2015. május 30., szombat

Mesedélután

Csütörtökön délután, amolyan évzáró gyanánt mesedélutánt rendeztek a Csillag csoportosok. Ebben az oviban valahogy nem szokás külön évzáró ünnepséget tartani, Mátéék mindig az anyák napjával egybekötbe tartották, valamikor május közepe felé, Milánék pedig így, egy délután, mindenféle faxni nélkül, tartanak még egy kis összeröfit.
Mátéért gyorsan elszaladtunk Marcival, így hármasban foglaltunk helyet az első sorban. Vaciláltam, hogy a hátsó sor lenne-e jobb Marci miatt, aki ha akar, akkor ott el tud hátul bogarászni, vagy az első, hogy jól lásson-halljon, és majd leköti az előadás, végül Milán mondta, hogy előre üljünk, úgyhogy így is lett.
4 mesét adtak elő a gyerekek, vegyesen volt benne bábozós, meg nem bábozós.

A három pillangó
Az aranyos tarajos kiskakas
A vityilló
A vajaspánkó

Milán az elsőben és az utolsóban szerepelt. A három pillangóban ő volt a napocska.


A vajaspánkóban pedig a róka, aki a legvégén bekapja a vajas pánkót. :)


Annak ellenére, hogy itthon Milán elég nagy hangú, és szinte megállás nélkül fecseg valamit, meg dalol, és mindenről vagy eszébe jut egy nóta, vagy kitalál magának egyet, a lámpaláz nem kerülte el, és kicsit halkan mondta a rá eső pár sort onnan a paraván mögül, és majdnem elfelejtette szegény vajaspánkót is bekapni, amin jót derültünk. :)

video
 Nagyon ügyesek voltak egyébként, és olyan sokat nőttek, okosodtak tavaly óta! Tavaly még közös éneklés volt, meg körjátékozás, most már szinte kész színdarabot adnak elő!

Utána, szokás szerint volt egy kis eszem-iszom. A gyerekek maguk sütöttek cseresznyés pitét, és csináltak a múlt héten bodzaszörpöt is. Marci úgy foglalt helyet az gyerekek között, mintha ő is közéjük tartozna :) (azt bezzeg elfelejtettem megkérdezni, hogy mi újság az ő ovijával, hogy melyik csoportba vették fel... áááá. na majd hétfőn.)


2015. május 29., péntek

Ovis kirándulás

9-kor indultak az ovi elől. Sosem voltam még ott az indulásnál, de most kivételesen pont elcsíptem őket, ahogy tekertem hazafelé, és messziről kiszúrtam, ahogy állnak be a buszok, így odaparkoltam a kerítés mellé én is, és már jöttek is ki a csillagosok szépen sorban, kettesével. Milán nagyon megörült, amikor meglátott. Nem számított rá. Mindig olyan kis lelkes, amikor észreveszi, hogy bekukucskálok az udvarra is, ha épp arra járok. Ilyenkor odajön, váltunk pár szót, pár puszit, és mindig mondja, hogy menjek máskor is, és nézzem meg őt az udvaron. Jó, hogy ezt még megtehetem, én is szeretem őt kicsit meglesni, hogy milyen a saját kis környezetében. 
Szóval, jöttek, és már fenn is voltak a buszon hiba nélkül. Milán a leghátsó sorban ült, az ablak mellett, így amíg el nem indult  a busz, addig milliószor integettünk egymásnak, és ezer puszit küldtünk. 
Aztán a busz kigördült az utcából, mi pedig Marcival hazajöttünk, és egész nap azon aggódtam, hogy vajon elviszi-e a fejüket az a tomboló szél, ami olykor feltámadt, és szaggatta a környező fákat. Délután kiderült, hogy bár nem volt nagyon meleg, de ennyire, mint itt Pesten nem is fújt a szél, jó idő volt, igaz, pulóveres. De sebaj. Legalább nem esett. 
A domonyvölgyi lovasparkba én már ezer éve készülök, de még nem voltunk sosem. Igaz, hogy többnyire csak akkor jut eszembe, amikor a 3-as úton elhajtunk a Domonyvölgybe menő út mellett, aztán megint elfelejtem. Most, hogy Milánék ott voltak, és Szilvi néni lelkesen fényképezett, megint fellelkesültem, mert az a hely valami csodaszép lehet! Szép, ápolt zöld fű, szép épületek, körben a Gödöllői-dombság, hmmmm....





