Szivárványos hétfő

Igazán kedvemre való volt az elmúlt napok tavaszias időjárása, úgyhogy amikor tegnap délután kiléptem a munkahelyem ajtaján egészen meglepődtem, hogy ennek teljesen nyoma veszett délután négyre. Borús volt, fújt a szél, és lógott az eső lába, majd a buszra várva már esett is. 

Egész úton hazafelé azon gondolkodtam, hogy leszálljak-e a boltnál vásárolni, és akkor bőrig ázok míg hazasétálok, mert nincs nálam esernyő, vagy menjek haza, és fussak el a boltba, de esőben az sem egy nagy álom. Végül mikor leszálltam pont nem esett az eső, így a futás mellett döntöttem. 

Mire hazaértem, meg elkészültem, meg összeszedtem magam és kiléptem volna a teraszra hallottam, hogy veri az eső a tetőt. De nagyon. Ó basszus... gondoltam, de reméltem, hogy azért majd csendesedik kicsit, hogy el tudjak menni zsemléért. Addig bepakoltam és elindítottam a mosogatógépet, és mire végeztem ezzel, már csak csöpörgött, úgyhogy gyorsan kapun kívülre tettem magam. Gondoltam is magamban, hogy olyan szivárványos idő van, és lám... mire a sarokig elértem már láttam is, hogy kezdett kibontakozni, és mire az utca végére értem egyre erősödött, és végül nagyon szép élesen látszódtak a színek. 

A fényképek nem adják jól vissza, de még a lila is tök erősen látszódott, ami ritkán szokott. 

Így egy egészen különleges 5 km-nyi boltbafutás jutott nekem tegnapra. Sajnos a fejfájásom nem enyhült tőle. :-(