Három a magyar igazság, de nincs több ráadás. A krumplit egyelőre
elfelejtjük. Holnap próbálkozom a répával, hátha az bejövősebb lesz.
Márcsak a színe miatt is nagy reményt fűzök hozzá, Matyi szereti az
ilyen sárga cuccokat. Majd meglátjuk. Ha az sem megy, akkor maradunk a
gyümölcsöknél.
Délelőtt azt hittem, hogy egész napra be leszünk zárva, de aztán dél
körül kezdett kisütni a nap, így amikor Matyit 11 körül kidobta az ágy,
jobban mondva az ÉN ágyam, gyorsan bevágtuk a babakocsiba, és
elindultunk sétálni. Kis sétára készültünk, egy gyors fagyizásra, aztán
haza. De aztán nagy séta lett belőle, mert az idő nem romlott el, sőt
egyre melegebb lett. Matyi fél úton hazafelé kikívánkozott már a
kocsijából, ekkor Apa a nyakába vette. Ezt nagyon szereti, teljesen
felderül az arca, vigyorog mint a tejbetök, és persze folyik a nyála.
Most jó volt, mert volt Ferin egy basaball sapka, így nem kellett
percenként törölni a fejét, mint máskor. Aztán mikor a játszótérhez
értünk, akkor gondoltuk teszünk egy próbát, hogy belenőtt-e már Matyi a
hintázásba. Nem voltak sokan, kivételesen, volt szabad hinta. Itt van
olyan hinta, ami direkt ilyen piciknek való, aminek körben van
támasztója, és elől jól meg tud kapaszkodni a pici gyerek, de ha akar és
tud, akkor hátra is tud dőlni. Hát először nem nagyon értette mi
történik vele, nagyon lekötötte a mellette ülő kislány, aztán az hogy
mozog alatta a föld, De aztán ráérzett az ízére, és igazi hintázó
kisfiúvá vált, még a kalapját is levitte a "nagy" sebesség. Nagyon
aranyos volt, csak sajnos nem volt nálunk fényképező, de majd
legközelebb viszünk magunkkal. Amikor felfedezte, a hinta láncát, akkor
azt meg alig akarta elengedni.
Most meg húzza a lóbőrt, úgy kifárasztotta a nagy játszóterezés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése