Kimenő

Kihasználva a kínálkozó lehetőséget, mégpedig, hogy kitűnő bébiszitterünk akadt a tesóm személyében, ráadásul ma van Feri neve napja, és már régóta készültünk, hogy megnézzük a Bodies-t, így ma jött el a napja, hogy ezt meg is tegyük.

Matyiebéd után útra is keltünk, egy darabig autóval, majd kisföldalattival közelítettük meg az objektumot. Azt kell mondjam, mióta nemigen járok Bkv-val, mindig nagy élmény nekem egy ilyen utazás, persze az élményhez az is hozzájárult, hogy nem a délutáni csúcsban uatztunk, szóval így valóban élvezhető volt. 

A kiállítás jó volt, tetszett, érdekes volt, néha visszataszító. Egyetlen bajom van csak az ilyen tudományos jellegű kiállításokkal, hogy túl sok információ van kis helyre besűrítve, ami annyit tesz, hogy viszonylag sokat kell olvasni, ami a mesterséges megvilágításnak köszönhetően elég fárasztó a szememnek. De örültem neki, hogy néhai biológiai tudásom nem lett teljesen az enyészeté, sokminden ismerősen csengett, de sok érdekességet is olvashattunk. 

A kedvenc részem, bármily morbid is, de az a rész volt, amikor az embriók voltak kiállítva. A kiírás szerint ezek valódi embriók voltak, amelyek elhaltak a pocakban. Tudom, hogy ez valakinek nagy fájdalommal járt, de nekem most, elvonatkoztatva a háttértől nagyon érdekes volt látni, a különböző korú embriókat. És bár túl vagyok egy terhességen, mint akkor is amikor ezt átéltem, most is hihetetlen számomra, hogy egy kis pontból egy ilyen csodálatos dolog fejlődik, mint a gyermek. Még mindig fura elképzelni, hogy az én pocakomban is nőtt egy ilyen kis lény. 

Dolgunk végeztével persze első dolgom volt, hogy hazatelefonáljak, mi a helyzet, és mivel a válasz az volt, hogy minden rendben, nagyban megy a játszadozás, és gyermekünknek eszébe sem jutunk, így tettünk egy kis kitérőt a Vörösmarty tér felé, kicsit bekukkantottunk a karácsonyi vásárba, de tényleg csak kicsit, de eldöntöttük, hogy ha jó idő lesz a napokban sort kerítünk egy hosszabb látogatásra, Duna parttal, és Kossuth-téri nagy karácsonyfával egybekötve. 

 

Itthon minden a legnagyobb rendben fogadott, a fiúk a szőnyegen ücsörögve valami meccset néztek, és Máténak esze ágában sem volt mégcsak köszönteni sem minket, kellett neki pár perc, mire leesett neki, hogy mi az ábra.