2010. december 8., szerda

Céges Mikulás

Két okból is büszke vagyok Mátéra.
Egyrészt tegnap a céges Mikulás ünnepségen kétszer is elmondta a száncsengőt. Először mikrofonba amikor csalogatták a Mikulást, igaz itt csak félig sikerült, mert aztán felbukkant a Várvavárt, mire Matyi ráköszönt, hogy Szia Mikulás!, a vers pedig abba maradt. Majd később, amikor csomagosztás volt akkor nem volt elég bátor, de a végén visszamentünk és szépen elmondta elejétől a végéig, és azt is elmondta, hogy nagyon szeretne egy gitárt:) Olyan aranyos volt:)
A másik ok pedig az, hogy mikor mindenki nekiesett a csomagjának és bontotta-öntötte ki a tartalmát, és ették ész nélkül, addig Matyi csak forgatgatta, nézegette, még mindig teljesen meg volt hatva, hogy ilyen testközelből ajándékot kapott a Mikulástól. Úgy kellett neki mondani, hogy nyugodtan bontsa ki és nézze meg mit kapott, és amikor kibontotta, akkor sem kezdte csokival tömni a száját, hanem egy zacskó ropit bontatott csak fel. Igaz, hogy a csomagban lévő sokmindenféléről szerintem azt sem tudta micsoda. (mint ahogy meg is kérdezte a nyalókáról, hogy az mi)
Hát így történt. A Mikulással ugyan már nem találkozunk az idén, de azért még beszélünk róla, hiszen ha rossz lesz, akkor visszaküldünk neki mindent amit hozott. A Mikulás pedig tartozik még Matyinak a gitárral, amit megígért neki tegnap, és majd a születésnapjára hoz el, mert most nem fért a zsákjába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése