Anyáknapjás

Mielőtt végleg elfelejtenék szót ejteni róla, gyorsan lekörmölöm, hogy volt bizony anyák napja az iskolában. Idén kicsit összekavarták az év végi szülői értekezletekkel, de legalább az ünnepségek nem fedték egymást, mint ahogy volt már erre példa, még intézményen belül is.
Milánék kezdték. Ők voltak hétfőn.
Ez a Milán annyira cuki, mert már amikor elkezdik próbálni a műsort, már akkor csupa izgalom. Náluk az a szokás, hogy nem hozzák haza a szövegüket, versüket, hanem ott tanulják meg a suliban. Ami jó, mert legalább ezzel nem kell foglalkozni itthon.
Nagyon frappáns kis műsort adtak, Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék című meséjét mondták el, mindenki egy-egy passzust felváltva, majd vissza, nagyon cukik voltak.
Az a jó Janikovszkyban, ami már Mátééknál is nagyon jó volt, amikor ők adtak elő tőle ( Kire ütött ez a gyerek? ) hogy mindig olyan jól társíthatók a sorok-mondatok a gyerekekhez, hogy annyira tud passzolni. És hát nem lehet megunni, szerintem, mert mindig vicces, néha bólogatósan vicces, néha magunkra ismerősen, néha sírva-röhögősen. Milán persze, aki a sor szélén állt szerencsére, és nem volt annyira képben, végig duruzsolta az orra alatt az egész szöveget.

Énekeltek is.

Ajándéknak pedig egy hiperszuper-csodaklassz saját kézzel festett bevásárlószatyrot kapunk. Azóta ezzel villogok mindenhol, ahol csak tehetem 💓😍

Az ünnepség után szülőire rohantam a 4.b-be. Hát... tudnék mesélni... nagyon év vége van, és nagyon negyedik vége. Valahogy előjönnek most a sérelmek, a megbántódások, ami még oké is lenne, mert meg lehet ezeket beszélni, de a sértettség legtöbbször rébuszokban beszéléssel párosul, és senki nem ért semmit, senki nem tudja, most kinek van baja, és mivel... persze utólag minden kikristályosodik, de akkor ugyebár már késő. ( mert szülői után volt még egy szülő-szülői tanárok nélkül, ahol összeraktuk a dolgokat) Na mindegy. A lényeg, hogy van néhány kemény körünk , néhány vita, néhány egyetnemértés, de csak a szokásos, mert általában a megbeszéléseken mindig ugyanaz a törzsgárda van jelen, a levelezésekben ugyanaz a tizenpár szülő vesz részt, aki négy éve szokott, ellenvetése viszont mindig annak van, aki soha nem nyilatkozik, hogy mi legyen, soha nem ötletel előre, csak utólag kritizál, amikor persze már könnyű okosnak lenni... de hát így van ez mindenhol, gondolom.... 

Mátéék kedden ünnepeltek anyák napját. 

Azért elég szívbemarkoló volt őket így együtt látni, majdnem utoljára. Pláne, hogy lázas fénykép válogatásban vagyunk, és szembesülni az elsős "kicsiségükkel", majd ott látni magunk előtt, hogy hogy megnőttek, hogy milyen nagyok lettek, hát mi ez, ha nem könnyfakasztó. 

A műsor fő vezérfonala az ének, és a tánc mellett az volt, hogy mindenki felolvasta az anyukájának a saját fogalmazását. 

Egy gyönyörűséges dekopázsolt ékszerdobozt/kincsesládát kaptunk. Bele is raktam gyorsan azt a rengetegsok ékszeremet 😁

Azt mondják a nagyobb gyerekes anyukák, hogy felsőben már nem tartanak anyák napját. Meg karácsonyt se. Én ezt nem akarom egyelőre elhinni.... Nem azért, merthogy annyira ünnepeltetni akarnám magamat, vagy akármi, de olyan jó egy évben egyszer/kétszer együtt látni őket, csodálni őket, hogy milyen okosak és szépek. Kicsit lelassulni, gyönyörködni bennük, büszkének lenni, hisz olyan gyorsan felnőnek... 

Heti kreatív

Avagy mérgelődéseim az sk ajándékok körül

Az utolsó pillanatban Milánék is úgy döntöttek múlt hét elején valamikor, hogy mégiscsak kihúzzák egymás neveit, és megajándékozzák egymást. Szó volt már róla levelezés szinten, hogy legyen-e ilyen jó pár héttel ezelőtt, és akkor voltak pro meg kontra hozzászólások is, és végül nem lett összegezve a szavazás, így én azt gondoltam, hogy nem lesz ajándékozás. Kicsit még örültem is, mert Orsi néni mindenképpen a saját készítésű ajándék mellett kampányolt, mi meg hát... nem vagyunk annyira kreatívak. Se ügyesek. Se kedvünk nincs hozzá. Se időnk.
Szóval mikor aztán jött a mail, hogy volt névhúzás, és hogy továbbra is sk ajándékban gondolkodjunk, akkor azért elég morcos lettem. Meg is említettem, hogy nem biztos, hogy ez annyira jó ötlet, mert el nem tudom képzelni, hogy egy 7 éves gyerek tud örülni egy kézzel barkácsolt akárminek, amivel dolgozunk egy csomót, meg beszerzem a hozzávalókat, és 2 óra múlva a sarokban végzi jobb esetben és nem a kukában. De nem nagyon akadtam követőkre. Ezek szerint mindenki tömve van ötletekkel, és a megvalósításhoz szükséges mindenfélével. Hát nekem bevallom púp volt a hátamon az egész, pláne, hogy egész múlt héten nem volt egyetlen szabad délutánunk sem, amikor leülhettünk volna Milánnal ötletelni.
Végül a pinteresten találtam azt az üvegszarvast, csokigolyóval megtöltve, amit végül meg is valósítottunk.
Végülis klassz lett, szerintem. Remélem, hogy majd a megajándékozott kisfiú is örülni fog neki, ha másnak nem, hát a benne lévő csokigolyóknak.

Ugye, milyen kis semmiségnek néz ki?
De akkor elmondom, hogy kb. 1000 ft-ot hagytam ott a papírboltban a mindenféle apróságokra, dekorfilc, szemek, orr, szarvacskák, és ragasztó. Végül a ragasztó tök fölösleges kiadás volt, mert azon kívül, hogy jól összemaszáltuk vele a filcet, nem értünk el semmit, az üvegre nem ragadt rá a cucc, pedig a cimkéjén az van, hogy mindent mindenhová bivalyerősen.
Üvegünk szerencsére volt itthon, és nem kellett csak ezért venni egy üveg meggybefőttet. :-) Bár az, amit először gondoltam nem volt jó, mert nem érte körbe a filc. Szóval volt egy köröm a pincébe. Ez a része anyagilag felbecsülhetetlen.
A mindentragasztó ragasztó a szemeket és az orrot sem akarta felragsztani. Így felkutattam a fiók mélyén lapuló ősrégi technokolt, és ez hellyel-közzel bevált. Az orrot ma reggel megint újra kellett ragasztani, és remélem, kibírta délelőtt 10-ig, amikor is átadásra került a cucc. :-)
A kupakba a lyukakat Feri fúrta. Az ő ideje is felbecsülhetetlen.

Az üveg kész lett végül, de nem volt mit beletenni. Két boltban ( Spar, Lidl) sem találtam olyan jellegű csokigolyót, amit kigondoltam. Vasárnap este hiába tekertünk ki fél 7-kor a kerületi vásárba, ott már minden bódé zárva volt, kivéve a pálinkázó. Tényleg. Advent utolsó vasárnapján, épp amikor az esti misének is vége volt a templomban, a fabódékban már nem volt senki. Még ilyet!

Hétfőn szerencsére szembe jött velem egy olyan hagyományos vásári édességárus, akinél minden volt, szaloncukor, gumicukor, ezer féle, és volt neki csokigolyója is, így gyorsan le is csaptam rá, és egy fél vagyonért megtöltöttem az üveget.

Szóval... csak hogy eloszlassam a tévhiteket. A saját készítésű ajándék egyáltalán nem olcsóbb, nem könnyebb, nem elérhetőbb, mint a vásárolt. Kb. 3000 ft-ot költöttem mindenféle vicikvacakra, ebből 2 a csokigolyó. Plusz háromszor mentem be miatta városba, 3 különböző boltba.
Ennyi pénzből és ennyi idő alatt simán találtam volna bármelyik játékboltban/könyvesboltban/ajándékboltban valami frappáns ajándékot.

Na mindegy. A lényeg, hogy nem kellett Milánnak üres kézzel mennie, és végülis elégedettek voltunk az eredménnyel.

Azt már csak halkan mondom, hogy a maradék golyókból egyet bekapva az a trüffeles helyett valamilyen pálinkás volt. Remélem, hogy csak az az 1 darab keveredett bele valamiképp a zacskóba, és nem merül fel az ajándékozott kisfiú szüleiben, hogy direkt alkoholos cuccot adunk ajándékba.

Milánmese

Már vagy két hete rakosgatom itt a gép mellett azt a spirálfüzetből kitépett csíkos papírlapot, amire egy délután Milán rákarcolt egy mesét. 

Az ötlet, hogy mesét ill. könyvet írnak, Mátétól jött, aki neki is állt egy történetnek még korábban, csak aztán feledésbe merült, és most megint elővette. Majd ezt is megmutatom, begépelem, pláne, hogy  nagy tervei vannak a majdan elkészült művel. A múltkor már számolgatta, hogy hogy kinek fog belőle adni. Egyelőre a házi nyomtatásban és terjesztésben gondolkodunk, aztán majd meglátjuk 😻 Szóval Máté is keményen dolgozik, csak az ő munkáját több idő digitalizálni, de tervben van. Ő már két fejezetet megírt. 😃

Szóval Milán is írt egy mesét. 

 A mókás egér 

( írta Mészáros Milán)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egér, mókás egér. 

Mikor kijött az odújából, kitalálta, hogy megegyen egy almát. De nem tudta leszedni. 

Az egér gondolkodni kezdett, de nem jutott semmi az eszébe.

Ha elemezni kéne, akkor azt mondanám, hogy kompozícióilag teljesen korrekt, van bevezetés, cselekmény, majd egy hirtelen lezárással a végkifejlet az olvasó fantáziájára van bízva.

Milán levele

Az e havi Tappancs újságban volt egy oldal, amit kivágva, kiszínezve, megírva, összehajtva egy levéllé alakul át a Mikulásnak. Na Milán ennek neki is ugrott a hétvégén, és vágott, némileg színezett is, mert a hóembert meg a hópelyheket nem színezte semmilyenre, majd szépen odakanyarintott a kijelölt helyre egy stramm ki levelet.

Előtte kérdezgette Ferit, hogy mit írjon, meg hogy, meg egyáltalán, ő meg mondta neki, hogy szépen mutatkozzon be, és írja le, hogy mit szeretne kapni, mit hozzon neki a Mikulás. Leírta, összeragasztotta, megcímezte, és kész is volt. Megígértette, hogy majd másnap feladom a postán.

Másnap rohangálós délelőttöm volt, és amikor hazaértem, hónom alatt a teregetnivalóval megpillantottam az asztalon a feladásra váró levelet.

