Tegnap délelőtt Matyi nagyon
felbosszantott. Mikor azt mondom nagyon, akkor úgy kell érteni, hogy
NAGYON!!!!! Hogy mivel, az igazából nem is téma, volt egy kis hatalmi
harc közöttünk, de már ez is mindennaposnak számít.
Szóval fölbosszantott, én pedig
mérgemben mindig a konyhába menekülök, és csinálok ezt-azt. Míg nem volt
mosogatógépünk, akkor mindig mosogattam:) Jó levezető
elfoglaltság.Tegnap nekiálltam ebédet főzni. Fejben megvolt már, ki mit
kap, bár az esetek 90%-ában már mindhárman ugyanazt esszük, de a tegnapi
nap pont nem ilyen lett volna, mert Milánnak céklát gondoltam, Matyinak
meg sült hús rizzsel.
De olyan mérges voltam rá, hogy kitört
belőlem a gonosz anya, és már csakazértis egyel több céklát csináltam,
és bosszúból Matyinak is azt adtam, pedig ez az egyetlen étel szerintem,
amit határozottan utál, de legalábbis nem szeret. (Annyira nem voltam
gonosz, hogy a húst is megvonjam tőle, azt megkapta)
Hát húzta az orrát rendesen, és
mondogatta, hogy nem jó, nem ízlik, de azért csak ette, ette. Mondtam
neki, hogy azért amiért felbosszantott nem tudtam neki mást főzni csak
ezt, most már meg kell enni.
Megette úgy a 3/4-ét.
Ma délelőtt, mikor kint voltam a konyhában és az ebédet készítettem, spagettit, odasomfordált mellém, és óvatosan megkérdezte:
- Anya, ma jó voltam? Nem vagy mérges?
- Nem vagyok mérges.
- Akkor ma nem céklát kapok ugye?
Hátha végre leesett neki, hogy jobb velem jóban lenni:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése