Kicsit úgy érzem magam, mint József Attila mamája, aki csak ment és
teregetett némán. Két napja mosok. Ha nem mosok, akkor azért nem, mert
nem tudom hová teríteni a mosott ruhát.Már túl vagyok egy máté fehéren
és egy Máté színesen, egy Feri ingesen, és egy sima fehér mosáson. Ahogy
nézem, még legalább ennyi kör vár tisztulásra, színesek, színees
kímélők, törölközők, ágynemű. Nem értem, mikor halmozódott fel ennyi
szennyes. A vasalással most utolértem magam, míg Máté aludt de., addig
sikerült egy nagy adagot kivasalni, amit ma szedtem le a szárítóról. De
már újra teliraktam, és a ládába még bele sem néztem. még szerencse,
hogy hűvös van, ez kedvez a vasalásnak, 40 fokban nemigen venném elő a
vasalót. Azt hiszem, örök körforgás az élet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése