Az állatok világnapja kapcsán

Már-már hagyomány, hogy Szilvi néni, Milán óvónénije, az állatok világnapja körül beviszi az oviba a matuzsálemi korú teknősbékáját, Gerzsont. Gerzson ilyenkor egész nap, vagy egész délelőtt az oviban vendégeskedik, és vagy ő megy csoportról csoportra látogatóba, vagy a gyerekek jönnek hozzá. Gerzson nagyon békés jószág, hozzá van már szokva, hogy 100 gyerekkéz tapogatja egyszerre, a gyerek pedig imádják. A csillagosoknál ilyenkor ő úgyanúgy jön-megy a csoportban, mintha ő is ovis lenne, a gyerekek házat építenek neki kockából, meg futtatják a padlón, Gerzson pedig tűri a törődést. Idén még az udvarra is kiment velük. 

Sajnos hétfőn, amikor Gerzson ott volt, Marci pont nem volt oviban, mert az okmányirodába volt időpontunk, így ő kimaradt a nagy hancúrból :(  Pedig hogy szereti ő is a teknősbékát. Mióta először látta odabent, 2 éve, azóta sokszor megnézi a fürdőben, hogy nincs-e ott véletlenül. Na mindegy, ebből már kimaradt. 

De tegnap a kiscsoportosok gyurmából megformázták Gerzsont. Zöld gyurma lett a teste, és dióhéj a háta. Délben haza is hoztuk a művet. 

Marci pedig egész délután ezt a gyurmateknőst dédelgette. :) Először vele is akart aludni. Letette szépen a párnára és melléfeküdt. Végül rábeszéltem, hogy tegyük inkább be egy cipősdobozba, jobb helye lesz ott. Beletettük. Amikor felébredt első dolga volt, hogy  megnézze a bétát, majd húzogta magával dobozzal, doboz nélkül. 

Mikor hazajöttünk délután a többiekkel, akkor pedig büszkén mutatta Máténak, hogy:

- Nézd, Táté, tetnősbéta! Én tináltam, obiban.

Pakolássza egyik dobozból a másikba.

Milánék lerajzolták az állatkertet. Vagyis azt ami a legjobban tetszett nekik. Milán egy szuperjó krokodilt rajzolt. És mivel Milán szekrénye pont a csoportajtó mellett van, a rajza meg fölötte, így mindenki látja, aki hozza a gyerekét az oviba, és mindenki meg is csodálja, hogy hűűűű micsoda krokodil!  Tényleg klassz. 

Azt mondja, nem magától rajzolta, hanem képről másolta, de ez nem von le semmit az értékéből szerintem. 

Mátééknál pedig ilyenkor mindig kisállat bemutató van. Bárki, akinek van otthon valamilyen állata, az beviheti aznap a suliba, és a tornateremben vagy az udvaron felvonultnak vele, kapnak tapsot, meg elemózsiát, a gyerek meg örülnek.  Egyébként is, de ilyenkor rendre napirendre kerül, hogy nekünk miért nincs háziállatunk, és hogy legyen, és hogy szeretnének ezt meg azt, mondjuk egy kutyát. De azt már sokszor megbeszéltük, hogy kutyánk tutibiztos nem lesz, se most, se máskor, és végül is elfogadták, megértették. Idén Máté túllépett a kutyán, most teknősbékát szeretne. Korábban is emlegette már, de múlt péntek óta, akkor volt ez az állatbemutató, folyton előjön vele, hogy kaphat-e egy teknőst, és hogy mikor, és hogy majd ott lesz az asztalán addig amíg nem lesz több helyünk, és majd ő eteti, és már a nevét is tudja, stb... 

Én a magam részéről nem zárkózom el egy teknőstől, mondtam is neki, hogy egyszer akár lehet is majd egy teknőse. Azóta minden nap megkérdezi, hogy mikor kaphat teknőst. Édesem! 

Úgyhogy lehet, hogy el kéne kezdenem körbejárni ezt a teknős témát, hogy hogy is megy ez élesben, de egyelőre kivárunk, hogy nem csak holmi fellángolás-e, és a jövő héten már törpenyulat akar majd, a teknős meg itt lesz a nyakunkon negyven évig, és megédesíti majd az öregkorunkat :) 

Így állunk. Állatok világnapja, juhéj :)