Nagy szél, dörgés, és villámlás kíséretében végre hozzánk is ideért az
eső. Én pedig ilyen viharban mindig parázok valamitől. De csak azóta,
mióta itt lakunk. Azzal kezdődik, hogy elkezdek aggódni a teraszon lévő
holmik miatt, hogy nehogy elvigye őket a szél. Aztán a virágok miatt,
különösen a leanderek miatt, amiket még Görögországból hoztunk, és bár
mindenki azt mondta, hgoy nem fog kigyökerezni, de mégis gyökeret
eresztett, és nagyon kedves a szívemnek. Majd az aggodalmam átcsap
idegességbe, mert a szomszéd ház kertjében hatalmas fenyőfák vannak, és
nem túl stabilak, legalábbis szerintem. A szomszéd szerint nincs semmi
gáz velük, bár a híres-hirhedt aug.20-i viharnak aért sikerült az
egyiket a teraszára dönteni, és még kettőt megborítani, de ez sem volt
elég bizonyíték és nem vágatta ki őket. Én pedig minidg félek, hogy
egyszer majd a mi házunkra fognak dőlni. Ő szerinte ez kizárt, mert a
szélcsatorna nem mifelénk van, hanem az ő háza felé. Na én ehhez nem
értek, és szerintme ő sem igazán. Szóval én éberen figyeltem a kinti
eseményeket ugrásra készen, ha valami történik, míg családom férfi
tagjai békésen húzták a lóbőrt a hűs széllel bélelt szobában. Aztán a
vihar elcsendesedett, és Matyi is felébredt. De pont úgy, mintha Ő is
olvasta volna Lívia múltkori estéjét,
és vigyorogva pislogott rám a kiságyból. Próbáltam visszaaltatni, de ő
inkább játszott a hajammal, és vidáman bámészkodott. Ivott is, de ez sem
segített. Magunk közé tettük, és ez volt a vég, amikor már mi is csak
nevetni tudtunk rajta, mert elkezdett békésen gagyogni, gőgicsélni,
bökdösött a lábával, hogy foglalkozzunk vele, játszott a párnahuzattal, a
takaróval, mindenképpen kukucskálósat szeretett volna játszani. Feri
ölbe vette, de semmi. Kb. 1 óra múlva kezdett elfáradni nyűgösködni, de
aludni egyáltalán nem akart, a pöttyös ágynemű teljesen elvarázsolta.
Így Feri kivitte a nappaliba, és ott elaludtak. Nem tudom hány óra volt,
amikor sikerült visszatenni a helyére. Aztán fél 6kor ébredt, evett, és
próbáltam volna még aludni, de egy nyavajás szúnyog valahogy beosont,
és persze hogy megtalált. Próbáltam vakon magam körül csapkodva elkapni(
ilyenkor mindig látom magamat kívülről, hogy mókás látványt
nyújthatok). Egyszer csak sikerülhetett, mert nem hallottam többet. De
azért megcsípte a kezemet, meg Matyi arcát is. Szerencsére eddig nem
zavarta. Viszont 7 kor keltünk, és azóta nem is aludt vissza, ill. csak
ölben, de amikor le akarom tenni, mindig felébred. Nagyo úgy tűnik, hogy
a mai tornánkat így akarja bojkottálni.
Ja és tegnap este, mikor fürdéshez készülődtünk, észrevettem, hogy egy
kicsit fel van hasadva az ínye. Lehet, hogy hamarosan kibújik az a
fogacska? mondtam is Ferinek, hogy mire legközelebb látja Matyit már
teljes fogsora lesz, és úgy fog szaladni mint egy nyúl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése