2008. január 11., péntek

Tegnap napközben egy tünemény volt Máté, ilyenkor mindig reménykedek, hogy ez most már így marad, és végre vége a pocifájásnak. Aztán este megint nyafi volt, és most éjszaka is megint, 2-4ig nem akart aludni, és már Ferit is fel kellett ébresztenem, pedig ő ma ment dolgozni, mert már nem tudtam vele mit kezdeni. Nála persze megnyugodott:( De nyöszörgés volt egész éjjel, és ez folytatódott reggel is. Most sikerült elaltatni, kíváncsi vagyok meddig bírja. Délelőtt játszószőnyegeztünk egy kicsit, tegnap kapta. Ma jön a doktornő, bár nem hiszem, hogy bármit is tudna javasolni a már eddigieken kívül.
Végre, végre végre tegnap elmentünk sétálni. Babakocsival, úgy, ahogy egy igazi család. Mátét kiütötte a levegő meg a remek minőségű járda, ami arra szerintem jó volt, hogy kirázta belőle a pukikat. Mindenesetre ez őt nem zavarta, békésen aludt, csak akkor kelt fel, és követelte a tovább ringatózást, amikor beültünk a cukrászdába megenni a szülinapi sütimet. 1 órát sétáltunk, nekem is nagyon jó volt végre egy kis mozgás, és én is alaposan elfáradtam, még nem vagyok a régi.
Eszembe jutott, amikor legutóbb sétáltunk Ferivel, kettesben, nagy pocakkal, és arra vártunk, hogy megszülessen Fecsó. Részben ezért is tettük a maratoni sétáinkat, hátha segít neki kibújni. Segített. Kicsit el is romantikásodtam, mert ki tudja mikor sétálhatunk megint úgy kettesben kéz a kézben. Hármasban is jó, csak más. Most már nem fogja meg senki a kezemet mielőtt átmegyünk az úton. Pedig ez nálunk szabály volt. Változnak az idők, változnak a szabályok.
Holnap lesz Máté 4 hetes, és kedden tölti az 1 hónapot.
Tegnap este 3850g volt. Ami azt jelenti, hogy pont 1 kg-t hízott amióta hazahoztuk. (3070g-al született, és 2850g-al hoztuk haza dec. 19-én.)Kinőtte a newborn pelust, legalábbis a liberósat, mert az 2-4 kgig van. A pamperses még jó 5kg-ig. Hogy hány cm, azt nem tudom, de szerintem hosszban is nőtt, mert a kimenős ruhája már nem annyira nagy rá.
Én fél kg-val vagyok könnyebb, (eddig), mint a terhességem 12-dik hetében. Hogy mennyivel indultam nem tudom. De most nagyjából ott vagyok, ahol régen. Bár a sebem miatt a régi gatyáimat még nem tudom felvenni. De eljön még az az idő is, remélem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése