Máté igazi rosszcsont. Eljött az idő, amikor már nem csak távolról tudja
szemlélni a számára érdekes dolgokat, és minden érdekes, hanme oda is
tud menni hozzájuk. Így aztán a napjaink igen kalandosan alakulnak. Csak néhány esemény, ami bearanyozza szürke hétköznapjaimat:
Mátét pici kora óta lenyűgözi a tiszta ruha,mindig szívesen nézte, ahogy
kirázom, és kiterítem a ruhákat a szárítóra. Most már segíteni is akar,
kiborította a lavórt, megrágcsálta anedves ruhákat, és végezetül
belemászott a lavórba.
Mekaparintotta a szekrényről lelógó futó levelét, ( persze ez az én
hibám, mert miért lógatom oda), leszakított belőle egy darabot, és jól
megrágta. Kiszedtem a szájából, és megbeszéltük, hogy a virágot nem
bántjuk. Biztos ami biztos, Feri feljebbtekerte, hgoy ne érje el.
Magára húzta a ruháspolcáról a ruháit. Az egész kupaccal. Persze azután,
hogy kivasalva, összehajtva betettem a helyére. Gondolom akkor szúrta
ki magának, hogy ez jó móka is lehet. Mindegyiket alaposan
megszaglászta.
Most már mindennapos, hogy hog y akiságyábannagy banzájt tart, ami abból
áll, hogy 360 fokokat pörög körbe-körbe, közben sikongat, és ujjong, és
a még megmaradt rácsvédőjét rángatja, aládugja a fejét.
A tegnapi napnak azt hiszem az volt a csúcspontja, amikor kitornázta
magát a konyhába. Először csak a konyhakövön tapicskolt, majd
lenyalogatta a kezét. Megmostam, visszavittem a szobába. Pár perc múlva
újra ott volt, kezében egy papuccsal, aminek nagy szenvedéllyel
nyaldosta a talpát. Elvettem tőle, amennnyire lehetett, legalább a
nyelvét megtöröltem, adtam neki egy vadiúj, tiszta, ugyanolyan papucsot.
Az persze nem kellett neki. Visszavittem a szobába. Egyszercsak őrült
kopácsolás hallok. Megkaparintott egy parkettaszegély darabot (igen,
nálunk előfordulnak ilyesmik, erről kedves Apukát kellene inkább
kérdezni, erről egy hosszú-hosszú külön posztot tudnék írni, de nem
teszem, most legalábbis), szóval megkaparintotta, két kézzel
szorongatta, és verte vele a padlót. Gondoltam ezzel nagy bajt nem okoz,
a hangzavaron kívül, így hagytam. Mikor megunta, akkor kiszemelte a
játékos szatyorját, amiben szállítottuk a játékait a múlt héten, és nem
pakoltam ki merthogy most úgyis megint utazunk, jó lesz az még, csak ami
éppen kell, azt vettem ki. Viszonylag erősebb papírszatyor volt. Most
már csak volt, mert széttépte, összenyaldosta, szerencsére nem ette meg.
Majd kiborítta az egészet, jobban mondva magára rántotta, és belebújt.
Még szerencse, hogy előtte jó nagy lyukat tépett, nyalt rajta, így a
fulladásveszélytől nem kellett tartani. Az általa készített új Lyukon
büszkén kandikált ki.
Tegnap kétszer pisilte le a szőnyeget, ebből egyszer a nyugifotel is
kapott egy nagy adagot. Ma pedig a fejemet sikerült eltalálni, amikor
éppen tiszta pelusért hajoltam le.
Egy -egy csínytevés közben eszik egyet, ami után komplett
konyhatakarítás és ruhacsere mindkettőnknek, mert nme tud egy helyben
megülni, hanme forgolódik, nézelődik, felhúzza magát teljes ülésbe, majd
visszadől, kinéz oldalt, szóval nem egyszerű. És talán még alszik is,
de az az idő oly gyorsan elszalad.
Szóval így telnek a napjaink. Ezek után kérdezze még meg valaki hogy nem unatkozom-e itthon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése