Máté 8 lett

Biztos azért, mert ő az első, de az ő születésének minden körülményére kristálytisztán emlékszem. Évről-évre meg is említem ilyentájt, hogy húúúú bezzeg 5-6-7-8 évvel ezelőtt ilyenkor volt az az ominózus postára sétálás, (13-án), vagy hogy 14-én még azon gondolkodtam, hogy elmenjek-e a céges karácsonyi buliba, mert ez a gyerek már úgysem fog megszületni sosem. Nem mentem el. De az is megvan, hogy éjszaka, amikor már éreztem, hogy itt már lesz valami, de nem tudtam, hogy mikor illik kiugrasztani a dokit az ágyából szombat hajnalban, és csak vártam, csak vacilálltam a nappaliban, hogy mi legyen, közben pedig az idevágó szakirodalom megfelelő fejezetét olvasgatva próbáltam kitalálni, hogy akkor ez most vajon már tényleg az-e. Az volt. 

Éjjel leesett a hó is. És a hóeséssel kaptuk meg Mátékát is. Egy kis tündibündi szeretetcsomagot. Alig volt 3 kiló, olyan picike volt, olyan formás, és olyan törékeny. 

 Ma már 8 éves! 

A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerüen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.

                                                   (Pilinszky: Itt és most)

 Boldog születésnapot, Máté!