Heti terv

Kicsit bedarált minket  a január (is). 

Miután Máté heti programját a zenekar miatt kicsit átformáltuk, így akkor egy füst alatt bepasszíroztunk még a másik kettőnek is néhány hiánypótló foglalkozást, amit már rég terveztünk, de nem tudtunk megvalósítani. Még most is csücskös, de majd látjuk, hogy mennyire fog működni. 

Le is írom gyorsan, inkább csak magam miatt, mert bár itt van a fejemben az összes dátum, időpont, kinek-hova-kivel-mikor, mégis jó ezt leírni, legalább lesz hová nyúlni, ha elakadok, vagy ha porszem kerül a gépezetbe. 

Hétfő: Marcit 16.15-re viszem a suliba focizni. Ekkor összeszedem a Mátét, és Milánt, ha akar. Máét 17.15-re viszem focira a kerület másik végébe. Gondolkodom még rajta egy kicsit, hogy Milánnak ide beférne 17-18ig egy gyógytorna, de ezt még morzsolgatom, mert igazából fél után már ott lenne, tehát egyedül kéne várnia a kezdésre. Egyelőre vagy elkísér minket Mátéval, vagy ottmarad a suliban addig amíg vissza nem érek Marciért, aki fél6 körül végez. Ha szerencsém van, akkor Feri össze tudja szedni  Mátét fél 7-kor, és akkor nem kell nekünk visszamenni érte. Negyed8-Fél8 magasságában érünk haza. 

Kedd: A nagyokat fél 4-re viszem zeneórára. (furulya-hegedű) Onnan gyorsan hazatépünk, és villámtempóban összeszedem Marcit az oviból fél5 környékén, de legkésőbb 35-kor, mert Milánnak elvileg 17-től Logischool-ja lesz. Februárban indul majd, erre a napra addig nincs még kiforrott koreográfia. Na most majd őt is haza kell onnan hozni valahogy fél7-kor. 

Szerda: Ami eddig szolfézsnap volt, most a Máté szolfézsa helyére került a foci. Milán 3/4 5-kor szabadul ki a saját szolfézsórájáról, addigra mi már Mátéval-Marcival az iskola előtt toporgunk, és mint a szél vágtázunk a 17.15-ös focira. Amiről ha várni kell a villamosra-trolira, akkor rendre késünk pár percet. Mondjuk ötöt. Plusz amíg Máté átöltözik. Ugyancsak fél8 felé vagyunk újra itthon. 

Csütörtök: Mátét átvette Ágota néni a másik iskolában tartott csütörtöki szolfézsórájára, így oda megyünk 16.15-re. Innen elengedi 3/4-kor, hogy a 17 órás zenekari próbán már ott tudjon feszíteni a zeneiskolában. Nincs annyira nagyon messze egymástól a két hely, ha már stabil biciklizős-rollerezős idő lesz, akkor a negyed óra bőven elég lesz, most még elég csücskös. Igaz, még csak egyszer voltunk így, mert egyszer a zenekar maradt el, ma meg szolfézs nem lesz, így azért nincs az a nagy rohanás. De közben, hogy ne legyen annyira egyszerű,  Marcinak az oviban jógája van csüt. délután, és összeférhetetlenségi okokból kérte Ica néni, hogy ha meg tudnánk oldani, akkor jó lenne, ha Marci és Tomi a 4-kor kezdődő csoportba járna. ( eddig a fél4-esben voltak), mert egy kisfiú nincs rájuk jó hatással, és ez senkinek nem jó. De én ezt nem tudom megoldani, mert amíg Máté nem tud egyedül átvágtázni szolfézsról zenekarra, addig nem érek vissza Marciért az oviba csak nagyon zárás előtt. Az meg hogy egyedül menjen, ahhoz kéne egy-két próbaút, meg egy kicsi világosodás úgy 5 óra tájban.  De akkor Tomi anyukája volt olyan kedves, és felajánlotta, hogy ő szívesen elviszi Marcit magukhoz jóga után, had menjenek át együtt a másik csoportba, én meg majd megyek érte, amikor tudok. Úgyhogy egyelőre ez most így van, és ez igazán nagy segítség nekem, mert hogy Milánnal mi lesz  még nem tudom, mert suliban maradni sok idő, hazahozni meg nincs idő, viszont vele együtt sietni zenekarra, na az pedig kivitelezhetetlen. De majd minden napnak a maga baj. 

