Valójában gyorsan
eltelt ez az egy hónap. Igaz, közben volt karácsony, meg vendégeskedés,
Feri is itthon volt sokat, így csak két hete vagyunk kettesben Mátéval.
Először nagyon féltem, milyen lesz, mit fogunk csinálni. Ha nem éri a
lelkét valami sérelem, és nem sír egész nap, akkor nagyon jól
megvagyunk, és valamelyest már ki is alakult a mi kis napirendünk.
Reggel 8 körül
ébredünk, pelus, evés. Van, hogy ilyenkor még visszaalszik, de ha nem
akkor játszunk kicsit, meg beszélgetünk. Aztán dél körül, ahogy kijön a
lépés, vagy sétálunk, vagy csak terasz. Ilyenkor tuti alvás van, lehet,
ebédelni, tenni-venni ezt-azt. A délutánok is játékkal, és alvással
felváltva zajlanak, este jön Feri, és akkor már ő foglalkozik vele.
Néztem az egy hónappal ezelőtti képeket, hát Máté nagyon sokat változott, igazi szépség. Imádom!
(és most sír, úgyhogy megyek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése