Nem unatkoztunk idén áprilisban, az egyszer már biztos. Nyaraltunk, rendszertváltottunk, Máté első szavazó lett, buliztunk, és a hónapot Máté ballagásával zártuk.
Nagyon fura, amikor valósággá válik az, amit már ősszel is tudtunk, hogy Máté idén befejezi a gimnáziumi tanulmányait. Persze voltak már jelek, amik arra voltak hivatottak, hogy megbarátkozzunk a gondolattal, volt szalagavató, meg tablófotózás, meg egyetemre jelentkezés, meg szülői levelezések végeláthatatlan sora, meg nyilván látjuk, hogy milyen szép nagyfiú lett a kis szöszi kisfiúból, mégis olyan fura, hogy már itt tartunk.
Az utolsó pár év mintha csak úgy elröppent volna...
Tegnap ünnepélyesen is pontot tettünk a gimis éveknek. Amik mintha igaz sem lenne már, de a covid évében kezdődtek. 2020-ban kezdte Máté a hatosztályos gimit, rögtön az első tanévben októbertől-májusig digitális oktatásban részesült, és gyakorlatilag úgy ment nyolcadikba, hogy egyáltalán nem ismerte az osztálytársait, és a tanarait is csak monitoron keresztül. Annak ellenére, hogy nagyon flottul sikerült megoldaniuk az online oktatást, nem volt ez így szerencsés.
Aztán valahogy belerázódott. Voltak hullámhegyek, hullámvölgyek, de aztán tizedikre csak megérkezett ő is, és irányba állt.
A ballagási ünnepség elég sajátosan két helyszínen zajlott, és bevallom, először hallva ez elég kaotikusnak tűnt, de végül így utólag mégiscsak egy szép esemény kerekedett belőle.
Az iskolában kora délután volt egy hagyományos ballagási ceremónia, osztályfőnöki órával, és az iskola körbejárásával, felsorakozással, sziromszórással, majd innen át kellett menni a Kálvin téri templomba, és ott volt az igazi búcsúztatás, igazgatói beszéddel, ünnepi istentisztelettel, áldással. Nagyon szép esemény volt.
A gyerekek pedig olyan szépek voltak! Olyan jó nézni őket, olyan szépek, olyan fiatalok, olyan lelkesek. Olyan cukik, ha lehet még ilyet mondani az érettségiző fiatalokra :-) Egészen elképesztő, hogy már ilyen nagy gyerekünk van!
előtted, hogy utat törjek neked,
melletted, hogy támogassalak,
és mögötted, hogy elkapjalak, ha elesnél.”
