Szerdán megyek nőgyógyászhoz. A 6. hetes kontroll óta először. Pedig
félévente kéne járnom, de nem eddig nem jutottam el. Egyszerűen nem
tudom Mátét kire bízni. De még csak 2 hónapos csúszásban vagyok, talán
nem harapja le a fejemet a doktorbácsi.
Régóta rendszeres és sűrű vendége vagyok a nőgyógyászati rendelőnek,
mégis mindig görcsbe rándul a gyomrom, amikor oda kell mennem. Most is
így van, már három napja teljesen para vagyok. És ilyenkor elkezdek
beképzelni magamnak mindenfélét, persze csupa rosszat, hogy miket
mondhat majd az orvos, és felkészítem magamat, hogy ne érjen
váratlanul.
Most épp azt vettem a fejembe, aminek azért van némi valóságalapja, de
mégiscsak túlzás előre beképzelni, hogy azt fogja mondani az orvos, hogy
nem lehet több gyerekünk, legalábbis nem ajánl egy újabb terhességet.
Nem tudom, miért gondolom ezt, nyilván az is benne van, hogy az elsőre
is egy nagy kérdőjellel vártunk, aztán végülis probléma nélkül lezajlott
minden, kivéve a legvégén a császármetszést, de az már tényleg nem
érdekelt, hisz kezdetektől benne volt a pakliban. Miután a hasam kívül
belül egy szita, a másodiknak eleve császárral futunk neki, valószínű
programozottan, nem adva meg az esélyt a korábbi varrataimnak a
szétnyílásra. Erről már beszéltünk korábban.
Most mégis elfogott a félelem, hogy valamit nem fog rendben találni.
Persze próbálom nyugatatni magam, és Feri is mondja, hogy előre ne
parázzak már annyit. És igaza van, nem kéne. És abban is igaza van, hgoy
így hogy már van egy Matyikánk, ha esetleg mégsem lehetne második,
könnyebben elviselnénk. De hát mégis, na....
Ja és még rákszűrés is lesz, de ezzel már tényleg nem foglalkozom.
Jó lenne már kifelé jönni a rendelőből holnap este!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése