2015. december 31., csütörtök

Búék

Hogy milyen volt a elmúlt évünk, abba most nem mennék bele nagy részletességgel, hiszen úgyis olvastatok, nem? Ami kimaradt, az meg biztos nem volt olyan lényeges :)
Mi mást kívánhatnék 2016-ra, mint hogy legyen egy szuper álombeteljesülős, vidám, boldog, és legfőképpen egészséges évünk, évetek!

És hogy a jókedv garantált legyen, ezzel a videóval kívánok Nektek boldog új évet! 15:40-től kell nézni, korábbról nem érdemes, de onnan aztán kötelező :)  Dobpergés, és trombitaszó!




A felvétel hogyvolt-ját pedig alkalomadtán majd elmesélem :)

Köszönöm, hogy itt voltatok, hogy olvastok, hogy kommenteltek, tegyetek így 2016-ban is! Én itt leszek :)

BÚÉK!

2015. december 30., szerda

6 éves Milcsike

Most, hogy egymás mellé tettem az eddigi szülinapos képeit ennek a 6 éves nagyfiúnak, hát... meg kellett állapítanom, hogy az a kis kerek pufifánksága most már teljesen odavan. Nem tudom Máténál mikor volt az első év, amikor már tényleg azt gondoltam, éreztem, hogy már nem kicsike. Milánnál ez az év volt a nagy vízválasztó. Eddig. Aztán ki tudja mi jön még ez után, amikor majd iskolába kerül. 
Az, hogy külsőleg olyan nagyfiús lett, az egy dolog. Bivalyerős. Nincs már babapocak, pufipofi, csupa erő, és csupa izom van helyette. Nem szeret veszíteni, nem is nagyon tud, bár társasban azért már elviseli. Egyéb téren pedig addig küzd, míg ő lesz a legjobb, de legalább holtversenyig.
Az meg egy másik dolog, hogy viselkedésben is nagyfiúsodik. Vagy nagyfiúsodni akar. Szívja magába Máté iskolás nyegleségét. Olyakor hányavetin csak úgy odaszúr. Vagy odamorog. Vagy ordibál. Nincs már csendben elszöszölő Milánka, van helyette egy kis méregzsák, egy kis aggresszív kismalac, aki dúl-fúl, de aki aztán villámcsapásra vált át szeretetgombócba. Még mindig ő az, akit leginkább rá lehet venni valamire. Ő az, akit a legjobban érdekel az, hogy ne legyek haragos, és inkább elpakol még Marci után is, sokadszorra. Közben persze folyamatosan okítja Marcit, hogy látod, megint én pakolok helyetted. De ő az, aki a leghamarabb a védelmébe is veszi őt, ha Marci mondjuk csinál valami rosszat. Vagy pl. az oviban az udvaron. Borzasztó empatikus, segítőkész, és nagyon érzékeny. Még mindig ő a családban a hízelgőbetyár. 

Szeretném neked adni a kék eget,
Csillagfényes éjen a Göncölszekeret,
A napot, virágos réteket,
Szeretném megadni neked.

Szeretném neked adni a madarak röptét,
A tavasz erdő harsány zöldjét,
Mezőkön sárgálló pipitéreket,
Szeretném megadni neked.

Szeretném neked adni arcomat,
Szemem színét, mosolyomat,
Én láttam már a világból eleget:
Látásom adnám neked!

                                         (Nemes Kiss Katalin)


2015. december 29., kedd

Karácsony, először

A karácsonyi szünet nálunk sosem egyszerű. Nem redukálódik le szimplán karácsonyra-szilveszterre, hiszen itt vannak még a szülinapok is, ami legalább annyira fontos, sőt még inkább az, mint a karácsony. Éppen ezért ünneplésből ünneplésbe csapunk át az ország különböző pontjain, de így van ez jól, megszoktuk, szeretjük. 
Évek óta úgy zajlik, hogy a 24-t még otthon töltjük, és aztán szedjük a sátorfánkat és elindulunk. És mivel a gyerekek rendre 20-a körül már végeznek az iskolai-óvodai kötelezettségükkel, minden évben felmerül, mint elsődleges terv, hogy díszíthetnénk akár korábban is a fát, és akkor látnánk is pár napig teljes szépségében pompázni, nem csak feldíszítjük, aztán magára hagyjuk. 
Most is ez volt a terv természetesen. Fánk az már lent volt a garázsban jó ideje, és a gyerekek is mondták már vasárnap, hogy díszítsük fel. Vagyis azt állították, hogy Apa azt ígérte nekik, hogy feldíszítjük aznap. De aznap valahogy nem fért bele. Meg másnap sem, mert Feri dolgozott, és nem volt aki felhozza a fát :) És még harmadnap is úgy alakult, hogy a fa még mindig a garázsban töltötte az éjszakát. 
De szerdán, azaz 23-án, eljött a mi napunk. Vagyis a fáé. Igaz, Ferinek még aznapra is volt dolga, de már nem engedtük el anélkül itthonról, hogy nem hozza be a szobába a fát. Hát behozta. 
Mi nem nagyon vagyunk nagyon válogatósak faügyileg, mivel alig látjuk gyakorlatilag. Volt már nagyon szép és nagyon drága fenyőnk, amire azt mondták, hogy csudaklassz lesz, mert ez aztán nem hullajtja majd a levelét. Nem is hullajtotta egészen addig, amíg le nem kellett venni róla a díszeket, de akkor viszont az egész fa egyszerre lett kopasz, és ugyanúgy tűlevélben mászkáltunk húsvétig. 
Az utóbbi években viszont úgy alakult, hogy egyre nagyobb fánk lett. Az idei már egészen a plafonig ért. Sőt, még azon is túl, még le is kellett csippenteni a végéből egy jó 30 centit. A fiúk teljesen odavoltak. Együtt díszítettük fel, ahogy szoktuk. Idén már Marci is szépen kivette a részét a munkából, az a 3 ág, amit magáénak gondolt, és amit elért, roskadozott a gömböktől. Nem győztem átpakolni őket. :) De elkészült a fa, új izzósor is került rá, led-es, de a nagysága miatt a régit is ráakasztottuk. Igazán szépen ragyogott, amikor már sötétben bekapcsoltuk. 


Másnap, az ünnepre való tekintettel a fiúk ragaszkodtak hozzá, hogy nemhogy csak inget vesznek fel, de még zakót is. Kivéve Marcit, aki nem volt hajlandó egyik ingét sem fölvenni, de még csak galléros pólót sem, de még csak farmert sem, és amikor feladtam, és azt mondtam neki, hogy jó, akkor azt veszel fel, amit akarsz, akkor nemes egyszerűséggel kihalászta az előző napi fekete ac/dc-s trikóját a szennyesből, és felvett hozzá egy piros focinadrágot. Hogy ezt hogy találta ki, fogalmam sincs, de nem volt hajlandó megválni egyik darabtól sem, hát gondoltuk, legyen neki karácsony! Így ő ebben ünnepelt. 

És még becsülettel oda is állt a fa elé egy fotóra :) Azzal a sumák vigyorral az arcán!!!!
A szokásos karácsonyfás családos


Ettünk halat hallal, ha már egyszer karácsony van, és végre sikerült életemben először ehető halászlevet főznöm! Tulajdonképpen nem kellett hozzá más, csak hogy betartsam a leírtakat :) Mik nem vannak.

Az ajándékosztást Marci torkaszakadtából ordította végig, mert nem azt a kupac ajándékot gondolta magáénak, amelyik az övé volt, ha meg ráhagytuk, hogy jó, akkor az a tiéd, akkor meg Milán kattant be, hogy az az övé. Azért nagy duzzogva Marci is kibontotta végül a maga pakkját. 


És én is kaptam súlyzókészletet :) Pá-pá integetőizmok!

És ez még csak a kezdet :)

2015. december 23., szerda

Este a városban

Az idei adventi időszakban valahogy úgy alakult, hogy minden hétre jutott egy adventi vásár, vagy valami városi program. A belvárosban sétálni egyébként is nagyon klassz, ilyenkor karácsony előtt pedig különösen szépséges, hiszen minden gyönyörűen ki van világítva.
A héten úgy terveztük, hogy megnézzük a Bazilikára vetített lézershow-t. De hogy ne legyen minden annyira snassz, hogy odamegyünk, megnézzük, és hazajövünk, kicsit kanyarintottunk a programon. Az egész amiatt volt, hogy Máténak már lejárt a bérlete, és idénre már nem is terveztünk neki újat venni. Erre az egy alkalomra, hogy utána meg 2 hétig nem használja, nem érné meg. Így trolival mentünk be a városba, ami kicsit arrébb tesz le minket, és egy kicsit vissza kell gyalogolni. De milyen jó, hogy így történt, mert így egy csomó minden szépséget is láthattunk.
Például a kivilágított Zsinagógát. Sosem jártam még bent, de amikor erre járok, akkor mindig megújul bennem a vágy, hogy egyszer bemenjek, és körbejárjam.


Marcit lenyűgözték a fények, a csillogó kirakatok, a csilingelő villamosok, tátott szájjal jött mellettem, nem is tudta, hová nézzen.
Tervezetlenül, mert éppen útba esett körbejártuk a Városház téri vásárt is. Hogy ez mennyire hangulatos volt!!!! Nekem ez a kis, családias vásár volt a nambörvan. Néhány hagyományos árusbódé, néhány sütöde, kellemes zene szólt a hangszórókból, nem volt tolongás, és nagyon szép is volt. A tér ovis és iskolás csoportok minikarácsonyfáival volt díszítve. A díszek háztartási újrahasznosítható anyagokból készültek, és sok ötletes díszítés volt, bár nem néztük meg mindet.
De a legviccesebb az volt, hogy lehetett (volna, mi nem álltunk sorba) egy úszógumiban ülve egy ugrálóváras csúszdán leszánkózni :)  Ez a szegény ember vízzel főz, vagy a ha ló nincs jó a szamár is tipikus esete.





Ide látszott az óriáskerék, úgyhogy arrafelé vettük az irányt. Milán rákattant, hogy üljünk rá fel, de ezt most kihagytuk. Egyszer ültünk már rajta, most szó sem volt arról, hogy felülnénk. Ezen kicsit bedurcizott, de hamar túltette egyébként magát rajta. A kerék viszont nagyon jól nézett ki így megvilágítva.






A Bazilikához érkezve pont elcsíptük a induló műsort. Minden elsötétült, lekapcsolták a fényfüzéreket, és megkezdődött a templom falára a vetítés. Mintha diafilmen néztük volna az Rendíthetetlen ólomkatona meséjét. Műsor után a fiúk megkapták a beígért gyerekborukat :) Meleg fahéjas almalevet szoktak inni ilyen helyeken, újabban. Még asztalt is találtunk, ahová békésen leülhettünk iszogatni. Fölénk magasodott a bazilika pompás épülete. 







A bazilika előtti betlehemet is megnéztük, nagyon szép volt. Milánt különösen érdekelte, mióta betlehemest adtak elő az oviban. Szépen le is ellenőrizte a szereplőket.

Azt mondja, a lila csuhás a Boldizsár, azaz ő.
Milán be szeretett volna menni a bazilikába is, de ezt most kihagytuk. De megígértem nekik, hogy ha  majd jó idő lesz, akkor egyszer majd eljövünk, és felmegyünk a toronyba is. Viszont, gondoltunk egy merészet, és nem hazafelé indultunk, hanem gondoltuk, ha már eddig eljöttünk, akkor nézzük még meg a Parlament előtti ország fáját is, amit a múltkor csak a villamosból láttunk. Meg hát annyira szép ilyenkor este a parlament kivilágítva, hogy vétek lenne kihagyni.

Ronald Reagennel
Igaz, közel sem láttam mindegyik, sőt, elenyészó, amit láttam, de bizton állíthatom, hogy a miénk a világ legszebb Országháza!
Hát nem gyönyörűséges?





A Kossuth téri Betlehem

Innen már csak a troliig kellett elmennünk, és hazamenni. Marci eddigre már úgyis jól elfáradt.
Jó későn értünk haza, de nagyon jót sétáltunk, és olyan szépek voltak a fények, a utcák, a város.

2015. december 22., kedd

Korcsolyázások

A tél beálltával, a jégpálya megnyitásával egyidejűleg Mátéék is elkezdik a suliban a korcsolyaszezont, és péntekenként a Városligeti Műjégre járnak ki korizni, potompénzért. Az elsősöknek és a másodikosoknak még oktató is jár az egy óra korizáshoz. 
Én meg megígértem Máténak, hogy majd ha úgy adódik, akkor én is elkísérem majd őket, mert jól jön a segítség a korifelvételnél, meg levételnél. Aztán csak tolódott, tolódott, mert mindig volt valami. Milánnal fogászatra mentünk, aztán beteg volt, aztán Marci volt itthon, de a múlt héten, bár lett volna itthon is teendőm, de elkísértem őket. Kétszer is ráadásul, mert közben csináltak a közeli Bosnyák téren egy kis ingyenes pályát, amit délelőttönként iskolások és ovisok használhatnak előre bejelentkezés alapján. Szóval csütörtökön oda mentem velük, pénteken meg a nagy Városligetibe. 
Sosem láttam még Mátét jégkorizni. Azt persze tudtam, hogy görkorizni remekül tud, de azért az mégsem jégkori. Én nem tudok korcsolyázni, de most, hogy ott álltam a pálya szélén, megfogalmazódott bennem a vágy, hogy jó lenne kipróbálni, hátha menne. Pláne, hogy jövőre Milán is fog járni a suliból korizni, jó kis családi móka lehetne ez télvíz idején. Ráadásul egyre több helyen van a városban ingyenes lehetőség, nem kell feltétlenül ragaszkodnunk az óradíjas Városligetihez. Na majd meglátjuk, mire jutok ezzel az idén. 
Szóval... kétszer is elkísértem az 2.b-t korcsolyázni. Hát módfelett szórakoztatóak ám ezek a gyerekek, érdekes őket így egy kupacban látni, és hallgatni a csivitelésüket, nézni a játékukat. 
A Bosnyákon szabadon tehettek, amit akartak, fogócskáztak, kergetőztek, a lányok piruetteztek, a ligetben pedig különváltak a fiúk és a lányok, és egy egy -egy oktatóval mindenféle trükköket tanultak. Oldalazást, meg volt valami sarkon forgás is talán, szlalomozás, ilyesmi. Elég messze voltak a pálya szélétől, először nem is láttam őket, hogy hol vannak, úgyhogy nem nagyon tudtam követni, hogy mit csináltak. 

Amennyire én értek hozzá, Máté szuperül korizik. A fiúk leginkább versenyeztek, és Máté tök gyorsan halad. És nem esik el!!!! 
Muszáj lesz nekem is megtanulnom:)



Máté a kék-fehér kabátos fiú előtt siklik.


2015. december 21., hétfő

Ovis karácsonyok

Az idén úgy alakult, hogy mindkét ovis karácsony egy délutánra esett. Nem szokott ez így lenni, legalább arra figyelni szoktak, hogy testvérgyerekek ünnepsége ne legyen egy nap óvodán belül, de most valami porszem került a gépezetbe. Persze jeleztem mindkét csoportban, hogy nem annyira jó ez így, de nem tudtak mit tenni. A Borókában azt mondták, hogy úgy volt, hogy a Csillagban 16-án lesz. A Csillagosok hárítottak. Végül nem is futottam több kört, mert közben kiderült, hogy Mátéék meg szerdán ünnepelnek, és ovin belül még mindig egyszerűbb az átjárás, mintha az iskolás ünnepséggel esik egybe valamelyik. 
Végül aztán nem is alakult rosszul, mert Marciéknál már négykor elkezdődött a kézműveskedés, tehát ott kezdtem. Milán azt mondta, hogy ő marad a csillagban kézműveskedni, és ott bevárja Apát, aki jött Mátéval a suliból. Hogy szép kerek legyen a történet, Mátét nem tudtam elhozni aznap ebéd után, ahogy eredetileg terveztem, mert színházba mentek, és csak 3/4 4 körül értek vissza. Szóval Feri jött Mátéval, becsatlakoztak Milánhoz, és alkottak egy szép mézeskalács karácsonyfát mézeskalács csillagokból. Kép nem készült róla, mert itthon sebtiben befalták, mielőtt megörökíthettem volna az utókornak. :) 
Marci nem nagyon tudta hová tenni ezt a nagy nyüzsgést, a sok embert, és nem akart narancsot díszíteni sem. Mindenképpen a szőnyegre vágyott, és megmutogatta a autókat, amikkel játszani szokott, meg persze a halakat. A másik asztalnál mézeskalács díszítés zajlott, a sütiket maguk a gyerekek készítették. Oda végül leültünk, és kidíszítettük a kalácsokat. 



Kiscsoportosok lévén ők még nem készültek nagy műsorral, csak egy kis közös éneklés volt a szépen megterített asztal mellett. Ekkor váltott le Feri, és ő maradt énekelni, én pedig mentem át a Csillag csoportba, mert ott már lassan kezdődött a program, és meglepetésként a gyerekeknek a szülők is készültek egy kis verseléssel és énekkel. Végül aztán a Borókában is véget ért a dalolás, mire a gyerekek fellépése kezdődött, szóval maradhattam volna én is ott, de most már mindegy. 
A Csillagos gyerekek nagyon izgatottak voltak, mert nagy-nagy meglepetés előadással készültek, ráadásul a tornateremben!!!! Betlehemet adtak elő, díszletekkel, jelmezekkel, mint egy igazi színházban. Milán Boldizsár volt a darabban. ( De annyit készültek, hogy szinte mindenkinek a szövegét kívülről tudja. ) Milán kifecsegte, hogy délelőtt meghívták a Borókásokat is a nagy  főpróbára. :)
Szuperül előadták, nagyon aranyosak voltak, és olyan nagyok!

Gáspár, Menyhért, Boldizsár




video


Közös énekléssel, ajándékozással, és egy kis sütizéssel zárult a délután. 
Ferinek 5-kor el kellett mennie a buliból, mert céges karácsonyra ment. Hát mire sikerült hazaterelnem a gyerekeket, alaposan leizzadtam. Ahányan, annyi felé. Teljesen túlpörögtek. Huhhh... de túléltük. Legközelebb anyák napjakor lesz megint ilyen ünnepség halmozódás.

2015. december 20., vasárnap

Iskolás karácsony

Hetek óta készültek már a suliban az ünnepségre, de nagy volt a titkolózás. Néhány verssor, és hogy lesz néptánc bemutató, ez volt az össz, amit tudtunk.
A tavalyihoz hasonlóan most is az osztályteremben volt a mulatság, de idén nem volt annyira nyomasztó a tömeg. Igaz, kevesebben is vannak idén, lehet, hogy pont az a minusz 15 ember kellett ahhoz, hogy elviselhető legyen az osztályterem. Persze így is sokan voltunk, de mit számít ez ilyenkor. :)
A műsor 3 részből tevődött össze.
Az első részben egy kis színdarabot adtak elő, a Tücsök és a hangyát. Máté hangya volt. Szuper jól előadták, olyan ügyesek voltak valamennyien. Máté is szép hangosan mondta a saját részét, nagyon jó volt!





Azon jött a fergeteges néptánc :) Máté sokat kínlódott, hogy nem akar táncolni, hogy nincs kedve, hogy nem akar xy mellett állni, meg mit tudom én. De túllendültünk végül rajta, és szerintem nagyon ügyesen végigcsinálta. 
Végül pedig egy verses blokk következett, meg éneklés, majd ajándékosztás, és eszem-iszom dínom-dánom. 


A hagyományos karácsonyi dalok helyett, most két olyat énekeltek, amit eddig még sosem hallottam. De itthon megkerestük youtube-on, és már Milán és Marci  is azt dalolja építés közben, hogy "gyere el a jászolhoz még ma éjjel", szóval eléggé fülbemászóak. ( Bár nem néztem utána, de gondolom ez a Pintér Béla, nem az alternatív színházas Pintér Béla, vagy igen? )




Marci a műsor 3/4-ét szépen végigkövette, a végére viszont már kicsit elfáradt, és mivel látta, hogy más kistesók is elkezdtek téblábolni ide-oda, így ő is. Végül már annyira túlpörgött, mert a déli szolfézsbemutató miatt az oviban aludt, és ott mindig keveset alszik,  hogy szinte menekülésszerűen kellett elhagynunk a tett színhelyét, mert már lökdösődött, rohangált körbe-körbe, és ezt viccesnek gondolta. Nem volt annyira az, de túléltük.
Másnap az oviban várt ránk ugyanez, mind a két csoportban.