Ferivel voltunk itthon, a gyerekek még suliban, mondtam, hogy gyorsan olvassuk el, mert hát csak tudnunk kell, mit kell hoznia a Mikulásnak, aztán tegyük el a levelet, mondván elküldtük.
Feri nyitotta, én meg izgultam, hogy vajon mi lehet benne. Azok alapján, hogy mi mindenre mondják a boltban, vagy a tévében látva, hogy húúúú nekem ilyen kell, ilyet is kérek, olyat meg vegyünk, csak úgy pörögtek a szemem előtt a mindenféle kilövőpályák, nurf puskák, csodatranszformerek, mit tudom én mik....
Aztán elolvastuk a levelet....

Mészáros Milán vagyok, 6 éves tanuló. 
Kedves Mikulás, jól viselkedtem egész évben, kérnék tőled egy csokit, meg egy olyan tojást, amiből egy dinó kel ki. Szeretlek. 

A dátumnál valami félrecsúszott, a kettes meg fordítva sikerült, pedig azt már pont tanulták is a suliban. Sebaj. 

Még most is bőgök, ha ezt olvasom! Akkor is bőgtem! Már az is, hogy ír a Mikulásnak, már az is olyan megható, és olyan aranyos. Nem volt eddig szokásuk. De az, hogy gyakorlatilag bármit kérhetett volna, BÁRMIT, kacsalábon pörgő villogó megarobotot is hat puskával, hiszen nem tőlünk kéri, hanem a Mikulástól, aki elhoz neki bármit, ha jó gyerek volt! De nem, ő csokit kér és dinós tojást! Ez engem annyira meghat, hogy legszívesebben futnék és én magam hoznám le neki a csillagokat a csoki és a dinótojás mellé. 

Annyira imádom!

Amúgy meg... ez volt a 2000. bejegyzésem. Tatatadáááámmmm! 

Tökvéletlenül, de napra pontosan 11 év 2 hónap kellett ahhoz, hogy ennyit idepötyögjek, ebből az második ezer 5 év alatt gyűlt össze. Vannak termékenyebb, és terméketlenebb időszakaim. Most épp a kevésbé produktívabb időszakokat élem, de gondolom ez is majd egyszer csak átbillen.
Azért döbbenet!
Gondolom lesz majd 3000 is. Ha minden nap írnék, amit nem teszek, akkor nem kellene egészen 3 év, és máris ünnepelhetnék megint. Így viszont ki tudja, meddig kell még olvasnotok ;-)

Karácsonyi készülődés az oviban

Minden évben van az oviban egy úgynevezett karácsonyi vásár, amire a gyerekek készülnek mindenféle portékával, amit mi szülők megveszünk. Nem akkora nagy dolgok ezek, de szívvel-lélekkel készülnek, és évről-évre gyarapodik a készletünk mécsestartóból, kézművesgyertyából, és karácsonyfadíszből, amiket nagy örömmel akasztunk fel a fára. 

Idén is nagyon kedves dolgokat alkottak, még Marciék is nagyon kitettek magukért, pedig ők még csak kiscsoportosok, és csak tátottam a számat, hogy milyen klassz gyertyatartót raktak össze sóliszt gyurmából. Emellé még szép ezüst színű hűtőmágnest is készítettek, és színjátszó gyertyát festettek. (ezt hogy? nem árulta el Marci, az óvónéniket pedig még nem volt módomban meginterjúvolni.)

Milánék is nagyon sokat dolgoztak, angyalkát csináltak, tojásos dobozból karácsonyfát, csengőt, és spatulából szuper ajtódíszt.

Most is volt kézműveskedés, és idén valahogy nem volt annyira nyomasztó az egész, mert nem volt akkora tumultus. Igaz, később is érkeztünk, mint ahogy szoktunk, mert még Mátéért is el kellett menni, így már negyed 5 körül lehetett, amikor felcsattogtunk Milánért a gyűjtőcsoportba. Szóval lehet, hogy addigra a korán jövők már elmentek. Plusz idén a logopédus irodában is volt valami csillagfestés, ahol eddig szerintem nem, így talán kicsit jobban szétoszlottak a gyerekek.
A fiúk gyurmából szaggattak fenyőfát, meg képeslapot csináltak, igaz, a papírlyuggatásra nem volt időnk, csak arra, hogy körbevágják a formákat, de Máté mindenképpen a Boróka csoportba szeretett volna bemenni, hogy megnézze, hová jár Marci, és ott ez volt a feladat.

A délutánt a szokásos táncházzal zártuk, amiben most csak Milán vett részt, mi pedig csak néztük, és tapsoltunk.

 Még egy hét van a szünetig. De ez még jó húzós hét lesz. 3 karácsonyi ünnepség, ebből 2 egy napon, Máténak színház, de azon a napon, amikor a kicsiknek egy időben karácsonyi ünnep lesz az oviban, szóval grrrréscsittcsatt..... . Egy szolfézsos bemutató, közös karácsonyi énekléssel, Máté szülinapja, csak hogy a nagyobb eseményeket említsem. Plusz uszoda, plusz tanulás, futár várás.... hűűűű de várom már a szünetet! :)

Az állatok világnapja kapcsán

Már-már hagyomány, hogy Szilvi néni, Milán óvónénije, az állatok világnapja körül beviszi az oviba a matuzsálemi korú teknősbékáját, Gerzsont. Gerzson ilyenkor egész nap, vagy egész délelőtt az oviban vendégeskedik, és vagy ő megy csoportról csoportra látogatóba, vagy a gyerekek jönnek hozzá. Gerzson nagyon békés jószág, hozzá van már szokva, hogy 100 gyerekkéz tapogatja egyszerre, a gyerek pedig imádják. A csillagosoknál ilyenkor ő úgyanúgy jön-megy a csoportban, mintha ő is ovis lenne, a gyerekek házat építenek neki kockából, meg futtatják a padlón, Gerzson pedig tűri a törődést. Idén még az udvarra is kiment velük. 

Sajnos hétfőn, amikor Gerzson ott volt, Marci pont nem volt oviban, mert az okmányirodába volt időpontunk, így ő kimaradt a nagy hancúrból :(  Pedig hogy szereti ő is a teknősbékát. Mióta először látta odabent, 2 éve, azóta sokszor megnézi a fürdőben, hogy nincs-e ott véletlenül. Na mindegy, ebből már kimaradt. 

De tegnap a kiscsoportosok gyurmából megformázták Gerzsont. Zöld gyurma lett a teste, és dióhéj a háta. Délben haza is hoztuk a művet. 

Marci pedig egész délután ezt a gyurmateknőst dédelgette. :) Először vele is akart aludni. Letette szépen a párnára és melléfeküdt. Végül rábeszéltem, hogy tegyük inkább be egy cipősdobozba, jobb helye lesz ott. Beletettük. Amikor felébredt első dolga volt, hogy  megnézze a bétát, majd húzogta magával dobozzal, doboz nélkül. 

Mikor hazajöttünk délután a többiekkel, akkor pedig büszkén mutatta Máténak, hogy:

- Nézd, Táté, tetnősbéta! Én tináltam, obiban.

Pakolássza egyik dobozból a másikba.

Milánék lerajzolták az állatkertet. Vagyis azt ami a legjobban tetszett nekik. Milán egy szuperjó krokodilt rajzolt. És mivel Milán szekrénye pont a csoportajtó mellett van, a rajza meg fölötte, így mindenki látja, aki hozza a gyerekét az oviba, és mindenki meg is csodálja, hogy hűűűű micsoda krokodil!  Tényleg klassz. 

Azt mondja, nem magától rajzolta, hanem képről másolta, de ez nem von le semmit az értékéből szerintem. 

Mátééknál pedig ilyenkor mindig kisállat bemutató van. Bárki, akinek van otthon valamilyen állata, az beviheti aznap a suliba, és a tornateremben vagy az udvaron felvonultnak vele, kapnak tapsot, meg elemózsiát, a gyerek meg örülnek.  Egyébként is, de ilyenkor rendre napirendre kerül, hogy nekünk miért nincs háziállatunk, és hogy legyen, és hogy szeretnének ezt meg azt, mondjuk egy kutyát. De azt már sokszor megbeszéltük, hogy kutyánk tutibiztos nem lesz, se most, se máskor, és végül is elfogadták, megértették. Idén Máté túllépett a kutyán, most teknősbékát szeretne. Korábban is emlegette már, de múlt péntek óta, akkor volt ez az állatbemutató, folyton előjön vele, hogy kaphat-e egy teknőst, és hogy mikor, és hogy majd ott lesz az asztalán addig amíg nem lesz több helyünk, és majd ő eteti, és már a nevét is tudja, stb... 

Én a magam részéről nem zárkózom el egy teknőstől, mondtam is neki, hogy egyszer akár lehet is majd egy teknőse. Azóta minden nap megkérdezi, hogy mikor kaphat teknőst. Édesem! 

Úgyhogy lehet, hogy el kéne kezdenem körbejárni ezt a teknős témát, hogy hogy is megy ez élesben, de egyelőre kivárunk, hogy nem csak holmi fellángolás-e, és a jövő héten már törpenyulat akar majd, a teknős meg itt lesz a nyakunkon negyven évig, és megédesíti majd az öregkorunkat :) 

Így állunk. Állatok világnapja, juhéj :)

Mihály napi mulatság

Az oviban tegnap délután Mihály napi mulatság volt. A jeles alkalomra készült a folyosóra egy kis kiállítás, mindenféle növényekből, termésekből csináltak az ovisok figurákat. Egy részét ott az oviban készítették, de lehetett itthon is csinálni. Pénteken mondta is Milán, hogy ez a házi feladat, hogy csináljunk állatokat. Így aztán vasárnap este/késő délután, amikor hazaértünk Ózdról kitelepedtünk a konyhába, és nagy alkotásba kezdtünk. Máté és Marci is kivette a részét a munkából, nagyon lelkesen dolgoztak, és nagyon aranyos alkotások születtek.

A csiga a Marcié, a bagoly a Miláné, és Máté sünije.

Milán autója, Máté elefántja

Máté nyuszija

Hétfőn bevittük őket az oviba, és tegnap délutánra ott is figyeltek a kisszekrény polcán sok más egyéb alkotás között.

Nekem ez a töktacskó a kedvencem. :) Mellette Máté elefántja.

Szerencsére az időjárás kicsit megkegyelmezett nekünk, és bár néha jó hideg szél fújt, de legalább nem esett, mert a buli az udvarra volt tervezve. Rossz időben el is maradt volna az egész. Kár lett volna érte. 

A kezdésről sajnos lemaradtunk, mert Marcit így is ébreszteni kellett, pedig a tánciskolások adtak elő egy néptáncos egyveleget, de a kézműveskedésből és az egyéb játékokból kivettük a részünket, és toltunk talicskát, építettünk kukoricából házat, krumplit gurítottak a fiúk, szívószállal pakoltak szőlőszemeket, célbadobtak dióval, Máté csinált egy szép pókhálót, de a legeslegnagyobb sikere a kötélhúzásnak volt. Itt aztán volt minden, fiúk a lányok ellen, gyerekek az óvónők ellen, egyik csoport a másik ellen, mindenki mindenki ellen, abba se akarták hagyni, pedig a végén már mindenki a földön feküdt. 

A délután a szokásos közös táncolás zárta. A csillag csoportos lányok még szép kék szoknyát is vettek el, hogy hangulatosabb legyen a műsor. 

Jó mulatság volt :) Még úgy is, hogy én hullafáradt lettem a végére, mert valamelyik gyerek mindig elkódorgott valamerre, leginkább Milán, akinek mindig volt kéznél egy pajtása, akivel ment én csinált valamit, de aztán nem jött vissza a megbeszélt helyre, és hát Marci is eltéblábolt erre-arra. Szerencsére zárva volt az udvarkapu, szóval ki nem tudtak menni, de akkor is nehéz volt őket összevadászni annyi gyerek között. Na de hát... szép volt jó volt.

Ovis húsvét

Tegnap délután volt az oviban a hagyományos húsvéti készülődés. A gyerekek már a múlt héten is nagy munkában voltak, akár reggel, akár délután volt, mindig volt valami munka a nagyasztalnál, de hogy pontosan mit alkottak, az csak tegnap derült ki, amikor is megvásároltuk a gyerekek munkáit. (ez amolyan burkolt alapítványba való adakozás). Ilyenkor minden csoportnak van egy standja, ahol szépen ki vannak állítva a gyerekek munkái. Hát szebbnél szebbek egyébként, és jó végignézni a szorgos kiskezek munkáin. 

Milánék is kitettek magukért, idén négyfélét is készítettek, ajtódíszt, barikát, tyúkocskát, és hagymahéjjal festettek tojást. A báránynak a bundájához maguk tépkedték és bongyorgatták a gyapjút, ennek egyik reggel a szemtanúja voltam, és borzasztóan élvezték a gyerekek. Biztos így volt ez a korábbi években is, csak akkor nem figyeltem fel rá, hogy milyen sokféle anyaggal dolgoztak a gyerekek, gyapjú, filc, vessző, hajtogattak, ragasztottak, masnit kötöttek, és közben énekeltek és meséltek is mindig valami aktuálisat. pl. a kiskakas gyémánt félkrajcárját. 

Hiába,hogy Mátéért tegnap nem én mentem, mert fél négytől volt meghirdetve a mulatság, mégsem sikerült elég korán odaérnünk Marcival, és Milán már fenn volt az egyik emeleti csoportban. És bár épp előző nap sopánkodott, amikor ugyan elég későn értünk oda érte, de a kis barátja pont aznap még tovább volt, és már-már a gyűjtőcsoport határát súroltuk, szóval Milán sopánkodott, hogy nem igazság, hogy Ákos mehet a gyűjtőcsoportba, ő meg még sosem volt ott, (miért hiszi azt, hogy az valami nagy kaland?) ennek ellenére, amikor tegnap meglátott az ajtóban, csak úgy röpült kifelé. Rég nem csinált már ilyet, általában úgy kell kikönyörögni a szobából, mert mindig benne van épp valamiben. Szóval így teljesüljön Milán minden álma, gyűjtőcsoport pipa :)

Miután magunkhoz vettük Milán alkotásait, a szomszéd terembe vonultunk, ahol mindenféle kézműveskedés zajlott, lehetett mindenfélét csinálni, virágból koszorút fonni, (vagy ajtódíszt?), gyurmából nyuszit, vagy akármit csinálni, de Milán a harmadik helyen cövekelt le, és klasszul kivágott, kidíszített egy repülő papírnyuszit. Közben Marci is ügyködött valamin mellette. 

Aztán a Boróka csoportban csinált egy nyuszibábot, amivel este, mikor hazajöttünk elő is adott egy maga által költött, a három kismalac elemeit is magában hordozó mesét, amiben a farkas szerepét egy dinoszaurusz kapta meg.

Míg Milán a nyuszibábbal ügyködött, én addig feltérképeztem a csoportot, mert ez az a csoport, ahová Marcit szeretném majd adni ősszel (!!!!) Sosem voltam még a Boróka csoportban, de azt tudtam, hogy ez egy viszonylag kicsi szoba, de hát ez még annál is kisebb!Viszont amilyen picike, olyan barátságos, olyan meleg, olyan kuckós, és van benne galéria és egy akvárium, ami Marcinak nagyon bejött. Milánék dadusnénijével jó ideig nézegették a halakat, míg mi dolgoztunk.

A délutánt hagyományosan Szilvi néni táncházával zártuk. Marci egy ideig csak a padon ülve nézte az ovisokat, és csak a végére szánta rá magát, hogy csatlakozzon Milánhoz. Hát olyan tüneményesek voltak :) Ahogy Milán szépen fogta Marci kezét, majd amikor vége lett a zenének, akkor meg megölelték egymást :) Olyan sok szeretet jött belőlük, olyan öröm volt nézni őket!

A puszi :)

Tündéreim kézen fogva :)

Papírállatok

Milánék mostanában sokat hajtogatnak az oviban. Csináltak kiskutyát, csillagot, bohócot, hóvirágot. Amikor legutóbb a könyvtárban voltam eszembe jutott, és ki is vettem két origamis könyvet. 

Próbáltam olyat keresni, ami az alapoktól indul, hogy legyen sikerélmény(em). :)

Közben Mátéék is hajtogattak pillangót az iskolában, így ő is rákapott, és becsatlakozott.

Azóta lelkesen hajtogatunk.
Csináltunk már hattyút, kiskacsát, pingvint, lepkét, és elefántot. Mindegyikből több példányt is természetesen, mert mindenki dolgozik a maga művén, velem párhuzamosan.

Elsőre nem volt annyira egyszerű az egyszerű sem, nekem legalábbis, elég nehezen esett le hogy mit mutat a rajz, és mit monda szöveg, de ha már egyszer megvan a szakzsargon, akkor onnan már egyszerűbb. És a fiúk is egyre ügyesebbek, csak a trükkös ki-beforgatásoknál kell nekik segíteni.

Persze színes papírból szebbek lennének, de az egyelőre nincsen itthon. De majd úgyis megyek papírboltba Máténak megvenni a sokadik vonalzóját, mert újabban vonalzógyilkos lett, eltörik, elhagyja, nem tudja hol van, és nincs, pedig kell, szóval veszek egy doboznyit most már, és akkor majd beszerzek szép színes papírokat is. Ha el nem felejtem.

Művész lett

Milán gyógyul. Már-már láztalan. Vagyis láza biztos, hogy nincs, esetleg egy halvány hőemelkedése, de azt meg nem mérem. Érezhetően hatalmas a fordulat a tegnaphoz képest. Ma egész délelőtt dolgozott valamin. Épített egy repülőt, majd dupla szárnyúvá alakította. Csúcsszuper lett szerintem.

A képek nem adják vissza annyira, de teljesen szabályos repülő formája van.

Mikor sokadjára  jött megmutatni, én még sokadjára is teljesen oda voltam, hogy milyen klassz repülőt épített, és csak annyit mondtam:

- Milán, ez nagyon durva! 
- Tudom, ezt már mondtad!

Később pedig legóból csinált egy másik gépet.
Mondom neki:
- Milán, Te ma nagyon kreatív vagy!
- Látod, milyen művész lettem a betegségtől?

Művek

Máté autói:

Ezt másolta le

A sugárhajtású

A benzines

Tengeri csata cápákkal

Egy szárazföldi és légi csata

Milán egere:

Marci színezése:

Ovis versek és munkák

Fáj a kutyámnak a lába,                                                   

Megütötte a szalmába.
Ördög vigye a szalmáját,
Mért bántotta kutyám lábát?

Fáj a kutyámnak a hasa,
megütötte török basa.
Ördög vigye török basát,
Mért bántotta kutyám hasát?

Fáj a kutyámnak a farka,
odacsípte ajtóm sarka.
Ördög vigye ajtóm sarkát,
Mért bántotta kutyám farkát?

Csanádi Imre : Hónapsoroló

Új év, új év, új esztendő
Hány csemetéd van?
Tíz meg kettő.
Jégen járó január,
Fagyot fújó február,
Rügymozdító március,
Április füttyös, fiús,
Virághabos víg május,
Kalászkonyító június,
Kaszasuhintó július,
Aranyat izzó augusztus,
Szőlőszagú szeptember,
Levelet osztó október,
Ködnevelő november,
Deres, darázs, december.     



Idejöttem, itt állok, minden jót kívánok:
Bundát, csizmát, kalapot, göndörszőrű malacot.