Szerencsére felcseréltük a tegnapi és a mai programunkat, és így még
elcsíptük a jó időt, és kimehettünk a strandra. Amilyen víziszonnyal
kezdte Máté annak idején az életet, mostanra olyan kiskacsa lett belőle,
hogy szinte már hártya nő a lába közé. Az ózdi strand, nem egy
palatinus, de az elmúlt évek valamelyikében sikerült beújítani egy
gyerekpancsolót, (tesómmal csak pancsoldának hívjuk). Matyi nagyon
élvezte a fürdést, először az úszógumijábabn kényelmesen hátradőlve,
nagyurasan olvasgatta a könyvét, így,
mellesleg fejjel lefelé, de ez őt nem zavarta. Néha-néha felpislantott,
körbenézett, és folytatta tovább. Aztán előredőlt a kis ülésében, így meg így,
és rájött, hogy ebben a pózban biza éppen leér a lába, és ha tapossa a
vizet, akkor előre is tud haladni. Ezután bőszen sétálgatott elől
belekapaszkodva az úszógumijába, mindenképpen a vízzuhatag felé akart
menni, a nagyobb fiúkhoz. Nagyon aranyos volt, ahogy a kis lábacskáival
osont a víz alatt, majd megszakadtunk anyuval a nevetéstől, közben Máté
nagyokat kurjongatott.
És ahogy vártam, este mély álomba zuhant, és aludt este 9-től hajnal
negyed 5-ig.Gyors evés után tovább aludtunk fél 8-ig. Nem is emlékszem
mikor aludtam utoljára eddig.
És már alig várom, hogy újra strandolhassunk, mert úgy tűnik Máténak most ez a legnagyobb móka a világon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése