Június eddig

 Észrevétlenül eltelt a június első fele is már... És bár sokszor eszemben van nap közben, hogy majd délután/este leírom mi történt, ez rendre nem történik meg. Már az is megfordult néhányszor a fejemben, hogy Diushoz hasonlóan minden nap írnom kellene pár sort, mert naplót írni, élménybeszámolni meg szeretek. De eddig ezt sem sikerült megvalósítanom. Pedig akár az aprócseprőbb dolgokat is jó lehet visszaolvasni alkalomadtán. 

Pont ma hallgattam főzés közben Kadarkai Endre beszélgetését Csuja Imrével, és Csuja mondta valamire válaszul, hogy irgalmatlanul gyorsan elszaladt vele az élet, hogy szinte fel sem tűnt neki sokáig, hogy már bizony ő is benne van a korban. És ez valóban így van, én is úgy érzem, hogy mintha szélsebességgel rohannának a napok, és igazából nincs igazán idő megélni sem a jó pillanatokat, sem a nézeteltéseket, mert haladni kell tovább. 

Na mindegy is, ez csak arról jutott eszembe, hogy már a június is félig eltelt, meg a tanévnek is mindjárt vége. 

Máté 8-án volt az emelt matek szóbelin. Reggel ment, az első 3 emberből ő volt a harmadik. Azt mondja egészen jó tételt húzott, valami háromszögeset, lett volna éppen kedvencebb is, de sokkal rosszabb is, úgyhogy elégedett volt, és bár nem tudott minden kérdésre pontosan válaszolni, úgy gondolja nem sikerült olyan rosszul. Ennek ellenére nem élte meg pozitívan, szerinte nem voltak segítőkészek, ő a kérdéseket inkább támadásnak vette, mert állítólag az előtte lévő "hisztiző" lánnyal, aki még a tételét is vissza akarta adni, sokkal mosolygósabbak és kedvesebbek voltak. 

Hát nem tudom ... Nyilván ezt a vizsgaszituációt is szokni kell. Most már tulajdonképpen a kocka el van vetve, a hátralévő szóbeliken nem igazán görcsöl, tanulgat, de nem hozza lázba egyik sem. 

A vizsga délutánján még egy maratoni zenekaros próbán vett részt, mert másnap volt az évzáró koncert, ahol megintcsak jó darabokat játszottak, és 2 zeneakadémiára felvételiző diák is lehetőséget kapott vezénylésre. Érdekes volt őket is látni. A fellépés kapcsán esett át Máté a tűzkeresztségen vasalás szempontjából, mert elfelejtette előző este ideadni az ingét. Kora délután hívott, hogy most mi legyen, aztán videótelefonon elinstruáltam, hogy mit csináljon. 🙂

Rettentő büszke volt este magára, a koncerten a barátnőmmel votam, Feri nem volt itthon, és neki is dicsekedett, hogy ő maga vasalta ki az ingét. Lassan még igaziból is érett lesz a felnőttségre 🙃

Milánék osztálykirándulni voltak Győrben és Pannonhalmán, tegnap pedig a kórusok éjszakáján énekeltek, de azt mondta ne menjek el meghallgatni őket. 

Marciék már csak várjàk az év végét. 

Közben minden oldalról naponta x+1 levél-és üzenetváltás van, hogy mit adjunk a tanároknak ajándékba. És néha igencsak elkerekedik a szemem, hogy milyen értékben gondolkodnak. De nyilván nem szólalok fel, mert akkor akár intézhetném én is, azt meg nemigen akarnám. Csináltam már évekig, örültem, amikor megszabadultam tőle. De ezek csak az én mindennapi zsörtölődéseim tárgyai, szóra sem érdemes igazából. 

Ami viszont fontos még az elmúlt 2 hétből, hogy végre sikerült kitalálnunk és lefoglalnunk a nyaralásainkat, és ettől azért kicsit feldobottabb lettem. Idén 2 részletben megyünk nyaralni, egyszer a hegyekbe, ( miattunk Ferivel) egyszer pedig tengerpartra a gyerekek miatt. Ez jó deal-nek bizonyult tavaly is, csak akkor egy útra fűztük fel a kettőt, most pedig júliusban és augusztusban is leszünk szabin. A kettő között Milán még művészetek völgyézik egyet. Azt azért eléggé irigylem tőle. 

De legalább már van mit várni nekünk is. ☀️