Tegnap volt a napja, amikor Máté végleg maga mögött hagyta a középiskolás éveket, és érett lett. Bár bizonyítványt majd csak ma délután kap, mert ma még vannak vizsgázók, és eredményeket sem tudunk, de mindez már csak részletkérdés amellett, hogy lett egy hivatalosan is nagyfiunk!
Az angollal és a törivel egészen elégedett, a magyarral kicsit meggyűlt a baja, amiatt kicsit morcos volt, de hamar túltette magát rajta.
Mikor hívott messengeren délben, akkor nagyon megkönnyebbült mosoly volt az arcán, úgy megölelgettem volna.
Mondhatnám azt, hogy egészen elképesztő, és az is. Mondhatnám azt is, hogy hogy eltelt az idő, szinte észrevételnül, ami megint csak igaz lenne, de egyiket sem mondom, mert valahogy az utóbbi években olyan természetes lett, hogy ilyen nagy, hogy már szinte nem is emlékszem, milyen volt, amikor még kicsi volt.
Az egész szituációban inkább csak az a fura, hogy ez a korszak most már valóban lezárult, és most olyan bizonytalan időszak van, hogy hogyan lesz majd tovább, de meglepő, hogy még ebben a bizonytalanságban is inkább én vagyok az, aki nyugtatja Mátét, hogy majd lesz valahogy, ne aggódjon, mint ahogy az egész vizsgaidőszak alatt sem volt bennem az a para, amiről azt gondoltam, hogy majd lesz, és hogy mjad biztos síkideg leszek, meg hasonlóak. Persze izgultam, hogy úgy sikerüljenek a vizsgák, ahogy szeretné, és hogy nagy kudarcélménye ne legyen, de nem ültem körömrágva a munkahelyi forgószékem, hogy úristen mi lesz!!! Ez egyébként engem is meglepett. De valószínű az évek során én is hozzáedződtem ehhez az egészhez.
Amúgy meg pont ez alatt a két hónap alatt nagyon jól összerázódtunk Mátéval. Sokat beszélgettünk, ventilláltunk együtt egy-egy megmérettetés után. Nagyon szeretem, amikor csak úgy jön, odaül mellém a teraszra, vagy odaáll a konyhába, és csak beszél. Sokszor nem sok értelme van a mondanivalójának, elég sok sületlenséget is össze tud hordani, de nem bánom, szívesen hallgatom. Úgy szeretem!
A felszabadult energiáit tegnap délután az evezőpályán engedte ki, és ma reggel is negyed 7-kor már csak az ajtócsapódást hallottam, hogy elment. 7-kor már edzettek, hogy még a meleg előtt végezzenek. A héten valamikor még ott is tartanak majd egy after-t, többen is most vizsgáztak közülük, az egyik srác fogott egy nagy halat, abból főznek majd halászlevet. Szóval megnyitják a nyarat :-)
Ma még eredményhirdetés, bizonyítványosztás, aztán bankett. Csodaszép időszak ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése