Hú, ez húzós nap volt, kicsit izgultam is, de minden ment simán.
Délelőtt el kellett menni a Fehérvári útra, az utazóágyért, a teszveszen
szereztem be. Dilemma volt, hogy menjen Feri egyedül, vagy menjünk
együtt hárman. Hárman mentünk. Máté jól bírta, amíg mozgásban volt,
addig aludt, de egyébként sem sírt. Mondjuk teli volt a pocak, és a
pelussal sem volt gond.
Délután itt voltak Kulcsiék. Nagyon örültem hogy jöttek, jó volt kicsit
dumcsizni velük. Nagyon tetszett nekik Máté, ami érthető. Főleg, hgoy a
fellépőjében volt, a farmer kantáros nacijában, nagyon édes volt benne,
igazi nagyfiús. Kicsit nyűgösködött, de kezelhető volt, nem zavarta a
társalgást. Kapott egy medvés rugdalódzót, egy nyulas kardigánt, meg egy
kisegeret, ami szép színes.
Aztán gyors etetés, peluscsere, és mentünk nagybevásárolni. Jó rég nem
voltunk már, főleg én, nagyon akartam menni, mindegy hová, csak
valahová. Persze aggódó anyukaként megint túlparáztam a dolgot, vittünk
pelust, meg volt vészforgatókönyv, hogy ha éhínség tör ki Mátéfronton
mit fogunk tenni, de nem volt szükség semmire, mert végigaludta az egész
vásárlást. Olyan büszke voltam.
Most már től vagyunk a fürdésen, nagyon cuki volt előtte-közben utána,
aztán volt némi nyafi, lehet, még lesz is, de most Ferivel nyugizik. Ha
jobbra fordítom a feje, ott látom a két buksitojást. Gyagyások!
Remélem ebben a szellemben fog telni az éjszaka is, mert én is elszoktam
már az ilyen zsúfolt programtól, nagy meg a sok embertől, pedig most
igazán nem voltak sokan a boltban. Mondjuk én is jól lemaradtam az
árakat illetően, csak tátottam a számat. Így jár az ember, ha 2 hónapig
nem jár boltba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése