2010. december 6., hétfő

Matyika öröme

- Te, Mikulás! - szólt nagyot ásítva, miután szárnyrakeltek egy újabb város felé.
- Mondd, te kitől kapsz ajándékot!?
- Az én ajándékom a gyermekek mosolya... (Zeke László)


Ez az idézet volt a mai feladvány a bookline karácsonyi játékán. És az jutott eszembe, mennyire találó, mennyire igaz. A teljes mese ITT olvasható.
Ma reggelre természetesen a mi ablakunkban lévő kiscipőket is megtöltötte a Mikulás mindenféle jóval. Nem lehetett könnyű dolga, mert nálunk elég későn végződik, és elég korán kezdődik  a nap, szóval igen jól kellett időzítenie ahhoz, hogy ne fussunk össze:)
Máté már kora hajnalban azzal ébredt, hogy vajon járt-e itt a mikulás, és vajon mit hozott? Majd csodálattal nézte a telepakolt cipőket az ablakban. Olyan aranyos volt, mert legeslegelőször nem is a sajátjához nyúlt, hanem odaadta Milánnak az övét, és csak aztán fordult a saját csomagjához.
Hitetlenkedve és csodálattal a telve bontogatta, és kezdte kipakolni a tartalmát. A csokimikulásba már rögtön bele kellett harapni.
De a csoda csak akkor következett be, amikor előkerült egy zacskó MandM-s cukorka a zacskóból. Máté nem ismeri ezt a terméket, de a tescoban mindig bepróbálkozik, hogy vegyünk egy ilyet. Én pedig mindig mondom neki, hogy nem veszünk, és visszatesszük.
Mikor titokban egyszer belecsempésztem a kosárba, tudtam, hogy örülni fog neki, de nem tudtam, hogy ezzel a kis zacskó csokigolyóval fogom megalapozni a Mikulásba vetett hitét. Nem tudtam, hogy ekkora örömöt, ragyogást, és boldogságot fogok az arcára varázsolni. Akkorát, amit biztos, hogy sosem fogok elfelejteni, és ha eszembe fog jutni nagysokára, akkor is a könnyeimet fogom nyeldesni, mit most.
Mikor megtalálta, csodálkozva mutatta a magasba:
-Anya, ilyet is hozott a Mikulás!!!! Honnan tudta, hogy ilyet kértem?
Mi mást mondhattam volna, mint hogy a Mikulás mindent tud, és mindent lát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése