Érettségis hét

 Húúú, de megterhelő volt ez a hét mindannyiunknak! és még csak csütörtök van :-) 

De a hét lényegi részén már túl vagyunk, főként Máté, de azért minket is nagyon megterhelt mentálisan ez az egész érettségi. És ahogy haladtunk előre a hétben, minden egyes délutáni telefonhívás után ólmos súlyok gördültek le a lelkemről, hogy na ezen is túl van Máté. Hogy milyen eredmények fognak születni... hát az már bevallom nem foglalkoztat annyira, megtette, amit meg tudott. Készült, tanult, becsülettel, és lelkiismeretesen. Olyan lesz most már, amilyen, a szóbelin még lehet szépíteni, aztán majd meglátjuk mi lesz belőle. 

Nyilván hétfőn voltunk mindannyian a legizgatottabbak. ( meg kedden, de az nem izgalom volt, hanem inkább rettegés.) Vasárnap estefelé, amikor beszélgettünk Mátéval, hogy mire számít, van-e kedvence, vagy amire készülnek, hogy tuti lesz, akkor azt mondtam neki, hogy én a helyében még Jókait átpörgetném. Hogy megtette-e vagy sem, nem tudom, de a szövegértés pont Jókairól szólt. Máté azt mondta egyébként szívás volt az egész feladatsor, tele volt nyelvtani feladattal, pedig az elvileg nem is lehetett volna benne, állítólag, meg hát ugye a verselemzés és verselemzés közötti választás sem volt igazán választás... Nyilván az Arany verset választotta, de nem tudja, hogy sikerült. Wass Albertről nemigen tudta, hogy kicsoda, csak érintőlegesen vették, gyakorlatilag talán meg volt említve, de lehet hogy Máté pont hiányzott :-) 

Szóval, hogy Mátét idézzem elég f*s volt, de bízik benne, hogy nem lett annyira rossz. 

Közben hétfőn-kedden Milán is kisérettségizett magyarból meg bioszból. Ő is teljesen para volt. 

Magyarból Berzsenyit húzta, amit a legjobban utált, de azért elmondta, nyelvtanból meg a magánhangzótörvényket, amit szeretett. 

A keddi emelt matek... hát attól nagyon odavolt. egész délelőtt nagyon sokat gondoltam rá, máskor is, de kedden különösen megterhelő volt a bennem lévő feszültség. Nem kezelem jól a tehetetlenséget, hogy úgy megkönnyíteném a dolgát, dehát nyilván nem tudom, meg nem is kell, meg kell vívniuk a saját harcaikat a démonjaikkal, de akkor is, no. Azt kérte Máté, hogy azért imádkozzak, hogy ne legyen benne koordinátageometria, mert az megy a legkevésbé. Vagy ha lesz, akkor a második részben legyen, mert ott ki lehet 1 feladatot hagyni. 

Végül nem volt benne koordinátageometria. Nagyon elfáradt a végére, azt mondta, közepesen volt nehéz, volt már ennél nehezebb feladatsor is, de könnyebb is. Ehhez mérten ő egy közepesen jó eredményt vár, ami nem tudni mennyi. Ahogy haladunk előre az időben, annál feketébben látja a teljesítményét, én meg próbálom nyugtatni, hogy most már annyi lesz amennyi, ha nem lesz jó, akkor is kitalálunk majd valamit, emiatt ne aggódjon. 

A keddi matek azért sok súlyt levett a válláról, még ha nem is volt földöntúli a boldogsága, de megkönnyebbült, hogy túl van rajta. Közben persze bele is betegedett ebbe az egész stresszhelyzetbe, már hétfőn is be volt dugulva az orra, kedden még rosszabbul lett, fájt a feje, az arca, eléggé odavolt. De azért este még valamit átnézett töriből, de azt mondta az jól megy neki, úgy érzi, a próbaérettségin is jól szerepelt, ez adott neki egy kis lendületet. 

Milán közben délelőtt full parában hívott, hogy nagyon fél, hogy úristen... bioszból volt aznap vizsgázni. Végül egy kevésbé kedvenc tételt húzott, de végül ötöst kapott. 

A szerda reggel már kicsit könnyedebben készülődtünk. Máté is kicsit lazult, nem volt már merő ideg. Úgy volt vele, hogy ha a matekon túl van, akkor már a kocka el van vetve, hogy stílusos legyen a szardai naphoz :-) 

Végül a töri jól siekrült neki, azt mondja. Végre egy rendes feladatsor, végre egy kis sikerélmény, mondja ő. Szerinte az esszék könnyűek voltak, Németroszágot 1938-ban, meg I.Károlyt választotta, az első rész meg jól ment neki, csak néhány dolog nem jutott eszébe. ( pl. Zrínyi Miklós neve) ebből sok pontot vár. 

A mai angolra már nemigen készült. Nem is igen lehet már. Este elbicikliztünk a fogorvoshoz, az nagyon tetszett neki, hogy végre kimozdult otthonról, teljesen odavan, hogy már egy hete nem edzett. Jót beszélgettünk, míg vártuk a sorunkat. Meg aztán sopánkodott is, hogy kár, hogy nem csinálta már meg korábban az angolt, akkor már szabad lenne, de hát akkor  a lustasága volt az erősebb, mert nem volt kedve különbözeti vizsgát tenni :-) Utólag már kár sopánkodni. 

Mindegy, elment megírta. Azt mondta nem volt olyan könnyű, nehezebb volt, mint amire számított. De azt mondta, hogy amivel ez rosszabb lesz esetleg, annyival a töriből talán jobbat fog kapni, szóval nem szomorú. Inkább megkönnyebbült. 

Én meg úgy szeretem! Olyan okosan, felnőttesen viselkedett és vette az akadályokat az elmúlt napokban, én pedig nagyon imádtam, hogy hagyta, hogy kicsit dédelgessem. Szüksége is volt most kicsit rá. Sokszor láttam, hogy elmosolyodik az orra alatt, amikor cirógatni próbáltam :-) 

Most mondtam neki, hogy kicsit pihenjen, gyógyulgasson, nézzen valami hülye videót. Megérdemel néhány nap semmittevést, mert aztán arccal a szóbelik felé fordulni. De ezt ő is tudja. Nem is kell neki mondani. 

Úgyhogy túléltük mindannyian. Rettenetes fáradtság lett úrrá rajtunk is Ferivel, pedig a hétnek még nincs vége. Ma este pl. pont buliba megyünk a Kobuci kertbe, Budapest Bár koncertre, úgyhogy holnap is biztos nagyon fittek leszünk. :-) 

Szombaton rendszerváltó ünnepély. A csajokkal már megbeszéltük, hogy ott tali :-) + MArcinak focimeccse lesz. Milán reggel matekversenyre megy, délután meg Magyar Kupadöntőre. Szóval az a nap is elég nyüzsis lesz. 

Vasárnap pedig Mátéval megyek a Zeneakadémiára hangversenyre. Máté mondta, hogy menjünk el erre az előadásra, én meg hogy mondhatnék erre nemet :-) Most, hogy a múlt héten együtt futott az ultrabalatonon a Szent István filharmónikusokkal, nagy spanok lettek néhány taggal, és most egészen új szemmel (füllel) fogjuk hallgatni őket. Már ezt is nagyon várom. 

Aztán egyszer csak majd lesz időnk pihenésre is.