A skacok megnézték a háztáji állatokat, kicsiket és nagyokat, lovakat simogattak, szekérrel mentek, néztek valami bemutatót, még több lovat néztek, ettek, ittak, mulatoztak, és játszótereztek. 

A szekerezésben az volt Milánnak a legjobb, hogy leelőzték a galagonyásokat :) Pedig ők hamarabb is indultak! 

Szekéren
Uzsonna
Az óvónéni lelkesen fotózott, de Milánt sosem találtam a játszótéren bandázó gyerekek között. Mígnem egyszer csak jött egy sorozat Milánról, ahogy focizik. Talált két tuját, ami pont jó volt kapunak, úgyhogy szerintem ott elrugdosott egy jó darabig :)





Kérdeztem tőle délután, hogy elfáradt-e. 
- Nem fáradtam el egyáltalán. De hazafelé kicsit aludtam a buszon :)

Este sem kellett ringatni. Már a mesét alig tudta meghallgatni. 
- Anya, meséld gyorsan azt a mesét, mert már nagyon csukódik le a szemem.

Biztos jól érezték magukat. Egyszer majd elmegyünk együtt is.

2015. május 26., kedd

Rövid hírek

- A múlt heti esőzést fennakadás nélkül túléltük. Szerencsére amikor feltétlenül muszáj volt kimozdulni, akkor épp nem esett. Viszont annyi haszna volt, hogy valószínűleg így még utoljára rá tudtam adni Marcira a cuki kismajmos esőkabátját. A következő esőszezonra már biztos kinövi. 


- Még pénteken láttunk egy rakodóautót, ami egy daruval pakolta át egyik autóról a másikra a szállítmányt. Marci le volt nyűgözve. Elég nehéz volt onnan elrángatni, pedig már mindent beígértem neki, hogy micsoda csodák várják itthon, de ő kitartóan csak nézte az autót. Biztos a srácnak is jó volt, aki irányította, hogy fél órán át bambultuk, hogy mit csinál.
- Marci észrevétlenül elkezdett beszélni. Persze ideje volt már, de mégis olyan furcsa, hogy egyre jobban érjük egymást. Vannak kedvenc szavaim, kifejezéseim, pl. a totitoooota tejiabbal 
- Tegnap este Feri levitte az etetőszéket a pincébe. Egy ideje nem volt már jogosultsága a konyhában lenni, mégis kellett nekem némi lelki felkészülés, hogy ezt meglépjük, hiszen a valaha szép kék, mára már borítását vesztett fakó szürkéskékre kopott etetőszék idestova 7 éve a konyhánk dísze volt. :( Mindig volt ki üljön benne. Hát most lekerült a pincébe. A babakocsi, a kiságy, és a hintaló mellé.
Vadiújan, még 2008. júliusában, Mátékával.
- A pünkösdi hosszú hétvégét Ózdon töltöttük. A fiúk ilyenkor mindig nagyon egymásra találnak.
Ugyanez libasorban
És futottam is persze. 

- Ma reggel pedig meglett a fiúk nyakkendője, amiről azt hittem, hogy tavaly februárban elveszett. Feri öltönynadrágjában volt. 
- 3 hét van még a suliból. Ebből kettő relatív húzós, hátravannak még az év végi dolgozatok, de közben ezer program és kirándulás is be van tervezve.Holnap Milánék a Lázár Lovasparkba mennek, Domonyvölgybe. Egész napos kirándulás lesz, szerintem überkirály lesz, és remélhetőleg addigra az időjárás is kegyes lesz hozzájuk.  
Pénteken Mátéék mennek a sportágválasztóra. Szintén egész napos projekt.
Szóval  csak kibírjuk már valahogy ezt a néhány napot. Féllábon is.

2015. május 20., szerda

Futótárs

Már egy ideje, nagyjából azóta, mióta világos van még akkor, amikor elmegyek este futni, mondogatja Máté, hogy ő is jönne velem, de eddig ez mindig elmaradt, mert valljuk be macera, meg idő, mert egyszerűbb nekem egyedül gyorsan futócipőt húzni, amikor van még vacsora előtt egy fél órám, meg, meg, meg.... 
De tegnap hozott haza egy értesítést a suliból, hogy idén is lesz a patak parti sportnap, amin az iskolák és óvodák versengenek, kiegészülve a szülőkkel, és futóversenyek vannak mindenféle korosztályban. Az alsós táv, nagyon durva, 2200 méter. Szerintem elég sok. Legalábbis egy elsősnek. Negyedikeseknek már lehet, hogy nem annyira az. Persze nem helyezésre megy a dolog, hanem teljesítésre, mert minden célbaérkező, és annak a hozzátartozója aki vele célba ér, pontot ér az iskolának, óvodának, és a győztes intézmény kap vmi vásárlási utalványt.Hogy mekkora összegűt, azt nem tudom. Mindenesetre jó kezdeményezés ez arra nézve, hogy szülő-gyerek együtt mozogjon, és ez a nagyon fontos.
Így aztán tegnap este Máté velem tartott a futópályára. A 2 km-re azért mindenképpen edzeni kell, akár számít az idő, akár nem. Ő bicajjal jött a pályáig, én futottam mellette, és a pályán csatlakozott. Mondtam neki, hogy menjünk lassan, és amikor elfárad, akkor nyugodtan pihenjen, vagy lassítson, vagy sétáljon kívül, és a következő körben újra csatlakozik. 
Persze Mátét vitte a lelkesedés, és majdnem olyan tempót futottunk együtt, mintha egyedül mentem volna. Nem volt nagy különbség. Így futott le velem 2 és fél kört, majd felet sétált, én meg futottam tovább, és amikor összetalálkoztunk újra jött velem 1 kört, majd felet megint sétált, és futott még egy felet. Szóval összességében egy másfél kilométert lenyomott, és mondom, nem kis tempóban! Nagyon ügyes volt! 

Futás közben meg néztem a szemem sarkából, ahogy ő is néz a szeme sarkából, és lesi el a mozdulataimat. Hogy hogy tartom a kezemet, hogy hogy lendítem, hogy veszem a levegőt, stb... Olyan édes volt! 

Ez most csak amolyan bemelegítő edzés volt. A következőre már felkészülten megyünk, és lassú tempóval megpróbálunk minél több kört egyben lefutni. Nekem is jobban oda kell figyelnem, hogy a saját tempómnál lassabban menjek. Aztán majd rákapcsolok utána. Nem olyan könnyű nekem, mint egyedül futónak, alkalmazkodnom. Mindenesetre most egy párszor biztos együtt edzünk majd :) És gyanítom, hogy hamarosan Milán is betársul :)

2015. május 19., kedd

Hétvége

Elröppent. Huss. Pedig a fiúk már pénteken itthon voltak, mert se ovi nem volt, se suli. Feri sem, ő meg csapatot épített. Még korábban voltak terveim erre a péntek-szombatra vonatkozóan, hogy majd csinálunk valamit a fiúkkal, esetleg állatkert, vagy valami haveros összeröfi, de végül nem lett az egészből semmi, mert Milán sebei még mindig nem múltak el péntekre teljesen, sőt..., ráadásul pénteken újra kontrollra kellett menni, ahonnan végül átküldtek a másik rendelőbe bőrgyógyászhoz, és erre szépen rá is ment a délelőttünk és a délutánunkból is egy kicsi. Nagyjából 3 órát töltöttünk el várótermekben ücsörögve. Ehhez képest a fiúk egész jól bírták, igaz, kiolvastunk 2 könyvet, és az utolsó fél órát már eléggé szenvedősre vették, de hát ez van... egészségügy, én így szeretlek. Kárpótlásul Milán sebei azóta meggyógyultak. Legalább ennyi.
Szombaton a fiúk már reggeltől várták haza Apát, és készültek valami focimeccsre, de Apa csak délután érkezett haza. Ezt a tényt kicsit nehezen vették be. Duzzogtak is egy sort. Hogy dobjak a hangulatukon tortilla tekercsbe csavartam nekik az ebédet :) Ez a megoldás már csak amiatt is szerencsés volt, mert így valamennyi sült zöldség is lecsúszott a torkukon ellenvetés nélkül, amit mi Ferivel nagyon szeretünk, de a gyerekek nem annyira, ők inkább zöldsaláta pártiak. 

Aztán. Képekben.

Milán kapott Júlia nénitől egy képeslapot névnapjára. Úúúúgy örült neki, hogy legalább százszor fel kellett neki olvasni, majd délben is, és este is azzal aludt. :)

 
Máté olvas a teraszon, a háttérben a többiek trambulinoznak.
Sütöttünk süteményt is. Marci segített. :)
És máris itt volt a vasárnap. Amikoris főztem egy kis bodzaszörpöt :)
Milán nagy örömére. Ő a legnagyobb bodzaszörpivó nálunk.

Alvásidőben pedig elmentem, és futottam egy jó kis 10 km-t a Coca-cola futónapon. :) Remek volt! Jó idő volt, leszámítva azt a néhány viharos széllökést, de az már semmi. 
Tavaly is itt voltam, ez volt az első 10 km-es hivatalos futásom. Nem szeretem a verseny szót, mert nem versenyez igazából, inkább egy szuper közösségi élmény. 
Eléggé utolsó pillanatban neveztünk, sokáig úgy volt, hogy nem is leszünk itthon ezen a hétvégén, de amikor hétfőn olvastam, hogy van még pár száz hely, akkor Feri végül is rábólintott, és "elengedett". :) 
A fiúk végül nem jöttek velem, megint csak, mert nagyon Marci alvásidejében volt a futás. Sajnáltam is, hogy nincsenek ott, mert nagyon jó hangulat volt a nagyréten, és folyton eszembe jutott, hogy ez, meg az, hogy tetszene nekik. Na de majd jövőre már Marci is nagyobb lesz :) 
A futás végül egészen jó volt, jobban is esett, mint a múlt heti eu-s futás, igaz, most kicsit jobban is figyeltem, hogy ne fárasszam ki magamat már az első felén. És még így is volt egy szenvedős két kilométerem 6-8 km tájékán. végül egész jó idővel, 55.32-vel értem célba, ami 4 perccel jobb idő, mint a tavaly ugyanekkori. Legmerészebb álmaimban volt egy 55 percen belüli futás, bár tudtam, hogy ahhoz nagyon ki kellene futni magamat, de ezzel is teljesen elégedett vagyok.

Nem nézek ki túl jól futás közben, szó mi szó.

2015. május 15., péntek

Bóbita nap

Sűrű napjaink vannak mostanában, és tanév végéig már nem is nagyon fog ez változni. A héten volt a suliban is szülői, ahol amellett, hogy elmondta a tanítónéni, hogy mi minden lesz majd az év végi dolgozatokban, (még leírni is sok volt), egy oldalas nyomtatott papírt adott, amire részletezte a hátralévő egy hónap programjait, úgyhogy a tanulás mellett még rengeteg élményben lesz részük az évzáró előtt.
Az oviban is zajlik az élet, mulatság, mulatság hátán, volt bemutató torna óra, amit megnézhettünk, mi szülők, voltak török pedagógusnövendékek vendégségben, valamilyen csereprogram keretében, volt virágültetés, veteménykertet csináltak, komposztálnak, szóval mindig van valami kis tevékenység.
Tegnap délután volt a szokásos éves Bóbita nap megrendezve. Tavaly nem voltunk, mert Marci pont ekkor volt kórházban, de egyébként is ömlött az eső, és beszorult az egész rendezvény az épületbe. Most is necces volt a rossz idő, de végül délutánra nagyon klasszul kisütött a nap, így kint voltunk az udvaron, és nagyon jól éreztük magunkat.
A szokásos menetleveles-pecsételős feladatok voltak, mindenféle, kézműveskedős, ügyességi, célbadobós, egyensúlyozós, kapurarúgás, kreszpályán rollerezés ilyesmik.
Marcival vettünk részt az eseményen, Máténak Bozsik focija volt aznap, érte Feri ment a suliba, és ők később csatlakoztak, már-már a végére.
A fiúk szépen teljesítették a feladatok java részét, néhány maradt csak ki, de az is csak azért, mert elkezdett nagyon beborulni, és így előrébb lett hozva a táncház, hogy ne ázzunk meg.
Volt bodzaszörp meg málnaszörp, gyümölcspult, zsíroskenyér lilahagymával, éhen sem maradtunk. A nagy táncolás után csak úgy tűntek el a fiúk gyomrában a zsírosdeszkák, Marci is csak úgy ette, pedig szerintem sosem látott még zsíros kenyeret. És ott, az oviudvaron a lilahagyma is nagyon csúszott mellé! Itthon nemigen tudnám beleimádkozni.









Végül Máté is betoppant, egy hatalmas éremmel a nyakában, amit a focikupán kaptak. Borzasztó boldog volt tőle :) Eléggé el volt fáradva, és legalább 4 kenyeret pusztított be rögtön érkezés után :) 

Jól éreztük magunkat. Mostanában mindig csak rohanunk egyik helyről a másikra, jó volt kicsit lazulni, elbeszélgetni ismerősökkel, óvónénikkel, és csak nézni a gyerekeket. 

2015. május 11., hétfő

Eu-s 11 km

Szombaton zajlott az Európa nap keretén belül rendezett Eu-s 11 kilométeres futás, ami az EU-hoz való csatlakozásunk 11 éves évfordulója miatt volt éppen 11 km. Tavaly volt már 10 km-es táv, azon nem voltam, mert tavaly az egy héttel későbbi  cocacolán debütáltam a 10 kilométerrel. Most viszont kimarad a cocacola, és belefért az eu-s futás. 
A fiúk nem kísértek el, Feri szerint ez nem az a táv, ami miatt izgulni kéne. Ez igaz is,  meg nem is. Igaz, mert 11 km-t le tudok futni, viszont pont e miatt nagyon el is lehet csúszni vele, ha az elejét nagyon megtolom. Szóval egyedül vágtam neki. 

A Margitszigetre érkezve kóboroltam még egy kicsit, mert hiába vettem föl előre a rajtszámot, pólót akkor nem kaptam, mert nem volt. Utólag a rajtszámot is kár volt előre fölvenni, mert nem volt torlódás. Ott és akkor még nem. Viszont hogy hol lehet az elmaradt pólókat átvenni, azt csak másodjára sikerült megtalálnom, de végül meglett. Majd összekészültem, leadtam a csomagomat, és vártam a kezdést. 

A 10 órás kezdés csúszott egy jó negyed órát, és hiába voltak iramfutók lufival, valahogy nem volt köztük távolság, nem nagyon tudtam, hogy hová álljak, hogy mindenkinek jó legyen. Végül megálltam csak úgy valahol, ahol épp volt egy talpalattnyi hely, és vártam a rajtot. Közben tűzött a nap, és már bántam, hogy nem cseréltem le a kapott fehér pólóra a rajtam lévő feketét. Már akkor tudtam, hogy meg fogok pusztulni.

Nem kezdtem olyan jól. A runkeeper pont a rajt után elveszítette a gps jelet. Mire megtalálta, addigra már mindegy volt, viszont innentől folyamatosan hülyeséget mért, és mondott. Próbáltam nem foglalkozni vele, de azért tudat alatt bosszantott. 

A futás alatt nem sok helyen nem volt teljes útzár, volt ahol csak részlegesen egy sávot zártak le, volt ahol azt sem, és a járdán, bicikliúton futottunk. Engem mondjuk nem zavart, mert mint kiderült jó előre pozicionáltam magamat, sokkal előrébb, mint terveztem, de legalább volt hely, nem volt nagy sűrűsödés, mint állítólag hátrébb, akik a járdás szakaszokon állítólag alig tudtak haladni. Így viszont, hogy én előrébb voltabb, éreztem is, hogy kifutom a lelkemet. Plusz még a tűző nap. Nagyjából az egész táv egy nagy holtpont volt számomra, annyira kínlódtam. Szerintem életemben nem futottam még ennyire szenvedve. Gondoltam is magamban, hogy ha otthon futnék, biztos, hogy már 5 km után megálltam volna. Itt nem álltam meg, de néha igen erősen fontolgattam magamban a gondolatot. Ráadásul valamiért azt gondoltam, hogy a Szabadság-híd környékén lesz frissítés, de nem ott volt, hanem az Erzsébet- hídnál. Hát mire elküzdöttem magamat odaáig, hát.... 
Végül csak beértem. Igaz, hullára futottam magamat. Ez mondjuk meglátszik az időeredményemen is, mert a hivatalos idő szerint 1:00:14-gyel értem célba, ami az eddigi leggyorsabb futásomat jelenti. nem csoda, hogy teljesen kész lettem a végére. Saját mérést a runkeeper bénázása miatt nem tudok mondani.

Éremosztás, befutócsomag, és víz, víz, víz!!!! Másra sem tudtam gondolni, csak hogy igyak végre! 
Kicsit még eltébláboltam a nagyszínpad környékén. Nem kellett volna, mert mire odahúztam magamat a ruhatárhoz, addigra gigahosszúra nyúlt a sor, és egy órát álltam sorba a hátizsákomért. Állítólag olyan káosz volt odabent, hogy nem találták a csomagokat. Végül mire bejutottam, addigra már egész flottul ment, bár mikor a bácsi kérdezte, hogy milyen táskám van, és mondtam, hogy olyan fekete fila, olyan tescós, akkor megfordult a fejemben, hogy ez vajon mennyire volt segítség, és vajon hány fekete tescós fila hátizsák lapulhatott ott a csomagok között. De végül meglett, szerencsére. Akkor és ott nem volt túl jó sorbanállással tölteni az időt, még úgy sem, hogy végül egész jól elszórakoztattuk egymást ott egy páran, de utólag végülis már mindegy. 

Összességében nem volt rossz. Főleg az időeredményemet tekintve. Csak néhány ponton jó lett volna kicsit nagyobb odafigyelés, pl. a szakaszos rajtolásra és a frissítésre jobban oda kéne figyelni. ( a végén futóknál már elfogyott a víz ) És akkor a ruhatárat még nem is említettem. Legközelebb csomag nélkül megyek majd.





2015. május 10., vasárnap

Bábszínház-Vuk

A Puskin Kuckóban rendszeresen vannak hétvégi gyerek előadások. Vagy mozi, vagy színház, vagy koncert, akármi. Mi még egyszer sem voltunk. Valahogy nem jött ki sosem úgy a lépés. De mióta voltam a Puskinban párszor moziban a csajokkal, és rájöttem, hogy milyen kényelmes helyen van, mert átszállás nélkül oda lehet jutni, azóta jobban figyelek. 
Ma, a Fabula Bábszínház előadásában lehetett megnézni a Vuk-ot. És mivel most épp ráértünk, hát elmentünk. 
Annak ellenére, hogy busszal egyszerűen oda lehet menni, mi most autóval mentünk. Második körben találtunk is parkolóhelyet nem túl messze. De pont jókor érkeztünk, se nem korán, hogy a gyerekek már az előadás előtt elunják magukat, se nem későn, hogy rohanni kelljen. Szóval pont jó volt minden.

 A harmadik sorban ültünk, jól láttunk. Még Marci is.

Az előadás nem volt egészen 1 óra hosszás. Marci is szépen  végigülte. Kicsit el is álmosodott talán a félhomályban, és csak az utolsó percekben kínlódott egy kicsit, de teljesen problémamentes volt, értem ezalatt, hogy nem zajongott, nem kellett kimenni vele, csak már fészkelődött a székén.
A mese kicsit különbözött a rajzfilmverziótól. Én nehezen is tudtam elvonatkoztatni, és hiányzott Pogány Judit hangja, meg a libás rész is teljesen kimaradt, meg hogy mit hozzak ludat vagy kacsát. Ez persze a bábelőadás értékéből nem vont le semmit, nyilván az időkorlát miatt is kellett itt-ott lecsípni a sztoriból, mert egyébként jó volt, szórakoztató volt, és a gyerekeknek is tetszett.
Most pedig újranézzük a mesét. Rég néztük már, mikor még Milán kicsi volt. Nem is nagyon emlékezett már rá. Jó most újranézni. Szigorúan focimezben :)


2015. május 9., szombat

Anyák napja Mátéval

Csütörtökön délután nagy izgalommal ültem be az osztályterembe. A gyerekek nagyon be voltak zsongva, mindenki várta, a saját anyukáját a folyosón, szaladgáltak föl-le, és mindig bekiáltottak annak, akihez éppen jöttek. Máté nevét is már a lépcső tetejéről hallottam :) A skacok hiányolták Máté kistesóit, hogy ők miért nem jöttek.
Nekem még jutott hely az első sorba, le is csaptam rá rögtön. Aztán szép lassan összegyűltünk, még a későn érkezők is befutottak, meg még a náluk is később érkezők is. 
A műsor két részből állt, és fantasztikusan jó volt! Először a fiúk, két lánnyal kiegészülve előadtak egy kis "darabot". 12 kiskukta volt a címe. Ehhez kellett a kötény, meg a fakanál. Az előadás nagyon  szórakoztató volt, olyan ügyesek, aranyosak, lelkesek voltak mindannyian, Máté is szép harsányan mondta a maga sorait. Mondanom sem kell, hogy sírva nevettünk  :)
Felvettem az egészet videóra. Sajnos a youtube eléggé lebutítja a videót, az eredeti felvétel ennél azért jobb minőségű. De a lényeg azért hallható, látható.




A második felvonásban pedig minden egyes gyerek mondott egy verset, egyedül vagy párban, ki hogy. Máté a barátjával mondott egyet, és nagyon ügyes volt. Jó sok verset elmondtak, szerintem az összeset, amit valaha is hallottam. Végül pedig az Este jó-t énekeltük, akkor Máté már az ölemben ült, vagy előttem állt, és úgy énekeltük együtt. Nagyon megható volt :)
video



Csodaszép saját kezű képeslapot készítettek, meg könyvjelzőt.

Imádom :)

2015. május 7., csütörtök

Anyák napja Milánnal

Mióta Máté iskolás, azóta folyton azon parázok ilyenkor ünnepekkor, hogy nehogy egy napon legyenek az ünnepségek. Milánéknál már hete óta tudott volt, hogy 6-án lesz, Mátééknál egészen a múlt csütörtökig titok fedte a dátumot, ami végül 7-e lett. Szerencsére. 

Jó meleg, fülledt délután volt a tegnapi, ahogy fél 5-kor szépen sorban végigültük a kisszékeket, a szépen feldíszített csoportban, hát nem fáztunk egy cseppet sem. 


Az ünnepséget Kati néni nyitotta meg egy röpke, de annál könnyfakasztóbb beszéddel, hogy milyen jó dolog az anyaság, milyen jó gyereknek lenni, gyerekkel lenni, és mennyire szerencsések ők, pedagógusok, hogy nekik a saját gyerekeik mellett van még 25 kisgyerekük. Nagyon megható volt.

Aztán jöttek a gyerekek, kézenfogva, énekelve, táncolva, és egy pár dalos körjáték repertoárt mutattak be. 


Az igazi anyák  napi rész pedig már szemtől szembe zajlott. Milán odaállt, majd odakuporodott az ölembe, és úgy mondta a verseket, úgy énekelt. Aranyos volt nagyon :) De hát Milán mindig aranyos, benne mindig sok a szeretet.

Móra Ferenc : Anyának

Álmomban az éjszaka
aranykertben jártam.
Aranykertben aranyfán
aranyrigót láttam.
Aranyrigó énekét
a szívembe zártam.

Ahány levél lengedez
szélringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon.


Lukács Angéla: Csak egy van...


Sok-sok levél van a fán,

Mind hasonló forma,

Milliónyi levél közt

Mégsincs két egyforma.


A Földön sok gyerek él,

milliárd is megvan,

De az egész világon

Belőlem csak egy van.


S ha egy nagy tér közepén

Tenger gyerek állna,

Közöttünk az anyukám

Mégis rámtalálna.

Létay Lajos: Édesanyámnak

Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném.
Ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék hangján.
Ami csak szép s jó volna,
édesanyámnak adnám.

Hullottak ám a könnyek rendesen :)

Ez vagyok én




Milán fényképezte


Itthon még elénekelte az anyák napi klasszikus Orgona ágát. Persze az első sor szokás szerint lemaradt. Sosem fogom már megjegyezni, megtanulni, hogy van némi átfutási idő a gombnyomás és a felvétel elindulása között.
video

Ma folyt. köv. Mátéval. Aki annyira titkolózott, hogy még a hazaküldött verseket is Apával tanulta meg. Nekem csak a fellépéshez szükséges kötényt, fakanalat, és tojást kellett biztosítanom, persze mindezt máról holnapra, vagyis tegnapelőttről tegnapra. Imádom az iskolában, hogy ma beírnak valamit, ami holnapra kell. Lehet, hogy mi vagyunk csak ilyen szeleburdi család, de nálunk nem alap, hogy van itthon fonál 2 színben, fekete tempera, meg miegymás, amit mindig holnapra kellene prezentálnom.  Kötényt végül kölcsönkértem, mert nekünk csak felnőttkötényünk van itthon, az sem volt egészen tiszta, fakanalat vettem egy steril csilivilit a százasboltban tegnap, ma már azzal fog feszíteni az ünnepségen. Tojásunk az mondjuk volt itthon, bár azt is nagy dobozban küldtem, nem kicsiben, amiben állítólag kellett volna. Remélem, ez azért nem fogja megakasztani a műsor menetét. :) Kíváncsian várom!