hogy a héten van ebédbefizetés, amit csak készpénzben lehet, ( a 21. században ezen minden hónapban hőbörgök egy sort), meg akkor akinek a héten lett volna aktuális a második oltása, akkor az mikor kapja meg, és hogy jó lesz-e az úgy, meg ilyesmi. 

először az volt,h ogy nem is lesz online oktatás, mert azt csak az Emmi rendelheti el, de az még nem jelentkezett, de majd a leckét és tanulnivalót feltöltik classroomba. Aztán reggelre már az volt, hogy mégis lesz online óra, de nem minden tárgyból. Az osztály fele meg odabent nyomja. 

A másik, hogy Milán egy másik osztálytársának az anyukája covidos, megint. Volt már egyszer még régebben, azóta kapott 3 oltást is, és most megint. De teljesen szürreál, hogy mivel "rendesen" oltott a háziorvosa gyakorlatilag lepattintotta, hogy neki nem jár államilag finanszírozott teszt, akár van tünete, akár nincs. Így hát fizetett magának egy tesztet, majd az egész családnak, mert hát ők is oltva vannak, nem jár nekik tesztelés, és B. sem kerül karanténba, még úgy sem, hogy az anyja covid pozitív, merthogy oltott, és oltottakat nem tesznek hatósági karanténba. Szóval írta az anyuka, hogy fél nap telefonálgatás után persze sikerült elérnie a gyerekorvost és gyakorlatilag kikönyörögnie, hogy írjon a gyereknek igazolást a hétre meg a jövő hétre, de így ebben a formában neki nem jár online oktatás, ergo, a jövő héten, amikor elvileg a többiek visszamehetnek a suliba, és megszűnnek az online órák, akkor ő szépen pótolgat otthon. 

Próbálok logikát keresni az egész rendszerben, próbálom megtalálni az intézkedésekben az ésszerűséget, de egyelőre nem lelem, és folyton csak azt érzem, hogy nem tudja a bal kéz, hogy mit csinál a jobb, és a jobb kezünkkel vakarjuk a bal fülünket hátulról, és bármiáron ragaszkodnak egyfajta utópisztikus elképzeléshez, ami hangzatos ugyan, de nem igaz, hogy a védettség, az védettséget jelent, pedig nem jelent teljes védettséget, csak úgy teszünk, mint jelentene. 

Na szóval. Milán itthon dekkol mától. Elméletileg kutya baja, tünete legalábbis nincsen, bár szerintem hamarabb fertőződik meg a fociedzésen, meg a futsall bajnokságon, ahol mindig utólag derül ki, hogy ez is meg az is kovidos volt ám, ha egyáltalán kiderül, de a focicsapatra nem vonatkozik a karantén, ott büntetlenül  lehet fertőzni, pedig ott testközelben vannak a gyerekek és lihegnek egymás nyakába, nemúgy mint a suliban. Mindegy is, úgysem fogom én ezt megérteni. 

Reméljük a legjobbakat. Vigyá(z)zunk magunkra, vigyázzunk egymásra! 

Első hó

 Nagyon fura volt nekem tegnap, amikor kinéztem reggel az ablakon, és havas volt minden. Persze tudtam, hogy az ország egyes részein már van hó, meg láttam, hogy Kékestetőt elözönlötték megint az emberek, de arra nem gondoltam, hogy nálunk is havazás lesz. Nemigen szokott erre példa lenni január-február előtt, vagy még akkor sem. 

Külön a kezünkre játszott, hogy Marci szombat délután kiment a kis barátjáékhoz, Remeteszőlősre, és ott is aludt, és vasárnap érte kellett mennünk, úgyhogy ha már úgyis a hegyek felé indultunk, bedobtuk a szánkókat a csomitartóba. 

Mire mi kiértünk Remeteszőlősre, addigra Marci meg Tomi már túl voltak egy nagy kerti hócsatán és hóember építésen. Cukifánkok voltak. 

Aztán kerestünk egy kisebb dombot, ahol csúsztak párat a fiúk. Eddigre mondjuk már eléggé olvadásnak indult a hó, meg Milán duzzogott egy sort, hogy miért nem a szokásos Visegrádunkra megyünk... de nem lett volna praktikus, egyrészt mert az totál az ellenkező irányba lett volna, másrészt nem is voltunk még felkészülve a szánkózásra, olyanok vagyunk mint a közlekedési vállalat, hogy hóra nem számítottunk, és tavaly az egyik szánkónk alaposan elrepedt, úgyhogy az arra a kis dombra még pont elment, amit találtunk, de a visegrádi hegyen már nemigen lett volna ebből nagy vigasság. 

Na de most felkészülünk a télre most már mi is :-) ( már rendeltünk is is új szánkókat, ami 70 kilót bír 

😊 )

Aztán Marci olyan kis cuki volt, mert hazaérve már csak azt tudta kérdezgetni, hogy mikor kell már cipőt pucolni, mikor kell? Végül estére kikerültek a csizmák a kéménynyílás alá. Az ablakba már nem férnek, Máté negyvenvalahányas bakancsa még így is kicsit túlkorosnak tűnik a többi között. :-) 

Az alvó oroszlánt is fel kellett költenünk idejekorán, hogy együtt nyithassák ki a csomagokat. 

Én pedig futottam egy mikuláskört :-)