Tegnap estére olyanannyira előrejutott Matyi a fognövesztésben, hogy már
kicsit csikar is. Azt hiszem nem igazán tud vele mit kezdeni, de
egyelőre élvezi, ahogy csikorgatja a kanalat a szájában. Szerencsére
eddig nem volt vele baj, igazán olyan mint egy kis tündér, ha lehet még
kisfiúra ilyet mondani. Az utat nagyon jól tűrte, kicsit aludt, aztán
játszott, écsak a végén kellett elővennem szépen csengő hangomat, hogy a
hátralévő 20 km-t még komolyabb sírás nélkül kibírja. Nem tudom miért,
de mindig mosolyog, ha éneklek neki, de mivel én magam, nem annyira
bírom elviselni a saját hangomat, így ezt a trükköt mindig a legvégső
esetre tartogatom. Éjjel is nagyon jól aludtunk, aztán Matyi még ráhúzta
a délelőttöt is. Nem panaszkodhatom. De este azért megmérem a lázát,
hogy nem attól ilyen álomszuszék-e. Holnap elvileg megyünk a strandra
délután, de még be kell szereznünk Matyi strandszerelését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése