Áll a baba

Régóta próbálkozik. Ha megfogta a kezemet rögtön állásba húzta magát, főleg az öltözködés ment/megy nehezen emiatt. Aztán a fürdőkád szélébe kapaszkodva próbálta, na ezt mondjuk nem nagyon támogattam. Aztán nyugifotelben is belekapaszkodott a játékállványba, és a babakocsiban is mindig csak állni akar. Próbálkozott! Eddig kevés sikerrel, mindig visszahuppant a popsira. De aztán tegnap végre siker koronázta a sok próbálkozást. Betettem a kiságyba amíg bepakoltam a szekrénybe. Ülve tettem bele, mert feküdni azt már végképp nem akar, csak a pisisek fekszenek. És amikor megfordultam ott ácsorgott a rácsba kapaszkodva! Remegő lábakkal, de büszkeséggel teli mosollyal az arcán várta, hogy végre megforduljak. Persze kép nem készült, mert nem volt kéznél, és egyedül hagyni pedig nem mertem. Aztán még egyszer bemutatta új tudományát kicsivel később, hogy lássam, nem csak egyszeri, véletlen alkalom volt az előző, hanem igenis tudatos tett, és most már bármikor képes lesz rá újra-és újra. (Persze este Apának csakazértsem állt fel (Úristen miket írok!) mutatta meg, de majd talán ma!)