Hőkupolás napok

 Új szót tanultunk mindannyian az elmúlt napokban: hőkupola. 

Már pénteken is, lehet, hogy korábban is mondogatták, hogy e hét elején ideér a Nyugat-Európában tomboló rendkívüli kánikula, és extrém melegekre hívták fel a figyelmet. 

Én, véleményem szerint egészen sokáig képes vagyok tűrni, jól tűrni, a meleget. Akkor van nálam a fordulópont, és kezdek el szenvedni, amikor már éjjel nem tudok pl. a meleg miatt aludni. ez nálam vasárnap éjjel jött el. 

Már hétvégén is elég meleg volt, azért az a 36-38 fok sem volt már igazán szokványos. Nem is csináltunk sok mindent itthon, főleg a fiúk nem. A focisták vasárnap mentek focitáborba, őket ez kicsit feldobta, egyébként leginkább csak kockulgattak és tévéztek. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy vb van, valahogy mégsem kapta el őket a gépszíj, pedig eleinte mondogatták, hogy hú majd ők minden meccset megnéznek, legyen az bármikor is. Ehhez képest sokszor még a 6-kor, 7-kor kezdődőeket sem nézik, akkor inkább kint vannak a pályán, és inkább az este 9-eseket szokták bekapcsolni, és ezeket szoktam én is félig-meddig követni. 

Szombat délután én kimentem a barátnőmmel a Vérmezőre, hátha egy-két beszédet és fellépést még elcsípünk, a felvonuláshoz ebben a hőségben nem volt bátorságunk. Aztán később a lezárt Rakparton ücsörögtünk, és baromi hangulatos volt. Másodjára voltunk kint az idén, korábban is nagy volt a nyüzsi, de akkor azt hittem csak a Qumby koncert miatt van, de nem... most is rengetegen voltak,  kis miniszínpadokon mindenféle zenekarok koncerteznek, bárok, kiülős padok, szóval nagyon klassz. Csak ültünk ott a Dunaparton, és néztük a hajókat, beszélgettünk... nagyon jó volt. 

Vasárnap reggel a fiúkat elvitte Feri a focitáborba Felsőtoldra. Én nem mentem most velük, mert vittek még két havert is, így én nem fértem be a kocsiba. Máté egész nap a Palatinuson volt az evezős haverokkal. Mi pedig délután felmentünk a Nemzeti Galériába, mert meg szerettem volna nézni a Dolce Vita nevezetű kiállítást, ahol magyar festők mindenféle képei vannak kiállítva, amiket vagy az olasz festőakadémián tanultak alapján festettek, vagy az olaszországi utazásaik inspiráltak. Érdekes volt egyébként, voltak tetsző, és kevésbé tetsző alkotások, és egyébként pedig fincsi múzeumhűvös volt :-) 

Zárás előtt mentünk 1 órával, 5 körül, mert bkv-val mentünk, és nem akartunk nagyon korán kimerészkedni.  fura egyébként, hogy csak hatig van nyitva, de végülis erre a kiállításra elég volt az 1 óra kényelmesen. 

Aztán kijőve meleg volt ugyan, de már nem tűnt elviselhetetlennek, így sétáltunk egy kört a várban. ritkán járunk errefelé, nemigen esik útba, jó rég is volt már, mikor legutóbb fenn voltunk, még a gyerekekkel, ( én voltam fenn a télen egy tüntetésen, de akkor sötét volt és esett az eső, nem sokat láttunk). Szóval jártunk egy kört, és fura volt, hogy nem volt olyan nagy tumultus, sőt egyáltalán nem volt az, hogy a meleg miatt, vagy a késődélután miatt, ki tudja... 

A legszebb panoráma :-)

Minden irányból megnéztük a kilátást, majd lesétáltunk az 5ös buszhoz. 

Este rettenetesen aludta, folyt rólam a víz. Vagy csak képzeltem, de mindenképp melegem volt. Nincs klímánk, úgyhogy ablaknyitásokkal próbáltunk némi huzatot csinálni, hogy hátha hűl egy kicsit a levegő. Kicsit hűlt is, mondjuk 30-ról 29-re. 

Nem mondom, hétfőn reggel felüdülés volt munkába menni, de ott meg hamar átfagyok, mert ott meg a készülékek miatt ezerrel megy a klíma. De hogy mennyire nem bírják már azok sem ezt a kiinti hőséget ellensúlyozni, az érezhető, mert míg tegnap még melegítőfelsőben voltam bent, ma már nem kellett felvennem, mert nem fáztam. Elmegy ez a nagy hőség, leolvassuk a hőmérséklet-regisztereket, aztán írhatjuk majd az OOs-eket. ( Remélve, hogy a várható lehülés- és esőzés miatt nem lesz majd áramszünet is) 

Bemenni élmény volt, hazajönni a 40 fokban nem annyira, de hát ott meg csak nem maradhattam. Mondjuk fél 9-kor, amikor elmentem egy kis kört futni, akkor már egész jó volt kint lenni. Csak akkor meg tele van minden bogárral és megesznek a szúnyogok, de valamit valamiért. 

A focis fiúk megvannak, beszéltem MArcival is és Milánnal is, egyelőre bírják a meleget, voltak strandon is, elvileg tök oké minden. Bár ma délután láttam, hogy Szécsényben mérték ma a legmelegebbet, ami nincs messze tőlük, szóval nem tudom... mindenesetre beszabadultak a helyi kisboltba, és biztos felvásárolnak mindent, ami hűthető. 

Csütörtökön jönnek haza, és kicsit aggódom, hogy nehogy telibe kapja őket a jósolt vihar. De addig még 1 kemény napot ki kell bírnunk mindannyiunknak. 

Remélhetőleg utána tényleg kcisit enyhül az idő, és elviselhetőbbek lesznek a napok. 

Hát megérett

Tegnap volt a napja, amikor Máté végleg maga mögött hagyta a középiskolás éveket, és érett lett. Bár bizonyítványt majd csak ma délután kap, mert ma még vannak vizsgázók, és eredményeket sem tudunk, de mindez már csak részletkérdés amellett, hogy lett egy hivatalosan is nagyfiunk! 

Az angollal és a törivel egészen elégedett, a magyarral kicsit meggyűlt a baja, amiatt kicsit morcos volt, de hamar túltette magát rajta. 

Mikor hívott messengeren délben, akkor nagyon megkönnyebbült mosoly volt az arcán, úgy megölelgettem volna. 

Mondhatnám azt, hogy egészen elképesztő, és az is. Mondhatnám azt is, hogy hogy eltelt az idő, szinte észrevételnül, ami megint csak igaz lenne, de egyiket sem mondom, mert valahogy az utóbbi években olyan természetes lett, hogy ilyen nagy, hogy már szinte nem is emlékszem, milyen volt, amikor még kicsi volt. 

Az egész szituációban inkább csak az a fura, hogy ez a korszak most már valóban lezárult, és most olyan bizonytalan időszak van, hogy hogyan lesz majd tovább, de meglepő, hogy még ebben a bizonytalanságban is inkább én vagyok az, aki nyugtatja Mátét, hogy majd lesz valahogy, ne aggódjon, mint ahogy az egész vizsgaidőszak alatt sem volt bennem az a para, amiről azt gondoltam, hogy majd lesz, és hogy mjad biztos síkideg leszek, meg hasonlóak. Persze izgultam, hogy úgy sikerüljenek a vizsgák, ahogy szeretné, és hogy nagy kudarcélménye ne legyen, de nem ültem körömrágva a munkahelyi forgószékem, hogy úristen mi lesz!!! Ez egyébként engem is meglepett. De valószínű az évek során én is hozzáedződtem ehhez az egészhez. 

Amúgy meg pont ez alatt a két hónap alatt nagyon jól összerázódtunk Mátéval. Sokat beszélgettünk, ventilláltunk együtt egy-egy megmérettetés után. Nagyon szeretem, amikor csak úgy jön, odaül mellém a teraszra, vagy odaáll  a konyhába, és csak beszél. Sokszor nem sok értelme van a mondanivalójának, elég sok sületlenséget is össze tud hordani, de nem bánom, szívesen hallgatom. Úgy szeretem! 

A felszabadult energiáit tegnap délután az evezőpályán engedte ki, és ma reggel is negyed 7-kor már csak az ajtócsapódást hallottam, hogy elment. 7-kor már edzettek, hogy még a meleg előtt végezzenek. A héten valamikor még ott is tartanak majd egy after-t, többen is most vizsgáztak közülük, az egyik srác fogott egy nagy halat, abból főznek majd halászlevet. Szóval megnyitják a nyarat :-)

Ma még eredményhirdetés, bizonyítványosztás, aztán bankett. Csodaszép időszak ez. 

Délutánok

Mostanában kicsit át szoktam szervezni a délutánjaimat. Eddig is volt már pár nap meleg, de most nagyon mondják, hogy jön a hőség. Az ilyen meleg napokra formáltam át a téli menetrendemet. 

A téli, ami nálam óraállítástól-óraállításig tart, az úgy történik, hogy gyorsan hazarongyolok, és hacsak nincs nagy zimankó, akkor futva megyek el a kisboltba a napi zsemle és kenyéradagért, sietve, hogy a nagy sötétedést elkerüljem. Olyan rettenet minőségűek a járdák mifelénk, a közvilágítás meg olyan silány, hogy mióta orra estem nagyon félek az újabb eséstől. 

Az idén kezdtem el azt a rutint, igazából most tavasszal, hogy ha futóidőnek ígérkezik a délután, akkor már hazafelé bevásárolok, 1 buszmegállóval kell hamarabb leszállnom a bolthoz, és kis pihi után indulok csak el, hogy fussak valamennyit. Így nem kell hátizsákkal futnom, amit nagyon nem szeretek, mert nyilván akadályoz, meg zsemlével telepakolva nem is olyan kényelmes, és én sem vagyok csitri, érzem, hogy nem jó. Ezt igazi meleg napokon még úgy bonyolítom, hogy futás előtt nagyjából előkészítem a másnapi kaját, de készre csak este sütöm. Utálom egyébként ezt a mindennapos főzést, elő is szokott fordulni, hogy kibekkelem valahogy, vagy maradékkal, vagy valami gyorskajával, de amikor nyáron sokan itthon vannak, muszáj nekik enni adni :-) Én elvagyok a szemközti kifőzdében egy levessel is, vagy valami főzelékkel, de Feriéknél pl. nagyon drága a menza, a gyerekek meg folyton éhesek, szóval nem nagyon látom az alagút végét, csak néha egy-egy menekülőrést. 

Ma is  gondoltam, hogy ebben az "átfutási" időben gyorsan ideülök, és lekörmölöm, hogy hogyan terveztük meg a nyarat, de mivel most látom, hogy megint elbogarásztam az időt valami mással, most erre megint nem lesz időm, de majd igyekszem sort keríteni rá. 

Június eddig

 Észrevétlenül eltelt a június első fele is már... És bár sokszor eszemben van nap közben, hogy majd délután/este leírom mi történt, ez rendre nem történik meg. Már az is megfordult néhányszor a fejemben, hogy Diushoz hasonlóan minden nap írnom kellene pár sort, mert naplót írni, élménybeszámolni meg szeretek. De eddig ezt sem sikerült megvalósítanom. Pedig akár az aprócseprőbb dolgokat is jó lehet visszaolvasni alkalomadtán. 

Pont ma hallgattam főzés közben Kadarkai Endre beszélgetését Csuja Imrével, és Csuja mondta valamire válaszul, hogy irgalmatlanul gyorsan elszaladt vele az élet, hogy szinte fel sem tűnt neki sokáig, hogy már bizony ő is benne van a korban. És ez valóban így van, én is úgy érzem, hogy mintha szélsebességgel rohannának a napok, és igazából nincs igazán idő megélni sem a jó pillanatokat, sem a nézeteltéseket, mert haladni kell tovább. 

Na mindegy is, ez csak arról jutott eszembe, hogy már a június is félig eltelt, meg a tanévnek is mindjárt vége. 

Máté 8-án volt az emelt matek szóbelin. Reggel ment, az első 3 emberből ő volt a harmadik. Azt mondja egészen jó tételt húzott, valami háromszögeset, lett volna éppen kedvencebb is, de sokkal rosszabb is, úgyhogy elégedett volt, és bár nem tudott minden kérdésre pontosan válaszolni, úgy gondolja nem sikerült olyan rosszul. Ennek ellenére nem élte meg pozitívan, szerinte nem voltak segítőkészek, ő a kérdéseket inkább támadásnak vette, mert állítólag az előtte lévő "hisztiző" lánnyal, aki még a tételét is vissza akarta adni, sokkal mosolygósabbak és kedvesebbek voltak. 

Hát nem tudom ... Nyilván ezt a vizsgaszituációt is szokni kell. Most már tulajdonképpen a kocka el van vetve, a hátralévő szóbeliken nem igazán görcsöl, tanulgat, de nem hozza lázba egyik sem. 

A vizsga délutánján még egy maratoni zenekaros próbán vett részt, mert másnap volt az évzáró koncert, ahol megintcsak jó darabokat játszottak, és 2 zeneakadémiára felvételiző diák is lehetőséget kapott vezénylésre. Érdekes volt őket is látni. A fellépés kapcsán esett át Máté a tűzkeresztségen vasalás szempontjából, mert elfelejtette előző este ideadni az ingét. Kora délután hívott, hogy most mi legyen, aztán videótelefonon elinstruáltam, hogy mit csináljon. 🙂

Rettentő büszke volt este magára, a koncerten a barátnőmmel votam, Feri nem volt itthon, és neki is dicsekedett, hogy ő maga vasalta ki az ingét. Lassan még igaziból is érett lesz a felnőttségre 🙃

Milánék osztálykirándulni voltak Győrben és Pannonhalmán, tegnap pedig a kórusok éjszakáján énekeltek, de azt mondta ne menjek el meghallgatni őket. 

Marciék már csak várjàk az év végét. 

Közben minden oldalról naponta x+1 levél-és üzenetváltás van, hogy mit adjunk a tanároknak ajándékba. És néha igencsak elkerekedik a szemem, hogy milyen értékben gondolkodnak. De nyilván nem szólalok fel, mert akkor akár intézhetném én is, azt meg nemigen akarnám. Csináltam már évekig, örültem, amikor megszabadultam tőle. De ezek csak az én mindennapi zsörtölődéseim tárgyai, szóra sem érdemes igazából. 

Ami viszont fontos még az elmúlt 2 hétből, hogy végre sikerült kitalálnunk és lefoglalnunk a nyaralásainkat, és ettől azért kicsit feldobottabb lettem. Idén 2 részletben megyünk nyaralni, egyszer a hegyekbe, ( miattunk Ferivel) egyszer pedig tengerpartra a gyerekek miatt. Ez jó deal-nek bizonyult tavaly is, csak akkor egy útra fűztük fel a kettőt, most pedig júliusban és augusztusban is leszünk szabin. A kettő között Milán még művészetek völgyézik egyet. Azt azért eléggé irigylem tőle. 

De legalább már van mit várni nekünk is. ☀️ 

 

Eseménydús május

Egészen elképesztően gyorsan, és szinte észrevétlenül ért véget a május. Ebben bizonyára az is benne van, hogy egyik programról a másik összejövetelre estünk be gyakorlatilag egész hónapban. 

A hónap elején az érettségik napjai igaz jókora feszültségben teltek, de aztán azok gyorsan elteltek. Azóta sem tud Máté semmi konkrétat az eredményeket iletően, de részben azért szerintem, mert nem is nagyon megy utána. Hivatalos eredményközlés nem volt, ő meg nem meri megkérdezni, mert hogy ha nem lettek jók, akkor mi lesz... hát mi lenne... az már olyan amilyen. De mindegy is, mert  szóbelire készülni kell, és lehet, jobb is, hogy nem befolyásolja őt ebben semmilyen eredmény.  A matek a héten kiderül, az biztos, az elég para, jövő héten megy szóbelizni. Arra mondjuk tanul, mást szerintem nagyon még nem vett elő. 

Az érettségis hétnek remek  lezárása volt a Kossuth téri rendszerváltó buli, amin szép kis társasággal jöttünk végül össze. Eleve van egy "kemény magunk", még Máté alsós idejéből lettünk jóban, és miután évekig együtt jártunk tüntetni, ez egészen összekovácsolt bennünket, és ehhez még jöttek egyéb barátok, barátnők, és rendkívül jól éreztük magunkat.  A választásokl addig eltelt idő ellenére, még mindig olyan hihetetlen volt, ami történt. Teljesen hihetelen volt, hogy annyi év csalódottság, elkeseredettség után, annyiszor álltunk már tüntetve utcán, valahol a CEU-s tüntetésektől kezdve talán, de egyikünk sem emlékezett már,hogy mi volt az első olyan eset, amikor úgy éreztük, ott a helyünk, és most ott álltunk, boldogan, mosolyogva, sok tízezer emberrel karöltve ( nem tudom mennyien voltunk pontosan, de nagyon-nagyon sokan), és mindenki boldog volt és reményekkel teljes, igazi örömünnep volt. 

Aztán voltunk színházban, voltunk kétszer a Kobuciban, egyszer egy Patakfeszten a közeli sportpályán, szóval csupa móka és kacagás volt a hónap. Jajj, és Mátéval a Zeneakadémián is voltunk egy fntasztikus koncerten. 

Remek lezárása volt ennek az egésznek a szombati BL-döntő, amire pedig már évek óta rászerveződik egy kerti parti, amikor a fiúk meccset nézni, mi csajok meg a kerti padon váltjuk meg a világot. :-) 

Fura volt már, hogy pont a nagy fiaink, akik révén ismerjük egymást, ők pont már nem volt ott, mindegyikük már a saját bulijába ment, de hát jó volt ez így is. Nagyon jó! 

Most meg már készülünk a nyárra, lélekben legalábbis. Vannak terveink, elképzeléseink, de még semmi nincs lefixálva, csak a fiúk focitábora, Máté érettségi után Szegedre megy evezni, Milán meg majd a Művészetek völgyébe megy a barátaival.

De félő, hogy bár még gyakorlatilag még el sem kezdődött a nyár, egy szempillantás alatt vége is lesz.