Az első szülőin

Pénteken volt Matyi első ovis szülői értekezlete, amit nem kis izgalommal vártam, végül ez már olyan szülős feladat. Valahogy olyan érzések voltak bennem, mintha eddig csak úgy elteltek volna édesegyüttlétben a napjaink, és most egyik pillanatról a másikra komoly felnőtt anyává kellett volna válnom. Mert amikor még gyerektelen voltam, akkor a szülőire járás olyan misztikusan felnőttes dolog volt. Most is az.

Ahogy ott ültem a kisszéken, sokszor átfutott az agyamon, hogy mit is keresek én itt? De ahogy a többi anyukán is végignéztem, nem csak nekem járt ez a fejemben, teli volt a szoba opálosodó szemű anyukákkal, akik maguk sem hitték el, hogy  itt ülnek,  hogy ez az idő is eljött. És olyan tanácstalanul néztem körbe a csoportszobában, ahol Matyi a következő néhány év nagyobbik részét tölteni fogja, szinte a második otthona lesz. És ahogy körbenéztem próbáltam oda képzelni Matyit ahogy ugyanígy ül a pici széken, ahogy ebédel, ahogy játszik, láttam, ahogy kimegy a minimosdóba, és csak az volt a fejemben, és nem is tudtam másra gondolni, csak hogy milyen jó lesz neki itt. Valahogy olyan nyugalom áradt szét bennem. Nem voltak bennem kétségek, vagy legalábbis háttérbe szorultak.

Pláne azután, miután kiderült, hogy az óvónéni lesz az övé, (Ibolya néni) aki nekem nagyon szimpatikus volt már a korábbi találkozások alkalmával, és akiről úgy gondolom, hogy meg fogja találni Matyival a közös hangot, aki velünk szülőkkel is nagyon megértő volt, és nemcsak a gyerekektől, de tőlünk sem várta el, hogy az elszakadást egyik napról a másikra feldolgozzuk, megszokjuk. Szerinte is kell néhány nap, amíg mind a gyerek, mind a szülő hozzászokik az új helyzethez, addig pedig ha szükséges, akkor ott lehet lenni a gyerekekkel egy kicsit, majd kimenni a folyosóra, és egyedül hagyni egy kicsit, aztán ha nagy gáz van, akkor szólnak, hogy menjünk be. Szóval a hárpia igazgatónő állítása ellenére mégiscsak van valamiféle beszoktatás, szerencsére. Ibolya néni személye rám nagyon nyugtatóan hatott,  örülök, hogy őt kaptuk, mert az első benyomások alapján bízom benne, és így sokkal könnyebb szívvel engedem el Matyit, mert úgy érzem jó kezekben lesz. Remélem később sem fogok csalódni.

Úgyhogy Matyi papíron csütörtöktől a Csiribiri-minicsoport óvodása, és hóember a jele:)

Én választottam, és tetszett is neki, bár először kicsit közömbösen fogadta, de a többfelvonásos szülinapi ünnepség tegnapi első felvonásán már büszkén harsogta, hogy neki hóember lesz a jele, pláne, hogy a csomagolópapíron is volt hóember (teljesen véletlenül, mert a nagyszülők még nem tudták, mi az ábra). Szóval szerintem jó lesz.

Izgatottan várjuk az első napot (ami csak első néhány óra lesz, igazából), de nem tudom mikor fog erre sor kerülni, mert most nem igazán vagyok egészségileg a topon, de majd meglátjuk.

Kalandra fel!