Húzós

 Húzós hét van mögöttünk, mindenféle szempontból. 

Hétfőn volt Milánnak időpontja az ortopédiára, mert a januári időpontját elfelejtettem. Feri ment vele. Milánnak egyébként érettségi szünete volt hétfőn-kedden, úgyhogy legalább erre nem volt gond. Szerencsére minden rendben van, Milán lába szinte tökéletes, csak pici eltérés van a normálishoz képest, de ez tavaly is így volt. Az lenne igazán jó, ha rá lehetne venni Milánt, hogy a foci helyett valami kevésbé terhelő sportot válasszon. Az úszás lenne a legszuperebb, és a biciklizés is hasznos. De úszni sportszerűen nem akar. Időnként próbáljuk őt is az evezés felé terelgetni, abban biztos, hogy nagyon jó lenne, de egyelőre eléggé ellenáll. 

Ugyancsak hétfőn moziban voltam a barátnőmmel, a Downton Abbey  legújabb részét néztük. Szerintem nem is lesz több, pedig ez a rész szerintem sokkal jobb volt, mint a korábbi mozifilm. elkészült a szokásos downton abbey pólónk is. Idén Maggie Smith-est választottunk. 

Az érettségi szünet alatt Máténak délután volt tanítás, ezért kedden délelőtt azt mondta elmegy evezni. Mondjuk tanulhatott is volna, de elment edzeni. Ezen én már nem akadok fenn, az itthon lődörgésnél még mindig jobb az edzés, az legalább látszik rajta. :-) 

Szerdán-csütörtökön meg kompetenciát mértek. Hogy mi volt, és hogy sikerült, az nem derült ki. Szerdán kérdeztem, hogy mi volt, azt mondta megírták. Ennél több információt nem sikerült kicsikarni belőle. 

Milán a héten írta az Egri csillagok nagydolgozatát. Előző este fejezte be  a könyvet. Másnap kérdeztem, hogy hogy sikerült. Azt mondta jól, és képzeljem el, hogy voltak olyan kérdések, amit csak azok tudtak, akik elolvasták a könyvet. Úgyhogy ő tudta azt is, de voltak aki nem tudták. Nabumm. Hát mégiscsak értelmet nyer néha az a rengeteg szó, amit arra vesztegetek, hogy tanuljanak, olvassanak. :-) 

Csütörtökön pedig koncerten voltam, a Ludovika fesztiválon. Kicsit aggódtam, hogy másnap munkanap van, és hogy nem leszek-e nagyon oda, mert ráadásul sok dolgom is volt, de Szabó Balázs koncertjét emiatt nem hagytuk volna ki semmiképp. :-)  Előtte a kisszínpadon Grecsó Krisztián és Hrutka Róbert énekelt, és szerencsénkre azt is elértük :-) Úgyhogy nagyon jó esténk volt. Szabó Balázsék most is hiperszuperek voltak. És bár fáradt voltam másnap, de egész nap a slágereket dudorásztam, ( és reggel benyomtam a kávé után még egy pohár kólát is ). 

Mátéék pénteken indultak osztálykirándulásra. A Tisza-tóhoz mentek, vonattal, és vasárnapig lesznek ott.  sok mindent nem tudunk róla, reggel még üzent, hogy minden oké. 😂

Év végi zanza

Ott csúsztam el, amikor Marci december közepén lebetegedett. Nem nagyon, nem volt annyira nagyon vészes, csak épp annyira, hogy egy hétig itthon köhécselt, ahelyett, hogy iskolába ment volna, és ezzel jól felborította a heti tervet. Mert a betervezett ajándékvásárlásokat nyilán nem lehetett vele elintézni, még a neten keresgélni sem nagyon, mert sasol, figyel, kukucskál. Nyilván a Nagyok ilyen-olyan programját nem lehetett e miatt lemondani, így bár betegen volt, mégsem tudtunk csak úgy itthon lazulni, filmet nézve, szirupot iszogatva, hanem mindig volt valami... zongoráspróba, oboaóra, Luca napi készülődés, majd vásár, szóval csak a szokásos.

Pótol

Aztán mire ő meggyógyult, akkor már én éreztem, hogy nem stimmel velem valami, mert hideg volt az orrom belülről, ami nálam a betegség előszele.
Kedden még elvittem Mátét hegedűvizsgára, de akkor már nem nagyon voltam jól. Őt szerencsére ez nem zavarta a jó szereplésben. LINK

Aztán olyan is volt, hogy egy szombaton, (amikor még nem voltam beteg), akkor megtartottuk Milán szülinapi buliját, amire már tavaly óta várt. De tényleg! Már tavaly ilyenkor kitalálta, hogy ő a Lézer Arénában szeretne bulit, amikor ott voltak meghívottak, és nagyon tetszett neki. Én kicsit reménykedtem benne, hogy hátha majd egy év alatt kiheveri és kitalál mást, de nem, nem felejtett, és nagyjából havonta emlékeztetett rá, hogy el ne felejtsek helyet foglalni. Végül muszáj volt beadnom a derekam, és még november elején foglaltam nekik helyet. ( Már ekkor is szűkös lehetőségek voltak csak, szóval nem volt korai)
Na ez után már csak ki kellett várni, hogy eljöjjön  nagy nap! Konkrétan számolta a napokat visszafelé. Nem mondom, cuki volt, ahogy lelkesedik :-)

Aztán amikor eljött végre a nagy nap, akkor nagyon örültünk, hogy az összes kis meghívott közül csak 1 nem tudott eljönni, de őt pótoltuk egy meghívott kistesójával, ( egy lánnyal), így mindkét csapat teljes volt, mehetett a harc.

a Banda

 Az ünnepelt Juventusos tortát kért, így azt kapott, meg rengeteg ajándékot a haveroktól :-)

 Különösen büszke vagyok, hogy magam böngyörgettem feketére a hófehér fondatot ételfestő porral :-)

A buli másnapján ültük meg Máté 12-dik  szülinapját. Ő egy ünnepi Bozsik focival indította a napot, úgyhogy a csapattársaktól is kapott egy kis fülhúzogatást, aztán este otthon, csendes családi körben ünnepeltük meg a Legnagyobbunkat.
Minden évben változó, hogy kinek mennyire találtjuk el az ajándékait. Máténak mondjuk mindig vannak ötletei, hogy mit szeretne, most is voltak, úgyhogy vele idén egészen könnyű dolgunk volt, mert egy részét megkapta szülinapjára, egy részét meg karácsonyra, és még olyat is kapott, amiről nem álmodott, de mégis nagyon örült neki.
Az egyik ilyen meglepetés volt, hogy reggel egy meleg szarvasos mamuszt toltam elé, merthogy mindig elcsente az én meleg, bundás házimamuszomat, és amikor megláttam a pepco-ban ezt a szarvasmamuszt, akkor rögtön Mátékám jutott eszembe.
És ha hiszitek, ha nem, úgy örült ennek az 1500 ft-os mamusznak, mint majom a farkának! Aminek meg én örültem, hogy azért még nem csak a drága ajándék az ajándék számára. Aranyos volt nagyon.
Aztán este kapott még egy blutooth-os fejhallgatót is, amire vágyott.
( amit aztán másnap vissza kellett vinnem kicserélni, mert nem működött, de minden simán ment, és szó nélkül kicserélték a mediamarkt-ban. ) 

a Nagyfiú

Amúgy meg döbbenet, hogy mér tizenkettő... már nagyobb mint én. Ha bizonyos szögből nézzük, akkor már látszik a bajusza. Nagy nyurga keze-lába kamasz, annak minden előnyével ( már ha van :-) ) és hátrányával. De még mindig szoktam neki esti "mesét" olvasni, még mindig kér esti ölelést és jóéjtpuszit, és bár olyan sok idegesítő dolga van, alapvetően rendes gyerek. És imádjuk.

Aztán olyan is volt még, hogy 20-án, az utolsó tanítási nap délutánján, Máté meg 4 barátja elmentek az Aréna Plázába megnézni az új Star wars filmet. Egy másik anyuka már november elején megvette neten a jegyeket, és úgy állapodtunk meg, hogy én elkísérem oda a fiúkat, a férje meg értük megy, amikor vége lesz a filmnek. Én pont aznapra voltam a legrosszabb egészségi állapotban, alig éltem, a torkomban tüskés sünök szúrkáltak, és nem volt hangom, de nem volt mit tenni, el kellett juttatni a fiúkat a plázába.
Úgy volt, hogy a suli előtt találkozunk majd, de közben ketten már előtte átjöttek hozzánk, úgyhogy már csak 2 srácot kellett bevárni, de ők meg ott voltak időben, úgyhogy minden simán ment. A srácok jó fejek voltak, az úton is, meg ott, várakozás közben is jót dumáltunk, már amennyire én bírtam beszélni, de jó hallgatóság voltam. :-)
Ott vettünk imax szemüveget, meg popcornt-üdítővel, és már bent is voltak a fiúk.
Öten voltak, csak az egyikük lemaradt, vagy előre ment, vagy mit tudom én... de sokat nem lehetett a fotófal előtt ácsorogni és várakozni, mert sor állt ám ott! Még valami tévések is csináltak interjúkat a fal előtt fotózkodókkal, de azt mi megúsztuk. Vagyis a fiúk. Nem volt bennük túl nagy a szereplési vágy. 

A film azt mondják jó volt. Jó hosszú... Mindenesetre fel voltak spanolva rendesen, amikor leszedtem őket a buszról este.

Na majd innen folytatom...

Címszavakban

- volt nálunk is őszi szünet. Igaz, nem tűnt fel. Feri külföldön volt, úgyhogy nagy őszi kirándulásokról, ahogy azt korábban elterveztük szó sem lehetett. Pedig nagyon ránk férne.
Azon kívül, hogy mostanában folyton marják egymást mindenféle kombinációban, azért próbáltuk kihasználni a szünetet is. Voltunk focipályán focizni a haverokkal, közben én futhattam, úgyhogy ez jó volt :-)
- Voltunk moziban is, mert Marci még a múltkor kinézte az Aprólábat, hogy majd nézzük meg, és most megint kezébe került vmi szórólap, amin ott volt a plakátja és eszébe jutott. Végülis jó volt, féltem, hogy gagyi lesz, és Máténak nem lesz bejövős, de neki is tetszett végül, bár ő a Johnny English-t nézte volna inkább. Már jó ideje rágja a fülem, hogy töltsem le neki, mert egyszer nézték angol órán, és azóta ez a menő film az osztályban, ő meg még nem látta. Én nem szeretem Rowan Atkinsont, de ők a Mr. Bean rajzfilmet is szeretik, úgyhogy én annyira nem erőltettem, hogy én is megnézném, inkább elmentem a kicsikkel boltba, míg Máté itthon mozizott. Most a második részért rágja a fülem. Sose lesz vége :-)
- Tanultak is. Ki többet, ki kevesebbet, és a hangszerük is elő-előkerült. Milán olyan léptekkel halad a furulyával, hogy a tanárnő most új könyvet vetetett, hogy tudjanak haladni. Azt mondja, a hiányzó hangokat általában már oboán szokta tanítani, de a második félév előtt nem akar még oboát adni a kezébe, meg így vizsga előtt jobb az, ha még furulyázgat. Mondjuk tényleg szépen fújja, majd egyszer levideózom.
- Nov.1-jén szétszedtük a még megmaradt konyhaszekrényt, és átszerelgettük a felső szekrényeket az új helyükre. Így a kisgépek, poharak, teafüvek, miegyebek alól újra előbukkant a konyhaasztal. De nincs még kész teljesen, mert majd az alsó részen is kell egy kis mahina, itt levágni, ott hozzátoldani, itt kivenni egy szekrényelemet, ott hozzátoldani, meg takarólécek, és takarólapok is kellenének. Csakhogy, hétfőn kiderült, hogy ezt az ikeás szekrénytípust 2014-ben kivonták a forgalomból. Szóval, az, hogy amikor a mosogatógépet szereltük be és kellett egy takaróelem, és bementünk, megvettük, hazahoztuk, felszereltük, na ez most nem fog menni. Egyelőre nem tudom mi lesz a megoldás. Az egész konyhaszekrényt nem terveztük, hogy lecserélnénk. Ferivel még csak szőrmentén beszéltünk erről, mert a változatosság kedvéért ezen a héten megint nincs itthon.
- aztán nehogy már az legyen, hogy vége az őszi szünetnek, és akkor majd szusszanok egyet hétfőn reggel, és legalább egy fél délelőtt nem csinálok semmi... naneeeee.... Marci hétfőn még nem volt oviban, mert akkor takarították az ablakcsere után a csoportszobát. Estére csalánkiütésszerű kiütései lettek a lábán, valószínű attól az ikeás fahéjas fánktól, amit a barátnőmtől kapott. No para, kezeltük/kezeljük, elmúlt. Tegnap az oviban viszont jól beebédelt sárgaborsófőzelékből. Állítólag vagy négyszer kért repetát, mert annyira ízlett neki, mondták is az óvónénik, hogy nem kéne, de hajthatatlan volt. Estére már fájt a hasa. Nyávogott, kínlódott, és nem aludtunk egész éjjel, mert csak forgolódott. Ma nem volt megint oviban. Mostanra, dél körülre lett már szerintem jobban. Már nem fáj a hasa.
- És még csak szerda van. És szombatig tart a hét.
- Holnap jön elvileg a kazános, aki beüzemeli a kazánt odaát, és akkor már semmi sem állhat annak az útjába, hogy fűtsünk is vele.
- A villanyszerelés a következő lépés. És akkor nemcsak meleg lesz, hanem világosság is :-)
- Fáradt vagyok. Kialvatlan. Karikásak a szemeim, és fáj a fejem. Erről meg mindig az a Vad Fruttik dal jut az eszembe :-) annyira azért nem vagyok szélsőséges állapotban, mint amit a dal sugall, de azért az egy jó nóta :-)

Ezek jutnak eszembe

Marci itthon van betegszabin. Köhög, mint a kutya. Tegnap ránézett a doktornő, azt mondja nem fertőz, csak egy izmos náthája van, de azért ha tud, maradjon itthon a héten.
Mielőtt a betegrendelésre beestünk volna ránézett a védőnő. Még az 5 éves státuszát pótoltuk most, november végén. Bár sok értelmét nem látom ennek az évenkénti státusznak, nem véletlenül vagyunk elcsúszva vele örökké, de annyi haszna volt, hogy ráébredtem, hogy nemcsak úgy látom, hogy Marci olyan sokat nőtt az elmúlt időszakban, hanem ez a valóság. Tavaly óta 10 centit dobott magára!!!
Mire átértünk a betegrendelésre, addigra 12-en várakoztak előttünk! Óóóó mikor megláttam, menten ki akartam fordulni, és jobban is tettem volna, mert így viszont ott dekkoltunk 2 óra hosszát, és már-már ott tartottunk, hogy ha nem kerülünk be most azonnal, akkor vagy éppen akkor kell hazaindulnunk, amikor mi jönnénk, vagy végső esetben Máté el fog késni hegedűről, ami nem lett volna nagyon pozitív, minthogy tegnap zongorás próbája volt.
Végül csak bekerültünk, igaz, szaladtunk hazáig, mert a hegedű itthon volt, ki gondolta délután 1-kor, hogy vinni kéne magunkkal, ha fél 5-re a suliban akarunk lenni....
Mindegy. Odaértünk mindenhová. Túléltük. Legalább az eső nem esett úgy mint ma. Ez is valami, nem? Csakhogy meglássuk a dolgokban a pozitívumot is. :-)

Marci második napja van itthon, azóta kétszer néztük meg a Kis kedvencek titkos életét, ( még mindig nem unja, mondjuk tényleg jó), és kétszer a verdák 3.-t. Édes pofa.

Valamelyik este fekszünk a kanapén, Marci még Ferit szórakoztatja alvás előtt, dörzsölgeti Feri szakállas állát.
- Neked olyan az állad, mint a kókuszgolyó!- mondja rácsodálkozva.
Ezen akkorát nevettünk! Majdnem akkorát, mint azon, amikor elképzeltük, hogy hogyan vinnénk fel egy elefántot a padlásra. Elég sok padlásrafelvivős élményünk van mostanában, ami hol jobban, hol kevésbé jól sikerül, mint pl. a nagy kerek asztal, ami végképp nem akarta az igazságot, de meggyőztük. :-) Na ebből lett az elefánt. De mindegy is. Csak ha eszembe jut, mindig nevetnem kell.

Kedden, amikor még volt Marci oviban, sütőtökös kukoricafőzelék volt az ebéd. Hogy hogy jutott ez eszükbe, és kinek, na azzal szívesen elbeszélgetnék. Miből gondolták, hogy bárki, aki 6 éven aluli, az ezt meg fogja enni? Mellesleg az óvónéni is azt mondta, hogy ő sem kóstolta, mert gusztustalanul nézett ki. Éljen az egészséges közétkeztetés! Az én gyerekeim konkrétan egy tányér daragaluska levessel vészelték át a napot, mint meleg étel. 
Aznapi párbeszédünk Marcival.
- Mi volt az ebéd Marci?
- Ma tyúkeledel volt, azt én nem ettem meg! 

Vasárnap este moziban voltunk a barátnőmmel. A múltkori filmünkkel nagyon ráfaragtunk, nem tudom volt-e erről szó, borzasztó rossz volt, így most nem kockáztattunk nagyot, és az Orient expresst néztük meg, gondolván, hogy Poirot-ban és Agatha Cristie-ben márcsak nem csalódunk! Nem is csalódtunk, jó volt. Olyan, amilyennek vártuk. Leszámítva azt a 2 darab akciójelentet, amit Poirot véghezvitt :-) hát az eléggé életidegen volt, de azt gyorsan elfelejtettük.
Ellenben rá kellett jönnünk, hogy lehet, hogy mégiscsak öregszünk, (bár nem látszik), de csak így lehet, ha már az olyan filmeken érezzük jól magunkat, ahol  a moziterem átlagéletkora kb. 60.
Mögöttünk átlósan egy 80+-os néni ült, mellette szerintem az egész család, gyerekek, unokák, és a néni el is szundított olyan 8 óra magasságában. Amikor nagyon horkolni kezdett, akkor oldalról megbökdösték a rokonok. Szóval jó volt. Már ki is néztük, mit nézünk legközelebb.

Múlt hétvégén kaptak a srácok téli cipőt. Milyen pengén kiszámoltuk, hogy erre a hétre már kelleni fog, nem :-)
Mátéra lépten-nyomon rácsodálkozom, milyen nagyfiús lett. Pláne most, a dockyard stílusú bakancsában, ( persze nem az, csak kinézte a plakáton, hogy olyat szeretne, és megvettük a deichmannban akciósan ötezerért.)  szűk farmer, szőke haj, ( tegnap ingben-hegedűvel) hogy csak nézem, mikor lett ekkora. Aztán eszembe jut az is, hogy 2 hét múlva a 10-et tölti!!! A 10-et! Döbbenetes!

Azt hiszem itt kell most abbahagynom, mielőtt átmegyek érzelgősbe. :-)

Moziztunk

Nem a Balatonnál, hanem már itthon, de még a nyaralás alatt kezdtek el nyaggatni, hogy menjünk moziba, mert látták a plakátokat. No meg ha később értünk oda a "menübe", ami a mozival egy légtérben van, akkor a 3 órás előadásra éppen gyülekeztek az emberek, és az egész termet pattogatott kukorica illat lengte be, és gyereknyüzsgés.
Szóval még ott megbeszéltük, hogy jó, majd itthon elmegyünk moziba, valamikor.
Régóta ígérgetem egyébként nekik, de valahogy mindig elmarad, kimarad, mert vagy nincs semmi jó film, amikor tudnánk menni, vagy van jó film, de időnk nincs, vagy csak olyan filmek vannak, ami az egyiknek már "bébis", a másiknak meg még nem való.
Most is volt némi vita, mert Marcinak korábban még a Verdák 3-t ígértem, de amikor azt bemutatták, akkor épp Csehországban voltunk, szóval még lóg a levegőben, de Máté nagyon nem rajongott az ötletért. Milán meg a Pókemberre van rákattanva, de azért meg én nem rajongok túlzottan, nem beszélve arról, hogy Marcit nem is vinném oda.
Végül kompromisszumos megoldásként a Gru3-t néztük  meg.
Szerdán Milánnak úgyis tornára kellett mennie a Klinikára, és gondoltam, utána jól fog esni mindenkinek egy kis mozizás a közeli Corvinban, így torna után kényelmesen odamentünk, és ugyan várni kellett még egy jó fél órát, de végre bejutottunk a nézőtérre, és a fiúk nagyon lelkesek voltak.

Kicsit tartottam eleinte attól, hogy Marci majd beleun, és akkor nem lehet majd vele mit kezdeni, de erről szó sem volt, nagyon tetszett neki a film, és olyan szépen nézte, közben nevetgélt, nagyon cuki volt. :-)

A film meg jó volt, a gyerekeknek tetszett, és pont olyan hosszú volt, ami még vállalható. ( Máté szerint rövid volt.) Én nem láttam a korábbi részeket, a gyerekek a 2-t talán látták, az egyben nem vagyok biztos, de nem volt gond a történet megértésével, úgyhogy bátran menjetek és nézzétek meg. Laza kis délutáni programnak egy hűvös vagy épp kánikulai napon, ( a moziban jéghideg volt szerintem, a film végére rendesen fáztam), tökéletes. :-)

Dupla szülői

Tegnap délután volt mindkét iskolás szülői értekezlete. Hogy azt ki találta ki, hogy a komplett alsó tagozatnak egy napon, egy időben van az értekezlet, azt nem tudom, de tuti, hogy 1 gyereknél nem volt többje, ha volt egyáltalán.
A legutóbbi szülőin a Milánét eléggé elsunnyogtam, jobban mondva nem bírtam kivárni, hogy eljussunk az érdemi, szerintem fontos dolgokig, úgyhogy gondoltam, most kitartóbb leszek. Ha Mátééknál nem a 4 napos kirándulás részleteiről lett volna a fő szó, akkor lehet, hogy oda nem is mentem volna már föl, de végülis fölmentem.
Biztos én vagyok már túl türelmetlen, és kevésbé elfogadó más emberek problémái iránt, de úgy gondolom, hogy az egyes gyerekek otthoni tanulási szokásait, panaszait, nyűgjeit nem a szülőin kellene kitárgyalni. Mert ha 1-1 anyuka belekezd, akkor ráugrik a témára még 10, és csak telik az idő a semmivel. Ez leginkább, és elsősorban az elsősökre érvényes. Remélem, hogy mire ősszel 2. osztályosok lesznek, addigra a a szülők is eljutnak majd egy olyan szintre, hogy érzékelik, hogy mi való a szülőire, és mi nem, illetve megtalálják majd a helyes hangnemet is, ahogy az ilyen helyeken megnyilvánulunk a pedagógus előtt. Részletekbe nem mennék bele, de volt néhány pillanat, amikor igen-igen kerekre nyílt a szemem.

A lényeg, hogy érzékelhetően fáradtak a gyerekek, sűrűsödnek a magatartásbeli problémák, de sok még a teendő is e mellett. A következő két hét még nem lesz sétagalopp, hiszen mindenből felmérő, dolgozat, felelés, de aztán a maradék júniusi 2 hétre fel lehet talán lélegezni. De addig még lesz gyereknapi kirándulás, osztálykirándulás, suligála, stb, stb...

Mátééknál lemaradtam a kezdeti panaszáradatról, már ha volt ilyen, de talán most nincsenek annyira szétcsúszva a harmadikosok, mint szoktak lenni egyébként máskor. Nincs is idejük szétcsúszni igazából, hiszen alig mondták ki az anyák napi műsor zárószavát, a héten már gőzerővel próbálják a suligálát. Mellette tanulnak és ismételnek mint az őrült, de hát A. néni sosem a kényelmes tempójáról volt híres. Próbáltam kicsikarni Mátéból is, meg tegnap A.néniből is, hogy matek tz-re esetleg mikor számíthatunk, mert hiába hogy már a sokadik kör ismétlést veszik, Máté azért tud még úgy nézni egy-egy mértékegység átváltásra, mintha akkor látná először életben leírva, hogy dkg. De nem derült ki, hogy mikorra kellene leginkább topon lenni. Angéla néni szerint semmi olyan nem lesz a dolgozatban, amit nem tanultak, amit meg tanultak, azt meg tudniuk kell, és ahhoz elég az a mennyiségű gyakorló feladat, amit ő kiad nekik. Hát végülis van benne igazság is, csak hát Máté néha el tud varázsolódni a világban. Na de mindegy is.

A kirándulásról esett sok szó, de összességében ezt is sikerült rövidre zárnunk, mert senkinek nem volt plusz kérdése, 4 napra mennek majd Nógrád megyébe, júniusban, szerintem nagyon klassz lesz, reméljük az időjárás is kegyes lesz hozzájuk. A gyerekek már nagyon várják. Mátét teljesen lázba hozta, hogy Angéla néni megengedte, hogy vihessenek fényképezőgépet. Ezt mondta már egyszer, egyszer, de nem vettem komolyan, de tényleg így van. Azt mondta, jó lenne majd egy jó nagy tablót készíteni, vagy még év végén, vagy ősszel, a gyerekek képeiből, hogy ők hogy látták a kirándulást.
Úgyhogy majd előkeressük  a régi gépünket, ami remélhetőleg működik még, aztán had kattintgasson :-)

Az estét pedig egy csajos mozizással zártam. Két szülői után, gondoltuk remek lesz. Az is volt tulajdonképpen, csak kicsit sokkolóbb filmet választottunk, mint ahogy azt én gondoltam. :-) Ettől függetlenül jó volt, csak hát.. sokszor kellett becsuknom a szemem, és nem csak nekem. :-) Enyedi Ildikó filmjét néztük, Testről és lélekről. Csak erős gyomrúaknak ajánlanám.

Mindig csak a szórakozás

Úgy alakult, hogy ezen a héten 2 este is kimaradásunk volt. :-)
Hétfőn moziban voltam a barátnőmmel. Ryan Goslingot néztük meg a Kaliforniai álomban. Mondhatnám azt is, hogy a Kaliforniai álmot néztük Ryan Goslinggal, de nem az lenne az igazság.;-)
Kellemes este volt, még úgy is, hogy nem értük el a kiválasztott előadást a kiválasztott moziban, ahol tutira van nachos, mert A. férje nem ért haza időben, így egy másik moziba mentünk egy kicsit későbbi előadásra, de szerencsére ott is volt nachos :-) Huhh... ez sarkalatos pontja volt az estének.
Szóval minden klappolt.
A film is jó volt. Talán kicsit nehezen indult, de aztán elsodort. Igaz, Emma Stone nem jött nekem be annyira. Valahogy nem passzolt az egészbe, se a filmbe, se Goslinghoz. De lehet, hogy csak azért érzem így, mert épp karácsonykor néztük a tévében a Szerelmünk lapjait, és az abban lévő csaj sokkal jobb volt R.G. mellett. Ettől függetlenül persze jó volt. Olyan kis csajos film, kicsit szomorkás befejezéssel. Nem akarom elszpojlerezni... de én a legeslegvégéig vártam egy másfajta végkifejletet.
A fő dal pedig annyira, de annyira fülbemászó, hogy azóta folyton csak ezt dudorászom. Klassz altatódal is lehetne, pl. Máté mikor pici volt, akkor hasonló dallamvilágú dalokra próbáltam elaltatni. Mondjuk többnyire sikertelenül, de az nem a dalok hibája volt.

Ha még egyszer születek, akkor meg biztos, hogy megtanulok táncolni, és lesz nálam egy szteppcipő a táskában, ha esetleg úgy alakulna, hogy meg kell állnom az utcán táncolni ;-)

Szóval menjetek, és nézzétek meg, mert szuper esti kikapcsolódás.





Másnap, kedden, pedig Dumaszínházban voltunk Ferivel, mert Feri kapott két jegyet a Jézuskától,
( Tőlem). Anyukám jött föl a gyerekekhez. Az utolsó pillanatig mégis kérdéses volt, hogy lesz-e a programból valami, mert Feri nem volt jól. Már napokkal korábban is beteg volt, de azt gondolta, addigra megggyógyul. De aznapra csak még rosszabbul lett. Haza is jött délben a munkahelyéről, és egész délután aludt. Így úgy-ahogy, de összeszedte magát estére, és egy algopyrinnel kibírta az estét.

Nagyon szórakoztató este volt ez is, igaz, próbáltam a lehető legjobb előadó kombinációkat kiválasztani, így egy Kőhalmi-Felméri- Benk Dénes- Szomszédnéni produkciót láttunk.
Ahogy bementünk, és megkerestük az étteremmel kombinált színházteremben az asztalunkat, először aggódtam, hogy túl közel leszünk a színpadhoz. A monitoron valahogy nagyobbnak tűntek a távolságok, és amikor kérdeztem a jegyeladó csajt, hogy milyen a terem, akkor csak rángatta a vállát, hogy mit tudja ő azt. Hát mondom, máshol a jegypénztárban pontosan tudják, hogy hová érdemes ülni, még tanácsot is adnak, és helyet is javasolnak, hogy mit gondolnak jónak, szóval, bocs, hogy kérdezni mertem. :-)
A másik... mondja a csaj, hogy 3 árkategória van, a piros a legdrágább, a narancs a közepes, és itt oldalt a szürke a legolcsóbb, mert onnan nem lehet látni semmit. Óvatosan megkérdeztem, hogy ha nem lehet onnan semmit sem látni, akkor oda miért adnak el jegyeket? Azt mondta, azért ilyen olcsó. Nem volt egyébként ANNYIRA olcsó, mondjuk fele volt a közepes árnak. Na mindegy. Jót mosolyogtam magamban.

Előadás közben már nem volt annyira zavaró a közelség, max. amiatt, hogy a színpadi reflektorok nagyon a szemembe világítottak, kifolyt a szemem, mire kijöttünk.

Szóval jó volt az előadás. Sokat nevettünk. És jóóóó hosszú volt az előadás. 10 után ért véget.

Amire viszont legközelebb figyelni kell, hogy borzasztó szűkek a helyek az asztalok között. Alig lehet kihúzott székekkel elférni, és ha el is helyezkedtünk, akkor is összeértek a székem a hátam mögött ülővel, és olyan közel voltunk egymáshoz, ami engem kicsit zavart. De tényleg csak egy kicsit.

Tegnap este már nem voltunk sehol. Mondtam is olyan fél 7 magasságában, hogy olyan furcsa érzésem, van, mert ebben az órában már nem szoktam itthon lenni :-) Most meg épp teregetek....