Bár Milánnak a csütörtök a pótnapja a logischoolon, de azzal sem egyszerűsödik sokat a szitu. 

De ma délután ő is egy haverjához megy suli után, és ott is mondta a mama, hogy nyugodtan mehet bármikor, amikor nem tudom hová tenni, szóval még az is lehet, hogy erre az ajánlatra is lecsapok, és Milán olykor-olykor a Balázsnál fog csövezni. 

Péntek: és ha ideáig elértünk, akkor a pénteket már rutinból toljuk, 2-re viszem hangszerre a fiúkat, majd Milánt vissza a suliba, Mátét haza, majd mikor Milán végez a szolfézzsal, akkor Máté kezdi, közben persze Marci is becsatlakozott már a mátrixba, mi hazajövünk, és szolfézs után Máté egyedül jön haza. 

Szombat: Hahaha, mert nálunk nem ér véget a hét pénteken :-) Szombat reggel úszni megy a két kicsi. Milán haladóban van, Marci most kezdte, de szerintem tök ügyes. E mellett még Máténak van hegedű pótlóórája, mert decemberben-január elején elmaradtak órák és/vagy focimeccs, és/vagy színház-koncertjegy. Szóval eléggé sakkozunk az idővel. 

Közben Milánék hétfőn uszodába járnak, pénteken még korizni, ez plusz egy hátizsák. 

Zajlott egy iskolai malomjáték verseny, ami nagy lázban tartotta Milánt, végül második lett a 3-4.osztályosok között. Persze ki volt borulva miatta. Lezajlott egy versmondó verseny, aminek még nem tudjuk az eredményét. Készül a Lük-versenyre, Ani néni szerint ő legjobb lük-ös a csoportban, és elvileg készülnek a Zrínyi matekra is, de erről igen kevés infó jut haza. 

Máté a természetismeret versenyre késül, neki szerdánként van ez irányú szakköre, meg egy rakat fénymásolt újság, teszt, feladatlap, információ, amit hazahoz, és tanulni kell. 

Marcival logopédiázunk, és ha tehetjük feladatlapozunk, mert a vonalvezetését, meg a koncenrációját még hová fejleszteni iskola előtt. Megírták a Difert, ami nem lett ugyan rossz, de olyan jó sem, mint amire Marci, ha kicsit odafigyel és mutat egy kis érdeklődést, akkor képes lenne. Szóval vele is rá kell állni erre az iskola-feladat-tanulás vonalra legalább tudatosítani benne, hogy amit meg kell csinálni, azt bizony meg kell csinálni.  

A fennmaradó időnkben pedig tanulunk. Hol ímmel-ámmal, hol kicsit nagyobb lelkesedéssel. 

A félévi dolgozatok megíródtak, szerintem ki is osztódtak, Milánnak ötösök lettek, bár még mindig nem tesz sok energiát a tanulásba. Máté pedig egészen hullámzó teljesítmény tud mutatni egy tantárgyon belül is, attól függően, hogy mennyire fekszik neki a téma, és mennyit hajlandó készülni. Van, amikor meglepően szorgalmas tud lenni, máskor meg leordíthatom az eget is, akkor se csinál semmit, csak héderel. Vagy most újabban olvas. Tanulás helyett. Ami persze jó, hogy olvas, csak hát közben meg no... tanácstalan vagyok ilyenkor, hogy melyik ujjamat harapjam meg, mert tökszuper, hogy magától leül olvasni, és nem is mondanék neki ilyet, hogy ne olvass már, csak közben ott van egy csomó más tennivaló, amit viszont holnapra kéne, vagy tegnapra. 

Azt hiszem semmit sem hagytam ki. Így forgunk mi körbe, hétről-hétre.