Remélem a mai napnál azért lesz jobb is az idén. Kb. fél 1 körül indult a
napom, amikoris először ébresztett Manófőnök. Ekkor még nem aggódtam,
de aztán óránként nyafogást hallottam a kiságy felől és az éjszaka
hátralévő része így zajlott:Felvettem, ringattam, puszilgattam,
szeretgettem, visszaaludt, letettem, én is lefeküdtem, elaludtam, és kb.
mire elaludtam megint felébredtem. (Minden második ébredésnél
vigaszcici is volt) Negyed 6ig bírtam, addigra olyan fáradt voltam, hogy
már nem bírtam Manót kivenni az ágyából, így ekkor jött el a pillanat,
amikor ébresztettem kedves apukát, hogy akkor innentől vegye át egyszem
gyermekünk pesztrálását, és hadd aludjak egy röpke órácskát, mielőtt
végképp fel kell kelni, mivel ma ortopédiára kellett mennünk. Nagyjából
sikerült aludnom, de nem igazán mélyen, mert közben persze hallottam,
hogy nyekereg a fiatalember a nappaliban, és hiába tudom, hogy jó
kezekben van, mégsem tudom kikapcsolni a fülemet. Aztán a reggel a
szokott módon elkészültünk és indultunk, odaértünk, éppen időben, nem is
kellett sokat várni. Doktornéni alaposan megvizsgálta Manót, kicsit
féltem az ítélettól, mert az utóbbi 2 hétben nem nagyon hagyta Matyi,
hogy csináljam a lábával az előírt tornát, mert mindig kirúgta magát
belőle, nagyon erőltetni meg nem mertem, nehogy nagyobb kárt okozzak.
Persze a doktornéninek sem hagyta, mire ő azért határozottabb volt mint
én, nyilván, és csakazért is beleerőltette Mátét abba a nagyon nem
szeretem pozícióba. Na itt aztán eltörött a mécses, de úgy rendesen,
velőtrázóan, vígasztalhatatlanul. Szerencsére a lábát most már rendben
találta. De megjegyezte, hogy nagyon hideg keze-lába ennek a ygereknek,
és hogy ráadásul még pirosak is, nincs-e neki valami keringési zavara?
Én mondtam, hogy amióta megszületett hideg mindene, többször rákérdeztem
már a védőnőnél is meg a háziorvosnál is, hogy nem baj-e, de mindig azt
mondták nem baj, piciknél gyakran előfordul, plusz ugye üvöltött a
gyerek, tehát az egész teste vörös volt. Mindenesetre a frászt hozta
rám, de majd legközelebb is rákérdezek megint mindenkinél. Aztán amikor
kijöttünk és Manófőnök is megnyugodott, akkor mély álomba zuhant, így
gondoltuk, ha már úgyis az ikea parkolóban állunk ugorjunk be, és vegyök
meg azokat az ujjbábokat, amiket a múltkor kinéztem, de nem akartunk
csak emiatt sorbaállni. Szerencsére most nem voltak sokan, így hamar
végeztünk,és még egy hatalmas tálcát is vettünk , mert sajnos Manó
mellett sok rossz szokást magunkra vettünk, egyik ezek közül a szobában
evés.
Aztán mivel Máté még mindig szunyázott, és volt még egy jó 3/4 óra a
következő evésig, gyorsan elfurikáztattam magamat a könyvtárig, ha már
így alakult, essünk túl rajta, ha már végre sikerült kiolvasnom a
kikölcsönzött Szabó Magdát. Amiről először azt hittem melléfogás volt,
nem is a könyv miatt, hanem mert nehezen ment az olvasás, SzM
jellegzetes stílusát kicsit nehezebben szoktam meg, de amikor ráéreztem,
akkor már pörögtek a lapok a kezem között, és a végére annyira
megtetszett, hgoy most kivettem egy másikat is tőle. És most bátran még
egy olvasnivalót is bevállaltam, plusz két mondókás-verses könyvet is ,
mert ezekkel elég hadilábon állok.
Aztán hazajöttünk és kaja után Mátét elnyomta az álom, neki is hiányzik
az a pár óra az éjszakából, mint nekem, csak az a baj, hogy ilyenkor én
már nem tudok aludni. Csak reménykedem hogy ez csak egy egyedi eset
volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése