"Addig jó míg szundikál"

Máté tegnap/ma este megint aludt egy nagyot, úgy látszik, hetente egyszer neki is szüksége van a pihenésre. Este 9-től hajnali fél 5 ig aludt, evett, és aludt még egy kicsit fél 8ig. Most megint alszik. Ilyenkor én már nem tudok aludni, ez az az idő, amikor el tudok végezni ezt-azt ami Máté éber állapotában is megy már, csak akkor kicsit lassabban haladok. De ma nincs semmi dolgom, mert tegnap vasaltam, és ebédem is van még mára. Ilyenkor a hirtelen jött szabadidőt nem ám önző módon magamra fordítom, hanem képes vagyok hosszú perceket Matyi ágya mellett ácsorogva tölteni, lélegzetemet is visszafojtva, nehogy felébredjen, és csak nézni őt, csodálni, gyönyörködni. Még mindig felfoghatatlan, hogy pedig már 4 hónapja történt, hogy itt van velünk, hogy feje tetejére fordította az életünket, hogy bearanyozza a mindennapjainkat. És még mindig rácsodálkozom, hogy hogy lehet ennyire szép és aranyos, ennyire védtelen. A kiságy mellett állva mindig túlcsordul a szívemben a szeretet, mielőtt még őrült szipákolásba kezdenék nesztelenül kiosonok, és mosollyal az arcomon elkezdem összeszedni a lakás minden pontján megtalálható manójátékokat, és mindenféle manótartozékokat.