Karácsony nálunk

Már a szenteste előtti napokat is itthon töltöttük teljes létszámban. Idén annyira jól csináltuk, nem is tudom, hogy hogyan, hogy már december elején sikerült beszerezni az összes ajándékot. Milyen jó, hogy Máté szülinapja megelőzi a karácsonyt, emiatt mindenképpen muszáj időben bevetnünk magunkat a játékboltok sűrűjébe még az igazi nagy dömping előtt. Fánk is hamar lett, legalább két hetet pihent szegény összehálózva a garázsban, mire végre felkerülhetett a nappaliba. Szóval tök időben voltunk. 

Érdekes, hogy sokakkal ellentétben engem sosem fog el ilyenkor a nagy sütési-főzési láz. Egyrészt, mert vagy csak szenteste voltunk itthon, és másnap már el is utaztunk, tehát felesleges lett volna felhalmozni több heti sütiadagot, vagy épp szülés után voltam, vagy épp előtte, stb. Idén meg itt van Marci, aki mindent szétrámol, mindenhonnan lepakol, mindent kiborít, és nincs annyi 150 cm fölötti pakolóhelyem, ahová el tudnám rakni az elkészült remekeket. Meg minek is... mi szeretjük rögtön megenni azt, amit csinálunk. Úgyhogy nálunk nincsenek bejglihegyek, nem is szeretjük, nincsenek 8 fogásos vacsorák, mert dugigenni sem szeretjük magunkat, meg időm sem lenne erre. Persze volt nálunk is süti, kétféle is,és kétfogásos vacsora is került az asztalra. 

Szóval nálunk eléggé minimálkészülődéses a karácsony, és ha már azt sikerül elérnem, hogy legalább 24-én este kicsit rend legyen, már annak nagyon örülök. 

Mi mindig 24-én délután díszítünk fát. Közösen. Nálunk nem a Jézuska hozza a fát, nehéz is lenne ezt kimagyarázni azok után, hogy együtt választjuk ki, vesszük meg, és cígöljük haza. Mi közösen varázsolunk a fenyőfából karácsonyfát. A gyerekeink számával évről-évre egyenes arányban nőtt a fa mérete is. Nem volt ez tudatos, csak így alakult. Idén már egy majdnem plafonigérő pompázik a nappalinkban, a gyerekek nagy örömére. És persze azért is, mert az alsó 1 métert Marci miatt nem tudjuk díszíteni. Az asztalratevős verziót meg nem akartuk, mert 1.nincs erre alkalmas felesleges asztalunk, 2. az asztalról hamarabb a földre kerülne Marci által.

Szóval jóóóó nagy fánk lett. Csillaggal a tetején. Mint a mesében. 

 

Érdekes, hogy idén a fiúk nagyon rámentek erre a Jézuska hozza az ajándékot témára. Én valahogy sosem mentem ebbe bele, valamiért tőlem távol állt ez a Jézuska dolog, valahogy úgy éreztem, és még most is úgy érzem, hogy nem tudok elég hiteles lenni ebben a témában. Jézus, meg az ő születése, meg a a Karácsony vallási oldala az más, de ez a Jézuska sztori... hát.... De az oviban most gondolom szóba került, gondolom Milánéknál, aztán Máté is átvette, és már jó ideje hajtogatták, hogy mikor jön a Jézuska. Várták. Még Máté is. Bár Őt azzal, hogy nem hoz a Jézuska semmit, már nem lehetett kordában tartani. Milán viszont az egész estét vigyázállásban töltötte volna, ha arról van szó. Borzasztóan foglalkoztatta őket, hogy hogyan hozza ide a Jézuska az ajándékot, mivel jön, hol lakik, és honnan tudja, hogy nálunk még nincs karácsonyfa,  és honnan tudja, hogy most már van? Többek között ezért is nem szeretem ezt a verziót. Mert a Mikulásnál adott, hogy szánkó, meg rénszarvas, meg nagy zsákja van, stb... de a Jézuska? 

 

Milán aranyos volt, mert azt mondta, hogy szerinte úgy van, hogy be kell menni a kisszobába, és elemlámpával ki kell világítani az ablakon az égre, és akkor jön a Jézuska. Milán szerint rózsaszín szoknyája van. 

Hát így vártuk a Jézuskát. 

Idén bölcsen még vacsora előtt fényképezkedtünk családilag a fával, nem kockáztatva meg, hogy aztán legfőképp Marci idejekorán feladja a harcot, és már nem lesz képkompatibilis. Így is elég necces volt, mert így meg inkább éhes volt, mint fáradt :) 

Háromtesós képet nem is tudtunk már csinálni, mert nem akart nélkülem odaállni a tesóihoz. 

Csak belógatni lehetett :)

Így telt a Szenteste minálunk. Gyerekzsivajos, csillogószemes, lelkes, karácsonyizene hallgatós, asztalterítőre borított leveses, majdnem földrerántott gyertyás, csillagszórófényes, süteményes, és mivel az idén a meglévő két fenyőtalp mellé sikerült végre egy klassz harmadikat is beszerezni, így a fenyőállítással sem volt gond.

Egészen jó volt. Bár van még hová fejlődni :) De hát van még előttünk néhány kisgyerekes karácsony, szerencsére:)