2013. december 30., hétfő

Milán 4 éves

Annyira várta már, hogy végre Neki is legyen szülinapja, hogy ő legyen az ünnepelt, hogy amikor tegnap Őt ünnepeltük csak úgy ragyogott. Percenként ismételte, mint egy rossz kis papagáj, hogy ma én vagyok az ünnepelt, ma nekem lesz tortám:)
És igen, MA végre neki van szülinapja!!!!! Amit minden évben annyira várunk, mint én annak idején 4 évvel ezelőtt. Bár akkor lényegesen rosszabb idő volt, mint most, cseppet sem tavaszi, de az izgalom, amikor reggel felébredtünk, hogy vajon ez a nap lesz-e a miénk, hasonló volt a maihoz, amikor már tudjuk, hogy EZ a nap a miénk. 

Milán, aki szerintem a legjobban hasonlít rám. Nem külsőleg. (mind a ketten bakok vagyunk, talán ezért?) Milán, aki tud brutálhisztizni, aztán meg bújni mint egy kiscica. Milán, aki a szeretetgombócságával mindig le tud venni a lábamról, aki a hízelgés nagymestere. Milán, aki felnéz Mátéra, és imádja Marcit. Milán, aki érzékeny és határozott egyszerre. Milán, aki mindenkit le tud venni a lábáról, ha akar. Milán, akihez olyan jó odabújni, akit olyan jó megpuszilgatni, megdögönyözni, mert a husi kisteste olyan, mint egy puszimágnes. Milán, aki nagyon ügyes kisóvodás, aki már jóóóó ideje két keréken biciklizik, és aki úszni jár. Milán, a kirakó-és legóbajnok. Milán, akinek nem könnyű sokszor az anyukájának lenni, de annyira jó, hogy az lehetek! Milán, aki teljesen ellentéte Máténak, mégis annyira hasonlít Rá. Milán, a nagy barna szemű, és aki saját bevallása szerint a világon a legügyesebb :)
Ez a Milán, éppen ma 4 éves!

Nagyon boldog születésnapot, Milánka!
Nagyon szeretünk!



2013. december 27., péntek

Színházas

Karácsony két napján nálunk vendégeskedett anyukám, Klári mama. Mikor kiderült, hogy pontosan mikor jön, és meddig marad, akkor gondoltuk keresünk valami olyan programot, ami nagyon tetszene a Nagyoknak, de az év bármely más napján nem tudnánk Marci miatt elmenni velük. Végül a Magyar Színházban játszott Rumini előadásra esett a választásunk. 


Mátéval most olvassuk, és nagyon tetszik neki. Igaz, még csak az első kötetnél járunk, de reménykedtem benne, hogy ez nem lesz akadálya a jó szórakozásnak. Milán nem szokta az olvasást annyira követni, mint Máté, de azért figyeli ő is, és ismeri a szereplőket, és bár tudtuk, hogy neki még egy kicsit sok lesz ez a színház, főleg időben, de  nem  akartuk  itthon hagyni, mert abból tutibiztos, hogy hiszti lett volna, így ő is jött. 
A fiúk nagyon izgatottak voltak, bár folyton bábszínházat emlegettek, mert ahhoz vannak szokva. 
Az autótól a színházig tartó úton százszor megkérdezték, hogy mikor érünk már oda. Aztán mikor megérkeztünk, és beléptünk, akkor kicsit megilletődtek, de nem nagyon, és már alig vártuk mindannyian, hogy elkezdődjön az előadás. 

Az előadás jóóóó hosszú volt. Az első rész különösen, Milán a vége felé már eléggé el is álmosodott, dőlt jobbra-balra, de azért figyelt. Aztán jött a szünet, és az elfogyasztott perec új lendületet adott neki, és végül kibírta elalvás nélkül, igaz a vége felé már sűrűn kérdezgette, hogy mikor lesz vége, és hogy a gonosz nénitől ő eléggé fél, de a végén nagyon lelkesen tapsolt.
Aztán az autó felé már végig kínlódott, és persze elaludt az autóban 5 percre, ami után ágyban párnák közt már nem jött álom a szemére. A késődélutánt és az estét nem jellemezném.

Az előadás egyébként szuper volt, vicces, humoros, és érdekes. A fiúk nagyon élvezték, Máté különösen. Ő azért már a poénokat is megértette.
Aki teheti és Rumini-fun, az mindenképp nézze meg! Élmény lesz gyereknek, felnőttnek egyaránt. 


 

2013. december 26., csütörtök

Karácsony nálunk

Már a szenteste előtti napokat is itthon töltöttük teljes létszámban. Idén annyira jól csináltuk, nem is tudom, hogy hogyan, hogy már december elején sikerült beszerezni az összes ajándékot. Milyen jó, hogy Máté szülinapja megelőzi a karácsonyt, emiatt mindenképpen muszáj időben bevetnünk magunkat a játékboltok sűrűjébe még az igazi nagy dömping előtt. Fánk is hamar lett, legalább két hetet pihent szegény összehálózva a garázsban, mire végre felkerülhetett a nappaliba. Szóval tök időben voltunk. 
Érdekes, hogy sokakkal ellentétben engem sosem fog el ilyenkor a nagy sütési-főzési láz. Egyrészt, mert vagy csak szenteste voltunk itthon, és másnap már el is utaztunk, tehát felesleges lett volna felhalmozni több heti sütiadagot, vagy épp szülés után voltam, vagy épp előtte, stb. Idén meg itt van Marci, aki mindent szétrámol, mindenhonnan lepakol, mindent kiborít, és nincs annyi 150 cm fölötti pakolóhelyem, ahová el tudnám rakni az elkészült remekeket. Meg minek is... mi szeretjük rögtön megenni azt, amit csinálunk. Úgyhogy nálunk nincsenek bejglihegyek, nem is szeretjük, nincsenek 8 fogásos vacsorák, mert dugigenni sem szeretjük magunkat, meg időm sem lenne erre. Persze volt nálunk is süti, kétféle is,és kétfogásos vacsora is került az asztalra. 
Szóval nálunk eléggé minimálkészülődéses a karácsony, és ha már azt sikerül elérnem, hogy legalább 24-én este kicsit rend legyen, már annak nagyon örülök. 

Mi mindig 24-én délután díszítünk fát. Közösen. Nálunk nem a Jézuska hozza a fát, nehéz is lenne ezt kimagyarázni azok után, hogy együtt választjuk ki, vesszük meg, és cígöljük haza. Mi közösen varázsolunk a fenyőfából karácsonyfát. A gyerekeink számával évről-évre egyenes arányban nőtt a fa mérete is. Nem volt ez tudatos, csak így alakult. Idén már egy majdnem plafonigérő pompázik a nappalinkban, a gyerekek nagy örömére. És persze azért is, mert az alsó 1 métert Marci miatt nem tudjuk díszíteni. Az asztalratevős verziót meg nem akartuk, mert 1.nincs erre alkalmas felesleges asztalunk, 2. az asztalról hamarabb a földre kerülne Marci által.

Szóval jóóóó nagy fánk lett. Csillaggal a tetején. Mint a mesében. 
 
Érdekes, hogy idén a fiúk nagyon rámentek erre a Jézuska hozza az ajándékot témára. Én valahogy sosem mentem ebbe bele, valamiért tőlem távol állt ez a Jézuska dolog, valahogy úgy éreztem, és még most is úgy érzem, hogy nem tudok elég hiteles lenni ebben a témában. Jézus, meg az ő születése, meg a a Karácsony vallási oldala az más, de ez a Jézuska sztori... hát.... De az oviban most gondolom szóba került, gondolom Milánéknál, aztán Máté is átvette, és már jó ideje hajtogatták, hogy mikor jön a Jézuska. Várták. Még Máté is. Bár Őt azzal, hogy nem hoz a Jézuska semmit, már nem lehetett kordában tartani. Milán viszont az egész estét vigyázállásban töltötte volna, ha arról van szó. Borzasztóan foglalkoztatta őket, hogy hogyan hozza ide a Jézuska az ajándékot, mivel jön, hol lakik, és honnan tudja, hogy nálunk még nincs karácsonyfa,  és honnan tudja, hogy most már van? Többek között ezért is nem szeretem ezt a verziót. Mert a Mikulásnál adott, hogy szánkó, meg rénszarvas, meg nagy zsákja van, stb... de a Jézuska? 
 
Milán aranyos volt, mert azt mondta, hogy szerinte úgy van, hogy be kell menni a kisszobába, és elemlámpával ki kell világítani az ablakon az égre, és akkor jön a Jézuska. Milán szerint rózsaszín szoknyája van. 

Hát így vártuk a Jézuskát. 

Idén bölcsen még vacsora előtt fényképezkedtünk családilag a fával, nem kockáztatva meg, hogy aztán legfőképp Marci idejekorán feladja a harcot, és már nem lesz képkompatibilis. Így is elég necces volt, mert így meg inkább éhes volt, mint fáradt :) 


Háromtesós képet nem is tudtunk már csinálni, mert nem akart nélkülem odaállni a tesóihoz. 
Csak belógatni lehetett :)



Így telt a Szenteste minálunk. Gyerekzsivajos, csillogószemes, lelkes, karácsonyizene hallgatós, asztalterítőre borított leveses, majdnem földrerántott gyertyás, csillagszórófényes, süteményes, és mivel az idén a meglévő két fenyőtalp mellé sikerült végre egy klassz harmadikat is beszerezni, így a fenyőállítással sem volt gond.
Egészen jó volt. Bár van még hová fejlődni :) De hát van még előttünk néhány kisgyerekes karácsony, szerencsére:)

2013. december 25., szerda

Karácsonyra

... és egy kicsit Újévre is.

Ezzel a kis homvideóval kívánok Nektek Kedves ismerős, és ismeretlen Olvasóim

Nagyon Boldog Karácsonyt!

2013. december 22., vasárnap

Csillag karácsony

A téli szünet előtti utolsó délutánon, pénteken, a Csillag csoportosokkal is megünnepeltük a karácsonyt.
A Kiscsillagok már délben elkezdtek ráhangolódni a délutánra. Majdhogynem lélekszakadva rohantam az oviba, mert azt gondoltam, hogy a délutáni műsorra tekintettel hamar befejezik az ebédet, és Milán nem szokta nagyon respektálni, ha nem vagyok ott, mire végeznek, konkrétan pityeregni szokott, hogy hogy akkor neki mégis ott kell aludnia. Szóval siettem, de kár volt, mert a kiscsoportban még javában zajlott az ünnepi ebéd. a dadus néni válla fölött belelesve a terembe azt láttam, hogy az asztalok most szépen egymás mellé voltak tolva, hosszú sorba, úgy ülték körbe a gyerek, óvónénik, Zsuzsi néni, mint egy nagy család. Az asztalokon karácsonyi asztaldíszek voltak, és gyertyák világították be a csoportszobát. A háttérben halk karácsonyi zene szólt. Ilyen ünnepi miliőben ebédeltek a kicsik. Jóóóó sokáig. Ebéd után pedig még a sütizés is volt, mert a délelőtt saját kis kezükkel kókuszgolyókat gyúrtak. ezekből még a délutáni partyra is maradt.

A délutáni program 4-kor kezdődött. Milánt 15.40-kor sikerült kiimádkoznom az ágyból. Nem volt túl lelkes, inkább aludt volna még. Morcosságának hangot is adott. Ha nem amiatt nyafogott, hogy ő még fáradt és aludni szeretne, akkor dörmögött és morgott, mint egy kismedve. Végül csak elkészült, és még el sem késtünk. 
A program egy kis közös kézműveskedéssel indult, amolyan bemelegítésképpen, és hogy a későn jövők se maradjanak le semmiről :) 3 asztalnál lehetett alkotni, az egyiknél mazsolát lehetett fűzni, a másiknál narancsot díszíteni, a harmadiknál pedig papírcsíkokból karácsonyfadíszt készíteni. Milánnak semmihez sem volt kedve, végül csak leült narancsot díszíteni, de egy lépésre sem lehetett tőle eltávolodni. Máté a papírfüzéres asztalnál telepedett le, ahová végül mi is követtük, és vele együtt már Milánnak is kicsit több kedve volt ragasztgatni. Eközben az egyik apuka citerán karácsonyi dalokat játszott, Marci pedig felfedezett.






A kézműveskedés után a gyerekek a szőnyegre kuporodtak. Milán nem akart odamenni a többiekhez, csakis Mátéval együtt volt erre hajlandó. Így szegény Máténak végig kellett asszisztálnia a műsort Milán kezét fogva. ( Nem ő volt az egyedüli nagytesó a kicsik között, volt még egy nagylány, aki a kistesóját istápolta, és voltak akik az anyukájuk öléből követték végig a műsort. Kiscsoportosok lévén még nagyon rugalmas volt szereplés. ) 


Az egyik kisfiú szülei egy nagyszerű zenés műsorral kedveskedtek a gyerekeknek és nekünk szülőknek, fuvolán és csellón zenéltek, nagyon-nagyon szépen. Ettől aztán igazán ünnepi lett a hangulat. Akár egy egész estés előadásukat is szívesen meghallgattam volna. A gyerekeket is teljesen lenyűgözte ez a minihangverseny. 
 Ilyenkor duplán bánom, hogy mi nem játszunk semmilyen hangszeren, mert olyan jó lehet nem csak hallgatni a zenét, hanem elő is csalogatni azt egy  hangszerből, és annyira látszik, hogy milyen közösségkovácsoló hatása van a zenének, és milyen fantasztikus érzés lehet, amikor egy közösség egyszerre lélegzik a zene hallgatása közben. Még ezek a kicsi gyerek is teljesen elvarázsolódtak. A fuvolának pedig igazán nagyon mesebeli, elvarázsolós hangja van, szerintem.


Ezután jöttek a gyerekek, akik előadták a fél év során tanult dalaikat, mondókáikat, és énekeltek mikulásos-karácsonyos dalokat. Borzasztó aranyosak voltak, bár Milán pont a végére oldódott fel annyira, hogy végre mozogni láttam a száját, de nem volt ez baj. Végül pedig jó sok karácsonyi dalt énekeltünk együtt, zenei aláfestéssel, szülők -gyerekek- pedagógusok közösen. Nagyon hangulatos volt.



A délutánt itt is egy kis zsúr zárta. A fiúkat nem kellett kétszer kínálni. Marci is úgy ült be az ovisok közé kekszezni, mintha oda született volna.

Háttérben  Milánka rajzaival:


Nagyon jó, kellemes hangulatú kis karácsonyozás volt.

2013. december 19., csütörtök

Csiribiri karácsony

Mátéék csoportjában tegnap volt a karácsonyi ünnepség, műsor, összeröfi, vagy hogy is nevezzem. Korábban volt még ekkor némi kézműveskedés, másik évben ovi ajándékok kibontása, és közös örömködés, műsor, gyertyagyújtás, és végül egy kis dínomdánom. Idénre valamilyen oknál fogva a egy teljesen sallangmentes röpke órát kaptunk. A miértekre csak tippjeim vannak, de azok egyáltalán nem vetnek jó fényt a szülői közösségre. Igaz, az óvónők és a dadusok hozzáállásában is találok olykor kivetnivalót így nagycsoportra, de ezt már tényleg csak halkan jegyzem meg. 
A gyerekek egy rövidnek tűnő, de annál tartalmasabb műsorral készültek, eljátszottak egy Karácsonyi pásztorjáték című kis darabot, amiben  a próza volt 3-4 dal is a komolyabbik fajtából, nehéz szövegekkel és bonyolult dallamokkal, de ügyesen megbirkóztak vele, és két vers is elhangzott. Szóval nagyon készültek, és aranyosak ügyesek voltak, mint mindig. 
Máté a pásztorjátékban pásztor volt, 2 kispajtásával együtt. 



Lehalkul a város zaja
karácsony estére.
Melengeti a lelkünket
a kis gyertyák fénye.
Megszületett a szeretet
lelkünkben e napon.
Hogy a fáradt embereknek
hitet, reményt adjon.

video
video


A teljesség igénye nélkül, elhangzottak még:

Donászy Magda: Karácsony délután

Karácsony délután
Lassan jön az alkony.
Kíváncsiság bujkál
minden gyermekarcon.

Végre sötétedik...
hamvas lesz az este.
Bodri velem együtt
figyel minden neszre.

Mikor szól a csengő,
az ajtó kitárul,
piros alma nevet
rám a fenyőfárul.

Tudom, az erdőből
édesapám hozta,
a diót meg anyám
be is aranyozta...

Azért olyan kedves...
azért olyan drága.
Meghatottan nézek
Apára...Anyára...


 Báránykának csengettyű cseng a nyakán,
Karácsonyra vásárolta anyukám, anyukám.
Cseng - bong ez a hang : csingi-lingi, gingalang,
Csilingel a kisharang !

Bégeti a bari bárány, beee, beee,
Hideg ellen a jászol gyere be ,gyere be !
Nézd csak, hol lakom, kukkants be az ablakon,
Sósperec az abrakom !






A műsor után mindenki megrohamozta a sütisasztalokat, élükön a Mészáros fiúkkal a legkisebbtől a legnagyobbig, és nagyjából addig támasztották az asztalt, amíg volt rajta enni-innivaló.






A gyerekek kitettek magukért, aranyosak, ügyesek, és NAGYOK voltak. Mégis maradt bennem némi hiányérzet, hiányzott egy kis meghittség, egy kis félhomály, egy kis közös gyertyanézés, mint régen. Hát idénre már csak ennyi jutott.

2013. december 18., szerda

Második suliváró

Múlt pénteken újra volt az iskolában suliváró foglalkozás. Nekünk a második, egyébként a harmadik. Ezúttal nem voltak annyian, mint a legutóbb, kábé feleannyi gyerek gyűlt össze, köszönhetően a hidegnek, a közelgő karácsonynak, ki tudja. Szerencsére Máté nem maradt ismerős nélkül, mert jött Lilla is, akit Máté mostanában eléggé favorizál a csoportból ráadásul. Le is ültek egymás mellé szépen. 
A gyülekezés alatt most is volt egy kis rajzolás az interaktív táblán, most hóember rajzolhattak a gyerekek. 


A gyerekeket most 3 részre osztották, és körforgásban zajlott 3 helyszínen a foglalkozás. 
Mátéék először egy felakasztható csillag alakú bohócot fabrikáltak papírból. 

Aztán a második ponton süteményt készítettek. Kókuszgolyó tésztából szúrtak ki formákat, és színes cukorral, kókuszreszelékkel díszítették. Máté nagyon lelkes és ügyes volt, nagyon tetszett neki a feladat, itthon is nagyon szeret sütögetni :) 4 sütit is csinált, igaz, ő 5-öt szeretett volna, mondta is a tanítónéninek, hogy 5-öt szeretne csinálni, mert 5-en vagyunk, de valamiért nem lehetett neki, talán nem volt több tésztája, vagy elfogyott az idő, már nem is tudom. De végül nem volt baj, nem volt elkenődve emiatt. Itthon szépen ki is osztotta, hogy melyiket kinek csinálta. Nekem pedig jéggé fagyott a kezem, mire a kis papírtányéron hazaszállítottam a sütiket :)

A harmadik állomáson pedig angolozás volt, mégpedig először megtanultak napszakoknak megfelelően köszönni. Itt megint az interaktív táblát használták, és a napocskákat kellett megkeresni, és ki kellett találni, hogy hogy kell köszönni, ha pl. a napocska álmos. Aztán pedig színeket tanultak, pirosat, sárgát, zöldet, kéket, és narancsot, és a kapott feladatlapon a karácsonyfa díszeit az angolul elhangzott színre kellett színezni. Ez már egész komoly feladat volt, pláne annak, aki még sosem tanult egy szót sem angolul, mint Máté, de nyilván közösen ment a feladatmegoldás, és a gyerekek, Máté is nagyon élvezte. Igaz, hogy hazafelé már csak a good morning-ra emlékezett, meg a yellow-ra, de nagyon büszke volt, hogy tanult angolul, és összességében is nagyon tetszett neki ez az alkalom. 


Jó volt. Kedvesek voltak a tanítónénik, az Angéla nénivel most beszéltem is pár szót. Az is kiderült most számomra, hogy jövőre két angolos és egy matekos osztály indul, de hogy melyik osztályt ki viszi, azt egyelőre még nem tudom, arról az infóról a legelején lemaradtam. Angéla néniről már több helyről is hallottam jókat, szóval hajlok arra, hogy őt válasszuk, bármilyen osztályt is fog vinni. Aztán majd meglátjuk.

2013. december 17., kedd

Megünnepeltük

Máté igazi és hivatalos születésnapja idén éppen vasárnapra esett. Nagyjából Mikulás óta számolta, hogy hányat kell még aludni a születésnapjáig, és hogy jöjjenek a vendégek. Reggel már nagyon be volt sózva, és amíg főztem kábé 5 percenként megkérdezte, hogy mikor lesznek már itt, és mikor öltözhet ünneplőbe. 
Mindenképpen a fehér ingét akarta felvenni, hiszen MA VAN A SZÜLETÉSNAPJA, nem hagyta magát eltántorítani, így végül engedtem neki, és próbáltam elhesegetni a szemem elől a szivárványszínű pecsétes inget a nap végén. De hát ma van a születésnapja, ha ez a vágya. hogy fehér ingben lehessen, ám legyen :)
Végül az ebéd is elkészült, és a vendégek is befutottak, és Máté örömmel számolta, hogy 12-en vagyunk összesen :) 
A skacok hamar egymásra találtak. De hát ez mindig így van, amikor nagy ritkán össze vannak eresztve. 
A nap hátralévő része a szokásos eszünk-iszunk-tortázunk-ajándékot osztunk forgatókönyv szerint zajlott. 
Milán szerint halcomb volt az ebéd.  Még azt is elmondta, hogy szerinte hol él az a hal, amelyiknek ilyen combja van. 
- Hát ott ahol a cápák is élnek. A vízben.
Egyértelmű.

Máté pudingos-meggyes csokitortát kért, amit meg is kapott, bár a puding a torta közepén nem volt éppen telitalálat, de végülis finom volt és majdnem mind el is fogyott. 



De az ünnepnek még nincs vége, nyakunkon  a karácsony, a fiúk már nagyon várják, tegnap óta pedig már azt számolják, hogy mennyit kell még aludni Milán születésnapjáig. Januárban pedig még egy ovis-haveros bulit is tartunk, hogy teljes legyen a kép.

2013. december 14., szombat

Máté 6 éves


"Életünk során jönnek-mennek az emberek. Idegenekből lesznek a barátaink, élettársaink. 
Az a fiú, akinek a nevét sem tudtad valaha, a férjed lesz, és a bömbölő kis hústömegből, akit sohasem láttál, mert a testedből bújt ki, lesz majd a gyermeked, aki melletted nő fel, veled öregszik és életed főszereplője lesz.
Ismeretlen volt. Azt sem tudtad, hogy létezik - most pedig félted, szereted, dühös vagy rá, aggódsz miatta. Ha ezt a szót hallod "szeretet" ő jut eszedbe."

