Munkanapos kirándulás

 Még a múlt héten, amikor az a bizonyos ledolgozós szombat volt, mondhatnám úgy is, amikor még tavasz volt, sütött a nap, és öröm volt kint lenni, akkor úgy esett, hogy a részlegvezetőnk javasolta, hogy a szombati munka helyett, ( pfujjj) menjünk el kirándulni valahová inkább. Egy laza kis visegrádi körtúrára esett a választás. A 9 emberből végül 6-an keltünk útra szombat reggel, és Újpest Városkaputól busszal zötyögtünk ki Visegrádra. Már ez maga egy élmény volt. százezer éve nem ültem sárga buszon, mégha ez a sárga busz már nem az a sárga busz, ami az emlékeimben még él, de akkor is sárga volt és busz. 

Visegrádra érkezve rögtön a buszmegállóval szemközti cukrászdában kezdtünk egy kávéval, és a kerthelységben élveztük a napsütést. Innen kerekedtünk fel, és vágtunk neki a hegynek. egy kis Mogyoró-hegy körtúra volt a cél, semmi megerőltető. Terv szerint. Végül aztán akadt benne némi kaptató is. 

A Salamon-tornyon vágtunk keresztül , majd a Nagy-Villámot oldalról elkerülve jutottunk a Mogyoró-hegyre. Út közben csodáltuk az éledező erdőt, a nyíló odvas keltikéket. 

A Mátyás -forrásból merítettünk hűs vizet. 

A Mogyoró-hegyi tanösvényen több gyerekcsapattal is összefutottunk, mert nem messze van az erdei iskola, ahol már Milánék is töltöttek el pár napot iskolai kirándulás alkalmával. Nagyon cuki volt, hogy gyerekrajzokkal, gyerekfestményekkel díszített madáretetők voltak sorra kitéve a fákra. egyik szebb volt mint a másik. 

A Mogyoró-hegy tetején megpihentünk, megettük az elemózsiánkat, csodáltuk a tájat. Kicsit a Duna is látszott, szemben a Naszály. 

Kicsit arrébb a Börzsöny vonulata. 

A hosszú keskeny függőhíd le van zárva, nem lehet rajta keresztül menni. Nem mintha bárki is kedvet érzett volna, hogy átmenjen, egyáltalán nem :-) 

alattunk jó mély szurdok vonult végig. 

Utunkat a duna mentén, a kavicsokon, uszadékfák között lavírozva fejeztük be. 

Majd, miután már reggel szóba került a lángos, nem mehettünk haza lángos nélkül, és a Királyi palota büféjében sikerüült végül lángoshoz jutnunk. 

Hazafelé már eléggé fáradtan meredtünk magunk elé a buszon. De jóleső fáradság volt ez, és sokkal jobb időtöltés bármilyen irodai vagy labormunkánál. 

Bicajjal

 Annyira jó volt, hogy a héten már igazi tavasz volt!

Feri 3 napot Csehországban volt, ami annyiban változtatta meg a napi rutint, hogy nekem kellett Marcit vinnem reggel, Milánt pedig egyszerűen kapun kívülre tettem.

Ennek apropóján, jó alkalom volt, hogy végre kipróbáljam a bringával munkába menést. Sajnos ez csak szerdán és csütörtökön kivitelezhető egyelőre, mert ekkor nincs Marcinak délután semmije. De ez is több, mint a semmi. Ennek kell most örülni. 

Szóval 2 nap bicajjal mentem, és annak ellenére, hogy az útvonal egyes részein olyan az út, mint amit tankokkal szántottak fel, szóval még keresem az ideális bicikliutat, de nagyon-nagyon élveztem, hogy nem kell a buszhoz igazodnom, és még 10 percet spórolok is a időn. 

Sajnos a köv. hétre esőt mondanak, ami ha valósággá válik, akkkr az keresztülhúzza a heti bringaadagomat, de hátha nem.

Hosszú hétvégés kirándulás

 Az elmúlt időszak hideg hétvégéi nemigen kedveztek a kirándulásoknak, nem is volt időnk igazából, mert futsal is volt, meg kedvem sem igen volt még felvetni sem, hogy menjünk valahová. 

De a hosszú hétvégén mindenképpen szerettem volna valahová menni,  az egész napos laborlevegő után minden nap  ki vagyok éhezve a friss levegőre, pedig igazából nálunk nincs is büdös, nincs az a hagyományos laborszag, de hát mégiscsak vannak vegyszerek, meg egyebek. Szóval most már mindenképp hegyet akartam látni, meg növényeket magam körül, nem füstölő kéményt, ami az ablakomból látszik a nap nagyobbik részében. 

Szombaton még Marcinak volt egy edzőmeccse délelőtt, meg még itthon is tettünk-vettünk, vasárnap utaztunk haza Ózdra. 

Szerencsére napközben igazán remek tavaszi időt kaptunk a hosszú hétvégére, így a fiúk sokat focizhattak az unokatesókkal az udvaron, én futhattam is kétszer a dombjaimon, és hétfőn délelőtt sikerült egy kis kirándulást is tennünk. 

A Lázbérci-víztározónál már többször is jártunk, de a környező hegyekre eddig nem jutottunk fel. Most egy ottani csúcsot szemeltem ki, a Kalica-tetőt, aminek a tetején van egy messziről is jól látható nagy kereszt. Kiváló célpont :-) 

Kétféle út vezet ide fel, egy viszonylag rövid, de annál meredekebb, és egy lankásan fölfelé emelkedő, de hosszabb. Nekem a túratervező a rövidebbet dobta ki, de végül a hosszabbon mentünk fel, ami kényelmes kis erdei séta volt, szinte megerőltetés nélkül, viszont alattunk ott mélyült a szurdok, szóval nagyon szép volt. Az upponyi focipálya mellől indultunk a kék sávon, majd a kék háromszögön mentünk fel a csúcsra. 

az út elején, lent a szorosban még jeges volt a Csernely-patak. 

A fiúkkal :-) 

A lázbérci-víztározó V- alakja előttünk. 

Lefelé a meredeken jöttünk le. Hát valóban elég meredek volt. Lefelé elég para volt. 

Délután még egy hegyi futással zártam a napot. 

Kétszer futottam fenn a hegyen, egyszer erre, egyszer arra. Én az " errét" jobban szeretem, de az " arra" is elég fárasztó nekem, aki nem vagyok hozzászokva a hegymenethez. 

De a fáradtságért kárpótolt a látvány. 

Uraj felé. Ott, a templom mögötti dombon túl már Szlovákia van. 

A magányos fa, ami látszik a konyhaablakunkból. 

A másik irányban Borsodszentgyörgy felé .

Szerdán Marci nem volt iskolában, mert pedagógus sztrájk volt, ami még ma is tartott, de ma már nem tudott Feri itthon maradni vele. Milánéknál csak néhány helyettesítés ill. lyukas óra a volt a sztrájk jegyében, Mátééknál pedig semmi. 

Holnap pedig már péntek. Szombaton focinap van, Marcinak és Milánnak is focimeccse lesz. Vasárnap pedig Máté tücsökzenekarának lesz a tavaszi koncertje, amire végre mehetünk élőben, nem csak online lesz követhető. Szóval nem sok szabadidőnkk lesz a hétvégén sem. 

Porszem

Nyilvánvaló, hogy 1 hét "másállapot" után nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, pláne úgy, hogy a múlt héten kicsit lájtosban nyomtuk, mert Milánnak csütörtök-pénteken nem volt iskolája a felvételik miatt, és Feri itthon volt homeoffice-ban. A csütörtöki focit így ő tudta intézni, péntek-szombat pedig elment a "kicsikkel" Szentesre. 

Alapvetően a Marci edzésnapjai a csücskösek+ a hétfő, de az nem annyira, mert ugyan akkor is 5-re kell Marcinak mennie Logiscoolra, de az közelebb van, mint a foci. 

Ha foci van, az a nehéz menet, mert én ha a 20-as buszt elérem, akkor 37-kor vagyok a sulinál, és akkor onnan rongyolunk az edzésre, amire éppen pontban érkezünk, ha van egy kis szerencsénk. Ha kicsit megcsúszunk, hát istenem, ezen nem rugózok azért annyira. Szóval viszonylag fájdalommentesen megoldhatóak a délutáni progik, arra építve, hogy Milán tudja intézni a maga programjait önállóan. 

Ma viszont csőtörés volt az útszakaszunk egy fontos részén, és nem járt a villamos, de a pótlóbuszok is terelve közlekedtek. Így esett, hogy bár nem voltunk még elkésve, és villámgyorsan pattantunk fel az éppen érkező pótlóbuszra, ami viszont valamiért még ott állt vagy 5 percet. Aztán 20 percet araszoltunk, egy 200 méteres szakaszon, mert nem tudtunk kikanyarodni. 

Végül késtünk vagy 20 percet, de mindegy. 

Az igazán bosszantó az volt inkább, hogy Marcit leraktam, és visszafelé is szinte ugyanez. Miközben Milán itthon kínlódott, mert ma kapott oltást a suliban, és nagyon fájlalta a karját. ( még mindig nagyon fáj neki) Nem is tudott zenekarra menni. Remélem azért majd jobb lesz neki. Estére adok majd neki fájdalomcsillapítót, aztán majd meglátjuk mi lesz holnap. Ferinek mondtam, hogy tartson talonban egy esetleges szerdai homeoffice-t, ha Milcsi nem lesz jól. 

Szóval cirka 2 órát szöttyögtem a városban a dugóban, ahelyett az 1 óra helyett, ami alatt egyébként megjártam volna vásárlással együtt. Remélem hamarosan megoldják ezt a csőtörést, mondjuk péntekig jó lenne. 

Amúgy meg ma már csináltam is VALAMIT. Azon túl, hogy az étkezőben ünnepeltük magunkat sütivel, rágcsival  meg üdítőkkel. :-) 

Egy hét után

Mit is mondhatnék...

Jó ideje kerestem már a megfelelő állást. Eleinte teljesen koncepció nélkül, de hát az teljes holtvágány volt. Aztán kicsit átdolgoztuk a terveket, és persze minél több hirdetést olvastam, annál világosabb volt, hogy mi az, amire még képes lennék, és mi az amire végképp nem lenne nemhogy esélyem, de motivációm sem. 

Volt néhány sikertelen próbálkozásom, személyesen is, telefonon is, de igazából inkább nem jeleztek vissza, mint igen. Volt olyan hirdetés, amibe időről-időre belebotlottam újra és újra, tehát nyilván nem vettek fel a pozícióra embert, de hiába jelenteztem engem még csak fel sem hívtak. Az ilyen cégekkel nem tudtam mit kezdeni, úgyhogy ezeket ki is ejtettem a látószögömből nagyon gyorsan. 

Aztán januárban valamiért száznyolcvan fokot fordult a dolog, mert több helyről is megkerestek, és két konkrét ajánlatot is kaptam. Vicces, hogy még végül én választottam, mikor hónapokkal korábban tulajdonképpen bármire bárhol rábólintottam volna. 

Az egyik jobban passzolt a korábbi tapasztalatomhoz, a munkamenet is hasonló volt, az elvárások is, ami annyiból jó, hogy ebben tényleg volt már rutinom, de ezáltal minden buktatóját ismerem is, az pedig elsősorban a rendszeres túlóra és a tervezhetetlenség. A másik, picit tervezhetőbb, viszont a munka nagyobbik része számomra ismeretlen még, viszont egy kellemesebb közegnek tűnt, barátságos kollégákkal, nem túl sok emberrel egy helyen. 

A két lehetőség közül végül ezt választottam. 

Bioanalitikával korábban még csak szőr mentén sem találkoztam, formulációs technikákkal pedig még annyira sem, úgyhogy amellett a pici rész mellett, ami valamennyire ismerős, sok újdonsággal fogok megismerkedni, remélhetőleg sikeresen. Semmiképpen nem iparosmunka, jó sok lehetőség van benne, és bizakodásra ad okot ( számomra), hogy hosszútávra keresnek embert, és maximálisan tisztában vannak azzal, hogy hosszadalmas betanulási időszak áll előttem, és eléggé partnerek. Szóval remélhetőleg megtaláljuk majd a számításunkat egymással. 

Egyelőre nem sok minden történt. Túl vagyok néhány száraz oktatáson, meg néhány kis rutinműveleten, de alapvetően annyira kímélni akarnak, hogy nem vagyok igazán túlterhelve. De gondolom majd lesz ez még másképp is. 

( és már most látom, hogy még a pokolban is adminisztrálni fogok 🙉 ) 

Szóval izgi. 

Majd jövök, és mesélek, hogy a fiúk hogy vették az új helyzetet. ( jól amúgy, lelkesek) 

#oldlife #newlife

 Back in the future :-) 

Majd jövök.