Heti terv

Kicsit bedarált minket  a január (is). 

Miután Máté heti programját a zenekar miatt kicsit átformáltuk, így akkor egy füst alatt bepasszíroztunk még a másik kettőnek is néhány hiánypótló foglalkozást, amit már rég terveztünk, de nem tudtunk megvalósítani. Még most is csücskös, de majd látjuk, hogy mennyire fog működni. 

Le is írom gyorsan, inkább csak magam miatt, mert bár itt van a fejemben az összes dátum, időpont, kinek-hova-kivel-mikor, mégis jó ezt leírni, legalább lesz hová nyúlni, ha elakadok, vagy ha porszem kerül a gépezetbe. 

Hétfő: Marcit 16.15-re viszem a suliba focizni. Ekkor összeszedem a Mátét, és Milánt, ha akar. Máét 17.15-re viszem focira a kerület másik végébe. Gondolkodom még rajta egy kicsit, hogy Milánnak ide beférne 17-18ig egy gyógytorna, de ezt még morzsolgatom, mert igazából fél után már ott lenne, tehát egyedül kéne várnia a kezdésre. Egyelőre vagy elkísér minket Mátéval, vagy ottmarad a suliban addig amíg vissza nem érek Marciért, aki fél6 körül végez. Ha szerencsém van, akkor Feri össze tudja szedni  Mátét fél 7-kor, és akkor nem kell nekünk visszamenni érte. Negyed8-Fél8 magasságában érünk haza. 

Kedd: A nagyokat fél 4-re viszem zeneórára. (furulya-hegedű) Onnan gyorsan hazatépünk, és villámtempóban összeszedem Marcit az oviból fél5 környékén, de legkésőbb 35-kor, mert Milánnak elvileg 17-től Logischool-ja lesz. Februárban indul majd, erre a napra addig nincs még kiforrott koreográfia. Na most majd őt is haza kell onnan hozni valahogy fél7-kor. 

Szerda: Ami eddig szolfézsnap volt, most a Máté szolfézsa helyére került a foci. Milán 3/4 5-kor szabadul ki a saját szolfézsórájáról, addigra mi már Mátéval-Marcival az iskola előtt toporgunk, és mint a szél vágtázunk a 17.15-ös focira. Amiről ha várni kell a villamosra-trolira, akkor rendre késünk pár percet. Mondjuk ötöt. Plusz amíg Máté átöltözik. Ugyancsak fél8 felé vagyunk újra itthon. 

Csütörtök: Mátét átvette Ágota néni a másik iskolában tartott csütörtöki szolfézsórájára, így oda megyünk 16.15-re. Innen elengedi 3/4-kor, hogy a 17 órás zenekari próbán már ott tudjon feszíteni a zeneiskolában. Nincs annyira nagyon messze egymástól a két hely, ha már stabil biciklizős-rollerezős idő lesz, akkor a negyed óra bőven elég lesz, most még elég csücskös. Igaz, még csak egyszer voltunk így, mert egyszer a zenekar maradt el, ma meg szolfézs nem lesz, így azért nincs az a nagy rohanás. De közben, hogy ne legyen annyira egyszerű,  Marcinak az oviban jógája van csüt. délután, és összeférhetetlenségi okokból kérte Ica néni, hogy ha meg tudnánk oldani, akkor jó lenne, ha Marci és Tomi a 4-kor kezdődő csoportba járna. ( eddig a fél4-esben voltak), mert egy kisfiú nincs rájuk jó hatással, és ez senkinek nem jó. De én ezt nem tudom megoldani, mert amíg Máté nem tud egyedül átvágtázni szolfézsról zenekarra, addig nem érek vissza Marciért az oviba csak nagyon zárás előtt. Az meg hogy egyedül menjen, ahhoz kéne egy-két próbaút, meg egy kicsi világosodás úgy 5 óra tájban.  De akkor Tomi anyukája volt olyan kedves, és felajánlotta, hogy ő szívesen elviszi Marcit magukhoz jóga után, had menjenek át együtt a másik csoportba, én meg majd megyek érte, amikor tudok. Úgyhogy egyelőre ez most így van, és ez igazán nagy segítség nekem, mert hogy Milánnal mi lesz  még nem tudom, mert suliban maradni sok idő, hazahozni meg nincs idő, viszont vele együtt sietni zenekarra, na az pedig kivitelezhetetlen. De majd minden napnak a maga baj. 

Bár Milánnak a csütörtök a pótnapja a logischoolon, de azzal sem egyszerűsödik sokat a szitu. 

De ma délután ő is egy haverjához megy suli után, és ott is mondta a mama, hogy nyugodtan mehet bármikor, amikor nem tudom hová tenni, szóval még az is lehet, hogy erre az ajánlatra is lecsapok, és Milán olykor-olykor a Balázsnál fog csövezni. 

Péntek: és ha ideáig elértünk, akkor a pénteket már rutinból toljuk, 2-re viszem hangszerre a fiúkat, majd Milánt vissza a suliba, Mátét haza, majd mikor Milán végez a szolfézzsal, akkor Máté kezdi, közben persze Marci is becsatlakozott már a mátrixba, mi hazajövünk, és szolfézs után Máté egyedül jön haza. 

Szombat: Hahaha, mert nálunk nem ér véget a hét pénteken :-) Szombat reggel úszni megy a két kicsi. Milán haladóban van, Marci most kezdte, de szerintem tök ügyes. E mellett még Máténak van hegedű pótlóórája, mert decemberben-január elején elmaradtak órák és/vagy focimeccs, és/vagy színház-koncertjegy. Szóval eléggé sakkozunk az idővel. 

Közben Milánék hétfőn uszodába járnak, pénteken még korizni, ez plusz egy hátizsák. 

Zajlott egy iskolai malomjáték verseny, ami nagy lázban tartotta Milánt, végül második lett a 3-4.osztályosok között. Persze ki volt borulva miatta. Lezajlott egy versmondó verseny, aminek még nem tudjuk az eredményét. Készül a Lük-versenyre, Ani néni szerint ő legjobb lük-ös a csoportban, és elvileg készülnek a Zrínyi matekra is, de erről igen kevés infó jut haza. 

Máté a természetismeret versenyre késül, neki szerdánként van ez irányú szakköre, meg egy rakat fénymásolt újság, teszt, feladatlap, információ, amit hazahoz, és tanulni kell. 

Marcival logopédiázunk, és ha tehetjük feladatlapozunk, mert a vonalvezetését, meg a koncenrációját még hová fejleszteni iskola előtt. Megírták a Difert, ami nem lett ugyan rossz, de olyan jó sem, mint amire Marci, ha kicsit odafigyel és mutat egy kis érdeklődést, akkor képes lenne. Szóval vele is rá kell állni erre az iskola-feladat-tanulás vonalra legalább tudatosítani benne, hogy amit meg kell csinálni, azt bizony meg kell csinálni.  

A fennmaradó időnkben pedig tanulunk. Hol ímmel-ámmal, hol kicsit nagyobb lelkesedéssel. 

A félévi dolgozatok megíródtak, szerintem ki is osztódtak, Milánnak ötösök lettek, bár még mindig nem tesz sok energiát a tanulásba. Máté pedig egészen hullámzó teljesítmény tud mutatni egy tantárgyon belül is, attól függően, hogy mennyire fekszik neki a téma, és mennyit hajlandó készülni. Van, amikor meglepően szorgalmas tud lenni, máskor meg leordíthatom az eget is, akkor se csinál semmit, csak héderel. Vagy most újabban olvas. Tanulás helyett. Ami persze jó, hogy olvas, csak hát közben meg no... tanácstalan vagyok ilyenkor, hogy melyik ujjamat harapjam meg, mert tökszuper, hogy magától leül olvasni, és nem is mondanék neki ilyet, hogy ne olvass már, csak közben ott van egy csomó más tennivaló, amit viszont holnapra kéne, vagy tegnapra. 

Azt hiszem semmit sem hagytam ki. Így forgunk mi körbe, hétről-hétre. 

Visegrádi szánkózás

Az új év első hétvégéje nálunk is szép nagy havazást hozott, de szombaton évzáró-évnyitó focibuli volt, így akkor nem tudtunk menni szánkózni, csak vasárnap.
Máté már valamikor októberben, amikor még verőfényes napsütés volt, már akkor azt kérdezgette, hogy de ugye, hogy majd télen megint elmegyünk Visegrádra szánkózni. Mondtam, hogy hát persze, de ahhoz hó is kell majd.
Hát lett hó. És karácsonyra szánkót is kaptak, vagyis bobot, mert már tavaly is nagyon kínlódtunk azzal egy darab szánkónkkal.
Pár éve, amikor csak úgy elindultunk a Pilis felé, hogy majd valahol szánkózunk, akkor véletlenül kötöttünk ki Visegrádon a bobpálya melletti lejtőn, és annyira nagyon bejött, hogy azóta mindig oda megyünk, ha szánkózható hó esik. Itt nincsenek olyan sokan, mint a hegy túloldalán a sípálya felőli oldalon, van viszont jó nagy parkoló, és hatalmas hegyoldal. A nagyok már tavaly is felmentek egész a tetőre, és onnan csúsztak, szerintem félelmetes magasról, úgyhogy idén már nem is volt kérdés, hogy a próbacsúszást is fentről indítják. Persze nem jöttek le egyben, mert féltávnál eleinte rendre felborultak, de aztán pár csúszás után már simán siklottak.

Ez a piros bob úgy megy, mint a veszedelem. Irtó félelmetes, pedig én csak félpályáról mentem vele egyet próbaképp. De a fiúk egyáltalán nem féltek. Sőt...:-)

A szemközti dombon lovasok és kutyák szaladgáltak. Én leginkább a látvány miatt szeretek ide járni. A környező havas hegyek, a szomszédos vár, olyan gyönyörű így behavazva.

Az, hogy most már mindenkinek lett külön szánkója, bár Marci egy idő után betársult Milánhoz,
nekünk meg megmaradt a faszánkó, az azért is jó, mert így mindenki tud egyszerre menni, és nem kell várni, míg a másik visszajön a szánkóval. Azaz, mindenki sokkal többször tudja megmászni a hegyet. :-) ami azért sokadjára már elég fárasztó.
Mikor már csak félig bírtak följönni, majd már addig se, akkor mondtuk, hogy na akkor legyen vége a szánkózásnak, úgyis eléggé átfagytunk már, és már kezdetek kicsit többen is lenni.
Búcsúzóul még mindenki siklott egyet a bobpályán. így indultunk hazafelé.

Milán meséli

Milán meséli hazafelé, hogy épp kik a barátai.
 - És a Bálint? Vele mi van?
- Ja, vele tegnap kicsit összevesztem, most nem a barátom.
- Min vesztetek össze?
- Áááá, csak azon, hogyha az udvaron találok egy labdát, akkor azt ő mindig rögtön el akarja venni. Nekem meg már elegem van ebből.
- És mondtad neki, hogy ne vegye el, ő meg megsértődött, vagy mi történt?
- Nem, összeverekedtünk.

Mit mondhatnék erre... nem ment még át maradéktalanul a konfliktuskezelés lecke.

Újévi újdonságok

Az új év első napjaiban az "új év-új padló" csapásvonalon próbáltunk haladni. Még karácsony előtt, mondjuk 23-án, és talán még 24-én is egy kicsit, elkezdtük lerakni odaát a padlót. Eleinte nem ment annyira fürgén, kellett némi idő, mire leporoltuk az emlékeinket tizenpárév távlatából, hogy hogyan is csináltuk ideát. Feri megnézett pár youtubevideót is a témában. Aztán mire belejöttünk volna, addigra abba kellett hagyni, mert mégiscsak karácsony, meg fadíszítés, meg valami ünnepi vacsi is kéne... utána meg elutaztunk. Szóval a folytatás átcsúszott az új évre. 

Egyelőre két szoba van majdnem kész, a szegőlécek még hiányoznak itt is, a hétvégén pedig elvileg pikkpakk ledobjuk a Máté szobájában is, és akkor már tényleg nagyon a végéhez közeledünk, már ami a munkákat illeti. 

Segítenek. Bár gyorsabban haladunk, ha nem teszik. :-)

Az évkezdés másik nagy híre, hogy Máté 3-án végre megkapta a várvavárt fogszabályzóját! Úgy volt, hogy már a szülinapja környékén megkapja, de akkor valamiért nem passzolt rendesen, és visszaküldte a doktornő, és legközelebb csak 3-án tudtunk menni. De ekkor minden klappolt, és azóta lelkesen hordja. 

Olyan szerkezet ez, hogy akkor van igazán értelme hordani, ha naponta egy 15-16 órát a szájában van, így nem csak éjszaka van vele, hanem napközben is hordja, amikor csak tudja. Nyilván evés közben nem, meg tesi órán, focin nem, de azért egész sokat bent van a szájában. Csak az első pár nap volt egy kicsit szokatlan, meg nyomott, meg feszített, de hamar hozzászokott, és most már egyáltalán nem panaszkodik. 

Aztán gondolom, amikor majd havonta húznak rajta picit, akkor majd megint lesz 1-2 nap kellemetlenség. 

Egyelőre nagy a lelkesedés, és most már pikkpakk kiveszi-beteszi, egyáltalán nem okoz gondot. Viszi a kis dobozkáját a suliba, és beleteszi, ha kiveszi. Szerencsére Máté nem olyan, mint Milán, aki még a fejére sem figyel oda, és ahol esik ott puffannak a dolgai, Máté ő ilyen szempontból elég megbízható, és vigyáz és odafigyel a dolgaira. Milánnak nem biztos, hogy a szájába mernék tenni egy ilyen többtízezres kütyüt, lehet, hogy már az első nap nem látnám viszont. Szerencsére az ő fogszabályzása még kicsit odébb van. Neki egyelőre a fogcserélődésére várunk már egy ideje, ami valahol megrekedt, de a fogdoktornő szerint ez még nem para, simán belefér, hogy vannak ilyen nagyobb szünetek a fognövések között. 

A vasfogú veszedelem. 

Ügetőszilveszter

Én már nem is tudom mióta, de évek óta minden évben felvetettem Ferinek, menjünk ki az ügetőszilveszterre, mert az biztos milyen klassz, meg én még sosem voltam. Ő meg mindig mondta, hogy ó neki nincs kedve, mert ő már volt egyszer régesrégen, és nincs ott semmi csak szaladgálnak a lovak körbe-körbe, és hideg van. Ő legalábbis csak arra emlékszik, hogy nagyon fázott. Persze volt egy csomó év, amikor nem nem is voltunk itthon szilveszterkor, meg amikor kicsik voltak a fiúk, akkor szóba sem jött. De én azért amikor csak lehetett szóba hoztam a dolgot :-)
Aztán idén megint szóba került. Egyrészt láttuk a Diego előtt a Kincsem Park mellett a hatalmas plakátot. Másrészt kiderült, hogy az iskolás társaságból is készülnek páran. És végül még csak hideg sem volt aznap:-) így aztán tényleg semmi akadálya nem volt, hogy menjünk.
Aznap délelőtt jöttünk vissza Szentesről, és a hazaérkezés, kipakolás, meg ez meg az végül addig húzódott, hogy a nyitó celebfutamokról végül csak lecsúsztunk. Az volt az előzetes terv, hogy a barátokkal majd a Pamkutyáék futamára kiérünk. ( a fiúk kicsit rá vannak kattanva Pamkutyáékra, de annyira durván, de azért ismerik őket, és ha eszükbe jut, akkor azért  előjön a deszpaszító nótájuk) De aztán ők félig lebetegedtek, mi meg megcsúsztunk az idővel, de  szerencsére, nagyon nem lengettük be ezt az eseményt a fiúknak, így nem volt ebből nyafogás. Ott meg egy másik barátnőmékkel találkoztunk, úgyhogy nem maradtak buli nélkül.

Ahogy mentünk hatalmas tömeg közlekedett velünk egy irányba, de szembe is sokan jöttek, és kicsit beparáztunk, hogy majd kilométeres sort kell végigállni a jegyért, mert nem vettünk előre jegyet. Sorbanállásban és várakozásban pedig nem vagyunk túl jók. De szerencsére nem volt semmi sor. Csak odalibbentem a kislányhoz, vettem jegyet, és már bent is voltunk.
Pont az ajtóban találkoztunk Alízékkal, akik évek óta kijárnak az ügetőszilveszterre, így gyorsan meg is mutatta, hogy hol és hogyan kell fogadni, és már kint is voltunk a lelátón.

 Amikor a karika formájú chips a legnagyobb buli :-)

Óóóó és nagyon izgalmas volt az egész, szerintem nagyon élveztük! Csak Milán keseredett el, mert az ő lovával pont sosem nyertünk, pedig volt hogy már majdnem nyert, de aztán a hajrában mégis lemaradt. ezen azért kicsit kibukott. Hogy ne legyen annyira elkeseredve újabb és újabb futamokon fogadtunk, hátha... de mindig pontígy járt.

A futamok közötti időt, meg amikor nem volt fogadásunk, azt a bulisátorban töltöttük, melegedve. Majd amikor jött a futamunk, akkor gyorsan kirongyoltunk a lelátóra, kiabáltunk egy sort, aztán vissza a sátorba.
Végül nyertünk valamennyit, de nyilván nem ezen gazdagodtunk meg.

Aztán már épp hazafelé készültünk, amikor Marci kifülelte, hogy van még kutyaverseny is. (agárverseny) ezen teljesen bekattant, hogy ő meg szeretné nézni a kutyákat is. Potyogtak az oroszlánkönnyei. Végül maradtunk, és megvártuk a kutyákat. Erre már nem fogadtunk igaziból, csak magunk között választottunk kedvencet. Volt egy Milán nevű eb, ( Jaytee Milán) és a címvédő kétszeres Kincsem Park Ügetőszilveszter győztes Booksy !!! ( magyarul Buksi) Na ezen annyit kacagtunk, és még azóta is emlegetjük.
Hát ezek a kutyák úgy futottak, mint a nyúl :-)
Milán győzött, így végre a miMilánunk lelkivilága is helyrebillent, és Buksi lett a második, ennek meg Marci örült nagyon. Kifelé jövet meg lehetett simogatni a kutyákat. Buksinak volt a legnagyobb rajongótábora :-) alig tudott szabadulni szegénykém a simogató kezek alól.

És ha már eddig itt voltunk, akkor már a záró tűzijátékot is megnéztük, és csak utána indultunk haza.

Itthon pedig már csöndesen és gyorsan telt el az évnek a hátralévő része. Éjfélkor gyorsan koccintottunk, aztán söpörtünk aludni.
Helló, 2019!

És akkor most már blogilag is lassan átlépek a 2019-be :-)

Még mindig tavalyról... Milánszülinap, strandolás

Szép nagy adag hó esett még nálunk is reggelre, egészen télies lett így az egész táj. A fiúk nem is akarták elhinni, hogy nagy hó van, mindenképp rollerrel akartak iskolába menni, hiába mondtam, hogy nem megy a roller ekkora hóban. Aztán persze mikor kimentek az ajtón tátották a szájukat, és belátták, hogy tényleg nem rollerezős az idő. Cserébe szép lassan elbandukoltunk az iskoláig, majd Marcival vissza az oviba. 

Nagyon vicces ilyenkor, hogy minden ház előtt megy a hólapátolás, az autó kiásása a hó alól, és csak úgy röpködnek a "jó munkát"-ok az utcán keresztbe-kasul. 

De mielőtt rátérnék az idei kalandjainkra van még pár képem tavalyról, meg volt ám Milcsinek szülinapja is, amit most nem Makón, hanem egy számunkra új helyen Gyopárosfürdőn tartottunk. De előtte még voltunk Ózdon is. 

 A fiúk a karácsonyfa alatt.

 A legnagyobb és a legkisebb :-)

 Egy tablettel és egy telefonnal sikerült csak egy kupacba terelni őket.

Ózdról rend szerint Szentesre autóztunk, ahol szűk körben ünnepeltünk, mert Fannikáék lebetegedtek. De azért volt torta, két szülinapos, és egy bónusz Marcinak, aki egyedüli szerencsétlenként  augusztusiként ilyenkor rendre kimarad a tortaosztásból, de most neki is jutott.egy szerencsemalacos :-)

Esti gyerekfuttatás a városban. Milán végül csak megkapta korábban a maga rollerét, így mind a hárman rollerrel suhanhattak. Kicsit elkombináltuk a karácsonyi-szülinapi ajándékozást, mert miután Máté rollert kapott szülinapjára, Marci sírva fakadt, hogy neki meg nincsen, pedig ő is ezt szeretne. Ezt meglovagolva ő rollert kapott karácsonyra, a nagyok meg egy-egy bobszánkót, arra számítva, hogy ha megyünk Ózdra, akkor majd ott hátha lesz hó, és akkor tudjuk vinni magunkkal. Milánnak pedig a születésnapjára szántuk a rollert, mert nyilván, ha már mindenkinek van, akkor neki is kell, ez nem kérdés. Volt is pityergés, amikor úgy gondolta, hogy neki nincs rollere. Végül nem bírtunk várni a születésnapjáig, és megkapta egy picit korábban. 

  9 gyertyás.

Bármennyire nem volt kedvünk az idén strandolni menni, nemigen lehetett lebeszélni a fiúkat róla. Viszont nem akartunk már sokadszorra Makóra menni, mert már ezerszer voltunk, és kicsit unjuk, másrészt nem volt kedvünk annyit autózni. Végül Gyopárosfürdő mellett döntöttünk, mert az csak fél órányira van Szentestől, van egy nagy csúszda, és Anitáék nagyon szeretik, szóval ők is ajánlották. Mi meg úgy voltunk vele, hogy ott még úgysem voltunk, azt a pár órát biztos jól el fogjuk tudni tölteni ott. 

Végülis tényleg jó volt. Bár a csúszdára az volt kiírva, hogy 120cm vállmagasság alatt nem tanácsos, a fiúkat nem lehetett volna lebeszélni róla, nézni meg nem nézte senki, hogy ki megy fel. Így aztán a nagyok csúsztak jópárat, és nagyon bejött nekik. Én azért féltem, hogy nagy lesz nekik, de meg sem kottyant nekik az egész. Számomra félelmetes, ahogy beledobja őket a végén a vízbe a sodrás, oda sem néztem inkább, hanem Marcival sodrófolyosóztunk.  

Mint minden strandon, itt is inkább nyáron van több lehetőség, a benti rész nem túl nagy, egy gyógymedence, egy kisebb medence meg egy nagyobb élményelemekkel, és kábé ennyi, de végül jól elvoltunk majdnem 3 órát. Szaunarész is van természetesen. 

A gyopárosi karácsonyfával :-)

Karácsony is volt

Keresem az okokat, és egyben a megoldásokat is, hogy miért vagyok ennyire elmaradva... Korábban sosem volt gondom azzal, hogy időt szakítsak a blogra. De jó ideje valamiért nem megy úgy, mint korábban. Egyelőre keresem a miérteket, de tényleg tanácstalan vagyok. Azt tudom, hogy nem lenne jó abbahagyni, nem is szeretném. Csak kérdés, hogy ha hetekkel meg vagyok csúszva, akkor az még mennyire lesz később hiteles. De mindegy is ez most, ezen majd elkattogok én, és majd igyekszem változtatni pozitív irányba.

De hogy el ne felejtsük, volt ám karácsony az idén is, meg karácsonyi műsor. Mátéék idén már nem készültek ünnepséggel. Nagy szívfájdalom volt ez nekem, meg neki is, nem is tudtuk ezt megemészteni. Nem is fogom szerintem. Kárpótlásul viszont így probléma nélkül részt tudott venni az évzáró focikarácsonyon, ami annyit tesz, hogy mindenki visz enni-innivalót, és egy kis félév értékelés után megy a zabálás. Szerencsére nekem nem kellett ezen részt vennem, mert mi Milán karácsonyi ünnepségén voltunk éppen akkor. Egyszer volt szerencsém egy ilyen évzárót végigasszisztálni, és hát... nem igazán értettem, hogy miért jó, ha mindenki egyöntetűen lemegy állatba, és úgy tömi magába a chipset meg az egyebeket, mint aki még sosem evett semmit. köszönöm, nekem ez már kicsit sok volt akkor. Máté egyben hazajött, a haverjáék vitték-hozták, és nekem ennyi elég is volt a buliból.

Milánék karácsonyi ünnepsége nagyon klassz volt. Egy bibi volt csak vele, hogy mivel sokan vannak, és kétszer is táncoltak benne, nem fértünk volna el a tanteremben szülőstől.testvérestől, így a tornaterem egyik végében volt berendezve a színpad. A tornateremben viszont nem volt túl meleg. Ezt leszámítva minden nagyon flottul ment.
Több jelenetet is előadtak, Milán az egyikben valami hordón kiabáló kisbíró volt, a másikban pedig maga volt a Didergő király.

Marciéknál is volt egy kis karácsony. Most, hogy egy igazán vegyes csoport a Marciéké, azaz vannak a visszamaradt nagycsoportosok, akiknek a fele régi Borókás, a másik fele régi Manó csoportos, és hozzájuk jöttek még az egész pici kiscsoportosok, így nagyon furcsa volt együtt látni a nagyokat meg a kicsiket. :-)

Aztán végre ez volt az utolsó nap. Pénteken nálunk már nem volt iskola, és ekkor nekiláthattunk az itthoni karácsonyi sütésnek is, mert szégyengyalázat, hogy egész addig nem készült el egy sütésnyi mézeskalács sem. Tényleg nem értem, hol csúszott el a dolog. Kárpótlásul rögtön dupla adagot sütöttünk, plusz utána én még egy szimpla adagot.

Közben karácsonyi dalokat hallgattunk, a fiúk meg énekeltek. az egyik legkedvesebb emlékem ez a közös sütés a karácsonyról.

Ja, és színházban is voltunk. A Diótörőt néztük az Erkel színházban. Bevallom, én még korábban szerintem sosem láttam a Diótörőt, még a történetét sem igen ismertem. Gondoltam még karácsony előtt, hogy megveszem mesekönyvben, hogy kicsit képben legyünk, mert nem voltam biztos benne, hogy a balettból majd át fog jönni a gyerekeknek a sztori. (meg nekem is) De a neten böngészve annyi féle könyv van, különféle feldolgozásban, hogy nem tudtam választani, a könyvesboltban pedig, amikor megnéztem a meglévőeket egyik sem fogott meg igazán. Nem szeretem a gagyi újradolgozásokat, az olyan könyveket, amikre ráhúzzák, hogy "irodalom gyerekeknek" vagy valami hasonlóval felcimkézik, és ez mintha feljogosítaná a kiadót/szerkesztőt, hogy minősíthetetlenül leegyszerűsítse az eredeti művet, és magyartalanul, lebutítva nyomnák az ember kezébe, hozzáteszem drága pénzért. Némelyiknek meg olyan förtelmes illusztrációi voltak, hogy húúú... Szóval nem vettem könyvet. De végülis nem is volt rá nagyon szükség, mert így is megértettük a történetet.
Félő volt még, hogy a gyerekeknek hogy jön majd át ez a táncos dolog, de a nagyok egész jól bevették, igaz, nagyon baráti hosszúságúak (rövidségűek) voltak a felvonások, így tényleg nem volt megterhelő. Marcinak kevésbé ment át, eleinte még csak-csak lekötötte, de aztán voltak keményebb percek vele, és a végére megint felvette a fonalat, úgyhogy végül egész jó lett az egész. És tény, hogy nagyon látványos, és csodás díszletek vannak. Marcit is leginkább az fogta meg.

 Fönt ültünk az erkélyen. Ott nem olyan eszeveszett drágák a jegyek, mint lent. (mármint erre az előadásra) És az Erkelben nagyon jó fent ülni, mert pár soronként van egy közlekedő, és akkor nem ül előttünk senki. De egyébként is nagyon jó fentről a rálátás a színpadra. Mi többször ültünk már itt fent, és sokkal élvezhetőbb volt, mint amikor lent próbáltunk úgy dőlni, hogy lássunk is valamit.