A marcipánt még a kedvemért sem vette ki a szájából:
Hétfőn már csak hármasban ünnepeltünk, a torta itt épp nem látszik:)
De itt igen:) Máté nem volt hajlandó elhagyni a szőnyeget és az új szerzeményeit, így a földön kellett neki tálalni a szülinapi tortát. Mint egy igazi kutyusnak:)
Összességében minden jól sikerült, voltak kisebb hibák, amit másképp szerettem volna, vagy ami nem úgy sikerült, ahogy én azt elképzeltem, de nem volt egyik sem vészes. Máté nagyon tündér volt, annak ellenére, hogy folyt az orra, hősisen viselte a felfordulást, és ünnepeltette magát.
Kicsit azért örülök, hogy túl vagyunk rajta, még szerencse, hogy csak egy születésnapja van egy évben.
Most aztán gőzerővel jöhet a karácsony, a mézeskalácssütés, újabb receptkeresések... Már sosem lesz vége... Lassan kiviszem az ágyamat a konyhába:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése