Ha hétfő, akkor foci. Végülis milyen jó, hogy pont hétfőn van fociedzés, amikor még a szokottnál is nehezebben indul a nap. Ilyenkor elég csak a fülükbe duruzsolnom reggel, hogy ébresztőőőőő, reggel van, vár a munka, meg a fociedzés, és voila.... máris kint vannak az ágyból :)
A tegnapi fociedzés pedig igen rendhagyóra sikeredett. Máténak van egy nem túl szép, de nagy seb a lábán, ami már-már múlóban van, és nagyon vigyázunk rá. Már amennyire tudunk. A vigyázás egyik alapköve, hogy szegény Mátétól megvontuk a focit, hogy ne dörzsölődjön a lába. Nem csak edzés szinten, hanem itthoni futbalozás szinten is. Máté nagyon okosan igyekszik is betartani, és vigyázni. Néha azért el-elcsábul egy rúgásra, de egyébként egy hős. Ennél fogva a tegnapi fociedzést is ki kellett hagynia. Okos volt, megbeszélték apával, hogy ez most fontos, hogy mielőbb újra játszhasson. Megértette, elfogadta, és ha szomorú is volt, hősként tűrt a pálya szélén.
Szóval a tegnapi fociedzésen Milán egyedül vett részt. Máté nélkül. (az oroszlán nélkül, egyedül volt bátor :) by Marék Veronika)
És mivel reggel nem tudtunk dönteni, hogy elvigyem-e Mátét bőrgyógyászhoz, vagy sem, ezért Apa is odajött a suliba, hogy ha kell, akkor én elmegyek Mátéval, ő meg hazamegy a többiekkel. Egyelőre Máté sebe szépen gyógyul, tegnap már egész korrektül nézett ki, így egyelőre elhalasztottuk az orvost.
Az edzésről. Milán természetesen teljesen be volt zsongva, ilyenkor szó nélkül csipkedi magát, sőt Marcit is igyekezetre biztatja, hogy nehogy elkéssen. Mire odaértünk, addigra a többiek már a pályán voltak, Milán csak úgy suhant be a pályára. Nem volt megilletődve, hogy Máté nélkül kell helyt állnia, pedig még csak másodjára volt, és most voltak olyan gyerekek is, akik a múltkor nem.
Minden a szokott módon történt, labdavezetés, cselezgetés, dekázgatás, én közben Marcit terelgettem, közben Feri is befutott, Milán ennek nagyon megörült. Máté pedig ügyes volt, nem duzzogott, némán tűrt.
Milán most is nagyon ügyes volt. Már-már aggasztóan sokat dicséri az edző "bácsi", és sokszor példálózik is vele, hogy milyen jól csinál dolgokat, mondjuk jól dekázik, pedig ő a legkisebb. Mondjuk tényleg ügyes, de azt sem akarom, hogy a többiek, akik ráadásul nagyobbak is mint ő, fújjanak rá e miatt.
A végén próbáltam videót készíteni, de tanulnom kell még ezt a telefonos videózást.
Kicsit más. Marci. Merthogy a fociláz is fertőző ám :) Nem kellett sok idő, hogy Marci is beszálljon a bőrrúgásba. Hétvégén már ő is rúgta a lasztit keményen. És amikor hazajövünk, akkor még nem jön velem, hanem lent marad egy kicsit ő is edzeni, és bőszen rúgja a garázskaput most már ő is. Úgyhogy alakul a focicsapat :)
Én meg lassan átalakulok sportbloggá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése