Az étvágy nem vész el

Mindig tudtam,jobban mondva csak reméltem, hogy a gyerekem nem olyan hülye, hogy az éhenhalásig koplaljon.  A 3 hetes éhségsztrájknak tegnap este vetett véget, miután egy virsli kenyérrel, 2 sajtos rúd, és egy normál adaggyümölccsel felturbózott tejpép képezte a vacsoráját. Aztán ma tízóraira ugyancsak rendesen evett, sőt.., akkorára tátotta a száját, hogy még a növekvő 7-es és 8-as fogát is sikerült szemrevételeznem, ami azért valljuk be nem könnyű feladat.

És jött az ebéd. Optimizmusom mit sem csökkent, így bátran raktam Máté elé egy bő másfél adagnak megfelelő tökfőzeléket egy egész szelet sülhússal, amit gond nélkül elpusztított, majd megette az én ebédemnek is a bő egynegyedét, majd két piskótával, egy túrós szelettel és néhány kölesgolyóval taposta meg mindazt amit leküldött. Most persze itt piheg mellettem. 

Mindenesetre mókás, hogy egy nap alatt akarja behozni azt a 3 hetet amit evés terén kihagyott.