Balatonfüreden

Szombaton került megrendezésre Feriéknél a céges foci, Balatonfüreden, ott van ugyanis a cégnek egy kempingfélesége, faházak, hinta, ilyesmi. Persze a reggel nem volt kapkodásmentes, egyébként is mindig az utolsó pillanatban pakolunk, és Matyival ez a helyzet még jobban kiéleződött, mire Matyi minden tartozékát becsomagoltam, a legrosszabbra is felkészülve, több váltás ruha, pelus, játékhegyek, addigra jól el is telt az idő. Matyi az útnak azt az 1 óráját aludta, amíg kiértünk a városból, utána éberen figyelt. Rég nem autóztunk már vele ilyen nagyot, és meglepődve tapasztaltam, hogy már kibámul az ablakon, nézelődik, érdeklődik, ha megunta, akkor játszott egy kicsit, semmi nyűgösködés. Én szorgosan meséltem neki a helyekről amik mellett elhaladtunk, hogy hol mikor voltunk, járt-e már ő ott legalább pocakban, és szegény pont addigra aludt volna el ismét, mire leértünk. De nem volt nyűgös, sőt..., barátságosan fogadta a felé közelítő ismeretleneket, hagyta hogy megcsodálják, a szimpatikusabbakra még mosolygott is. Így telt a nap nagy része, árnyékba húzódva, békés szemlélődéssel, hisz annyi érdekesség volt ott egy helyen, hogy ezt egy nap alatt aligha lehet behatóbban tanulmányozni, Matyi azért megpróbálkozott vele. Minden bokrot, virágot, élőt és élettelent meg akart fogni, kóstolni, (a hinta lánca teljesen elvarázsolta, szerintem egész nap ellett volna annak a bámulásával) aztán visszahúzodva aludt egy kicsit. Mikor apa végzett a focival lesétáltunk a partra. Imádom a Balatont, a sétálgatni a patján, felidézni a sok szép emléket, élményt, a legutóbbiakat, amikor már Matyi már velünk volt itt a pocakban. Matyinak jót tett a friss balatoni levegő, hatalmasakat aludt, amikor meg ébren volt virgonckodott, barátkozott, mindenkit elvarázsolt jókedvével, szépségével. A vacsi után ami marhapöri volt, és kicsit aggódtam, hogy az egész heti gyömölcskúrám után hogy fogja a pocakom fogadni az isteni marhapörköltet, (de jól), indultunk haza. Matyi ekkor már elkezdett nyűgösködni. De szerencsére megbeszéltem egy barátnőmmel (és milyen jól tettem, mintha mgéreztem volna, hgoy Matyinak szüksége lesz erre kis pihenőre) hogy hazafelé megállunk nála Fehérváron. Itt Matyi kapott vacsit, friss pelust, és valamennyire stabilizálódott az állapota, aludt is hazáig végig. Úgy kimerült szegény, hogy éjszaka is úgy aludt, mint talán még soha, és aztán vasárnap is délután 3 órát. Összeségében nagyon jól sikerült a nap, a kezdeti aggódásom, hoggy Matyi majd hogy fogja viselni az utazást, a meleget, az idegeneket, a zajt, teljesen alaptalannak bizonyult, Matyi igazi társasági ember volt, én meg csak söpörtem be az elismeréseket. És mire hazaértünk és végiggondoltam a napot, szinte sírni tudtam volna a büszkeségtől és a gyönyörűségtől.

És képekben: