Durva

 Sűrű heteken vagyunk megint túl, mondhatnám, hogy semmire nincs igazán idő... Mindenkinek olyan tevékenyek lettek a hétköznapjai (is), hogy hogy sokszor csak összefutunk a lakásban. 

Feri több hete nincs itthon a hétköznapok nagy részén, most épp Csehországban van, pénteken jön haza, de körbehaknizta már az összes európai támaszpontot szinte. De állítólag lassan körbeér, és akkor idénre már nyugi van. Épp a minap jutott eszembe, hogy így, hogy a gyerekek már ilyen nagyok, azért sokkal gördülékenyebbek már ezek az elutazások, míg kicsik voltak, és itthon maradtam velük egyedül, az azért totál szívás volt. Most már inkább csak az a kellemetlen, hogy ha valamiről dönteni kell, vagy megoldani, amihez ő is kell, akkor nehezebb vele kapcsolatot létesíteni. Napközben szinte elérhetetlen. 

Az én munkahelyemen is sűrűek voltak a napok, sebtiben 2 partneri audit is volt nálunk, ami azért eléggé megakasztja a napi rutint és mindig egy csomó papírmunka előzi meg, majd egy csomó követi. De talán idénre már kiengedhetünk, legalábbis a főnököm azt mondta idén már nem fogad senkit, még a jóistent se. Így fordulunk rá lassan az év végére. 

Máténak ezer a teendője. Gőzerővel készülnek a szalagavatóra, állítólag az osztálytáncuk már rendben van, csak gyakorolni kell, a keringőről nem sokat beszél. Közben a zenekarral is próbálnak, nov. 4-én a Zeneakadémián lépnek fel. Erre a két performancra rámegy gyakorlatilag az egész őszi szünetünk, mert akkor is próbák lesznek. A suliban is és a zenekarral is. Nagy őszi utazást emiatt nemigen tudunk tervezni, de hát mindegy, tudtuk, hogy ez húzós év lesz. Mellette nyilván tanulnia is kell, Meg kitalálni, hogy hová és milyen szakra kéne jelentkezni, hogy hová milyen pluszpontokat tud esetleg vinni, érettségi előkészítőt kell választanunk a napokban, meg még ezer minden van... 

Milán nyelvvizsgafelkészítőre jár, meg valami fizika és matekversenyre jelentkezett, ezekre is van az iskolában készülés. Most hogy belemerültünk Mátéval a felsőoktatás rejtelmeibe, a jelentkezés és a pontszámítás hogyanjaiba, kicsit Milánt is lökdössük, hogy ha időben ki tudná találni, hogy merrefelé szeretne indulni, akkor jövőre, 11-ben már célzottan is tudna készülni. Nem úgy mint Máté, aki igazából még mindig nem tud semmi konkrétumot, csak azt, hogy mit nem akar. Az is valami mondjuk, csak így inverz módon kell  okoskodni. 

Marcinak szerintem bejött az iskolaváltás. Bár ő még mindig azt mondja nincsenek igazán barátai, de egy korábbi focis barátunk, aki ugyanabba a suliba jár, csak eggyel lejjebb azt mondta, mikor összefutottunk nemrég, hogy szerinte MArci már túlságosan is beilleszkedett. :-) Szerintem sincs rossz helye. Vannak programok, vannak lehetőségek, és alapvetően szép eredményeket hoz, csak a matekra kell kicsit rágyúrni, de ezt eddig is tudtuk, emiatt is volt a főleg az iskolaváltás fontos, hogy hátha nem késő még az elmaradásokat behozni egy olyan közegben, ahol nem a megúszás az egyetlen szempont az órán. Szóval egyelőre szerintem nem járt rosszul. Egyébként meg szorgalmas és lelkiismeretes, nincs vele úgymond baj. 

Ezen a héten Zánkán voltak 3 napot, az Erszébet-táborba kaptak lehetőséget. A tanárnő ugyan nem ide pályázott, hanem valahová Zalába, de ide kaptak helyet és időt. Marcinak nem nagyon volt kedve menni, de végül nem érezte rosszul magát. Bár srandidő nyilván októberben már nem volt, de volt egy csomó program, meg feladat amivel el tudták tölteni az időt. Voltak hajókiránduláson, volt valami varázslatos fizika bemutató, csapatépítő feladatok, valami kutyaidomár nő, diszkó, szóval biztos nem volt rossz. 

Ami viszont nagyon durva, és a bejegyzés címét is ihlette, hogy mennyire nincs víz a Balatonban. 

Nyilván tudtam, olvasom a híreket, meg láttam képeket az interneten talán Balatonfenyvesről, hogy mennyire el van mocsarasodva a part menti rész, de azt gondoltam, hogy az északi parton azért jobb a helyzet, Hát lehet hogy jobb, de nem jó ott sem... Küldött néhány képet a tanárnő, ahogy a gyerekek a parton játszanak, de soksok méterre a parttól be tudtak sétálni, és még beljebb is földbuckák állnak ki a vízből, mint kis szigetek, és azon fagyiznak a gyerekek. Nagyon szomorú látvány :-( És mondjuk én optimista vagyok, hogy ez csak átmeneti, és hogy bizonyos időközönként elő szokott ez fordulni, amikor látványosan leapad a víz, de akkor is elég kétségbeejtő ezt látni. 

Azért a hajóról láttak vizet is.