Vasárnapi délutáni misztikum

 Egy igazi Agatha Christie -féle krimibe illő eset történt tegnap délután, amolyan Miss Marple és az eltűnt croissonok esete. 

Történt ugyanis, hogy délelőtt vettünk 5 croaissont. Ebből még ebéd előtt Milán meg Marci elfelezett egyet, mert már nem bírták ki ebédig.

Később ebéd után megették a másik felüket, és Máté is megette a sajátját. Neki még lekvárt is vettem ki a hűtőből hozzá, mert nyávogott, hogy miért sima. Ekkor gondoltam, hogy majd én is lekvárral fogom megenni kicsit később. 

De amikor kimentem valamikor 4 körül, hogy megegyem az enyémet, nem volt sehol a zacskó. Se a croissonok. Kérdem Mátét, hol van. Ő nem tudja. Ő kivett egyet, a többit otthagyta a pulton. 

Kérdem a többieket, hogy mit tudnak a croissonról. Persze semmit. Esküdöznek, hogy ők csak a maguk részét ették meg. 

Biztos? Biztos. 

Kerestem mindenhol. Hátha bekerült valahová, ahová nem kéne. A kamrába, a hűtőbe, a zöldségek közé, még a szemetesben is megnéztem, hogy nem dobtam-e ki véletlenül. Semmi. Nyomokat is kerestem. Elszórt morzsát a szobájukban, ilyesmit. Aztán gyanús lett, hogy a zacskó sincs sehol. Ha valamelyik besumákolja lakáson belül, akkor nyakam rá, hogy otthagyja az üres zacskót a pulton. 

Ekkor már felmerült bennem a gyanú, hogy ez a croisson kikerült innen a lakásból. Átkutattam a kabátzsebeket. A kishátizsákot, amivel a pályán voltak a fiúk. Semmi nyom. 

Szőrén-szálán felszívódott a konyhàból 2 péksüti. Biztos az ette meg, aki szétdobálja a szennyest, mert általában az se senkijé, amikor össze kéne szedni. 

Mondtam is a fiúknak, hogy ez azért nagyon para, mert ha nem ők voltak, akkor valaki ide bejár enni. Meg szétpakolni. 

Ekkor Marci, mintha csak most jutna el hozzá, hogy mit keresek, kinyögi, hogy hát az egyiket LEHET, hogy ő ette meg, mert kivitt egyet a pályára. Lehet!!!! De akkor még 2 volt. Merthogy azt hitte, hogy nekünk már úgyse kell. 

Szóval nagy nehezen az egyik meglett. 

Na de hol a másik? Zacskóstól? Esküdöznek, hogy nem ők voltak!