(Müller Péter) 




Máté születésnapja egy kicsit mindig különlegesebb, mint a többieké. Az övére valahogy mindig másképp készülök. Külsőségekben is, és lelkiekben is. Hisz Ő az első, Ő az, aki gyökeresen megváltoztatta az életem, akiért először adtam fel mindent, majd a többiekért sorban egyre többet. Ő az én nagy mesterem, útmutatóm. Ő az, akivel együtt tanulunk. Ő az életet, én az életet Vele, az anyukájaként. Megértést, türelmet, elfogadást. Nem könnyű lecke ez. Néha jó lenne, ha kéznél lenne egy manuál, amit fellapozhatnék, hogy akkor és ott épp melyik csavart kéne meglazítani magamon vagy rajta, hogy kiengedjük a gőzt.
Néha sajnálom, hogy pont Ő az első. Néha azt érzem, nem véletlen, hogy pont Ő lett az. Aki annyira olyan tud lenni, mint én, és aki annyira különbözik is tőlem. Akivel olykor nagyon nehéz megtalálni a közös hangot, máskor meg olyan, mintha együtt lélegeznénk, annyira érzem minden rezdülését.
Van, amikor ránézek, és olyan nagynak látom. Van, amikor ránézek, és még mindig ott van benne az az icipici gombóc, aki 6 évvel ezelőtt ott szuszmákolt mellettem a kórházi ágyon és akiről nem tudtam levenni a szemem. Nemhiába... belémégett az a kép. Örökre. És így is marad ez már. 
Ettől függetlenül ma már a HATODIK születésnapját üljük. Nagyfiú lett. Mindjárt iskolás. 

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, MÁTÉ!

Nagyon szeretünk! 
És hogy milyen volt régen nélküled? Már nem is emlékszem rá...

2013. december 13., péntek

Máté ovis köszöntése

Bár az igazi születésnapja majd csak vasárnap lesz, de az oviban ma köszöntötték a csoporttársak. Nagy dilemma volt, hogy milyen tortát vigyünk, tavaly még lehetett házi tortát vinni, most nem lehet, így a cukrászdás torta adott volt, de hogy mi legyen rajta.... két verzió létezett hetek óta, a pókemberes és a starwarsos, és szinte az utolsó pillanatig úgy volt, hogy pókemberes lesz, de végül mégiscsak starwarsost szeretett volna. Még szerencse, hogy megkérdeztem, hogy mégis milyenre gondol, mert én biztos, hogy Darth Veder-eset kértem volna, mert végül pont azt mondta, hogy NE Darth Veder-es legyen, hanem birodalmi rohamosztagos. Na tessék. 
Persze mire elértem a cukrászdáig, addig el is felejtettem a pontos megnevezését, és csak azt tudtam mondani, hogy nem darthvedereset szeretnék, hanem olyan fehér ruhás katonásat. Még egy droid szót is elsütöttem szemöldökfelhúzva, azt hiszem, ami tudom, és akkor is tudtam, hogy teljesen tévút. Elég ciki is volt, hogy azt sem tudom mit akarok, de végül a csajjal együtt csak összeraktuk, és szépen körbeírta a megrendelőre, hogy mit is szeretnék. 
Ma mikor mentem a tortáért, azért volt bennem egy csöppnyi félsz, hogy vajon mit fogok a kezembe kapni, de aztán megnyugtattam magamat, hogy mivel Máténak végül nem mondtam, hogy milyen lesz, ha valami gáz lesz, akkor leveszem róla a figurát, és punktum. 
Végül semmiféle trükkre nem volt szükség, mert a torta szuper lett, és még látványra is nagyon guszta volt, legszívesebben már ott helyben nekiestem volna, de hát erre nem volt mód, ugyebár. A 25 éhes száj fényesre nyalta még a tálcát is :) Egy morzsa sem maradt belőle. 

Máténak nagyon tetszett a torta, és bár a fényképeken nem látszik, de tényleg örült. 

Az eseményen felbuzdulva már Milán is lelkesen tervezi, hogy ő milyen tortát szeretne. Egyelőre Mikiegeres-Goffy-s tortában gondolkodik, és csokisban. De ez addig még hatszázszor változhat, mert ő majd csak a szünet után visz tortát az oviba.

Máténak pedig még csak most kezdődik az ünneplés. Lesz első, majd második felvonás, és szünet után még egy zsúrt is tervezünk, hogy elhívhassa néhány barátját az oviból. Mire vége lesz az ünnepi szezonnak tortaundorunk lesz, az egyszer biztos.

2013. december 12., csütörtök

Ovis események

A múlt pénteki Mikulás rendezvényen a nagycsoportosok.


A műsor Máté szerint túl lányos volt :) A képeket nézve a Disney-s vonalra mentek rá, és Disney szereplőként  táncoltak az iskolások, volt és persze voltak krampuszok is, és végül a Mikulás is eljött. Milánnak nagyon tetszett. 



A kiscsoportosok:




Tegnap pedig karácsonyi készülődés és vásár volt az oviban. Én nem nagyon szeretem ezt a rendezvényt, mert tél lévén muszáj bent tartani, és a földszinti csoportokba és a folyosóra zsúfolódik be az a sok felnőtt és gyerek, de Máté valamiért nagyon szereti, így minden évben rendszeresen részt veszünk rajta. A dolog tulajdonképpen csak annyi, hogy a gyerekek és az óvónénik készülnek mindenféle kézműves munkákkal, amiket mi szülők megvásárolunk párszáz forintokért, és a befolyt összeg az óvoda alapítványába megy. Igazából erről szól a történet. És persze van egy kis kézműveskedés, és jó nagy tumultus, és zsivaj és a végén Szilvi néni táncháza zárja a mulatságot. A fiúk imádják.
Mivel Szilvinéni Milán óvónénije, ezért ők már kiscsoportban is ropják, Szilvi néni olykor-olykor megtáncoltatja őket. Délben, mikor jöttünk el az oviból Szilvi néni rám is bízta, hogy aztán várjuk majd meg délután a táncolást, nehogy hazamenjünk, had mutassa meg Milán, milyen ügyesen táncol. Egyébként is megvártuk volna, így meg aztán pláne. 

Persze ilyenkor Marci is úgy bealszik délután, hogy 4-kor ébresztenem kellett, hogy most aztán már tényleg indulni kéne. Ennek megfelelően az alaphangulata nem volt túl rózsás, és csak a végére tért magához igazán, addig nem igazán volt vele könnyű. A Nagyok kicsit kézműveskedtek, Máté varrt egy csillagot, Milán ragasztott egy fenyőfát, és mire végeztek már mehettünk is a tornaterembe táncolni. 


Milán mellett a kis ovis barátja van, az Ákos. Végre-végre elkezdett barátkozni, és már nem csak azt mondogatja, hogy egyedül játszik. 
Végül egy videó a táncolásról, bár a körülmények nem voltak éppen megfelelőek az elfogadható minőségű felvétel készítésére, az eleve nagy alapzaj, és hogy az Enyémek valahogy mindig a tőlem legtávolabbi ponton kötöttek ki, de ki nem hagytam volna, hogy megörökítsem ahogy Milán rakosgatja a lábát :) Hát olyan kis aranyos volt.
Szilvi néni mondta is utána, hogy Milán  nagyon ügyes, és még lehet is belőle valaki néptáncilag, mert jó érzéke van hozzá. Hát majd meglátjuk. 



Jövő héten ovis karácsonyok, szerdán és pénteken. Milán  semmit nem mesél róla, Máté viszont nagyon komoly dalokat énekelget itthon, ha olyan kedve van. Kíváncsi vagyok.
De addig még Mátészülinap, a HATODIK, hát el sem hiszem.