Telnek a
napok, tegnap volt Máté 3 hetes. Olyan régnek tűnik, amikor még a
kórházban voltunk, pedig, alig több mint 2 hete volt. Máté azóta szemmel
láthatóan sokat nőtt, és fejlődött. Amikor ébren van, és nem sír, akkor
nézelődik, ismerkedik, és nagyon aranyos. Már a kiságyában is elvan még
egy kis időt ébredés után. A délutánjaink sajnos még mindig ugyanazon a
forgatókönyv alapján működnek. Általában sírás van, ölben tartás.
Tegnap du. kb 3 órán keresztül szökeltünk vele a szobában, mert azt
nagyon szerette, és nem sírt. Kívülről mondjuk igen vicces volt, amikor
Feri szökelt vele, majd megszakadtam a nevetéstől. Hát ilyen szülők
vagyunk mi, azt hiszem, kicsit el is kényeztetjük a gyereket. De
inkább, mint hogy a keserves sírását hallgassam. Most próbálom a du-i
stresszevéseit minél jobban kihúzni, és közelíteni a 3 órához. A
szökelléssel rá tudtunk tenni egy fél órát, így du. 2 óránként evett.
Este viszont kibírt 4 órát, és nem kelt fel csak fél 2-kor. Aztán 4kor,
és akkor nem is akart visszaaludni, pedig peluscsere is volt, mert
összepisilte magát. Ezt az éjszakai peluscserét kéne még valahogy
elhagyni.
Most
kitartóan adagoljuk neki az infacolt, kicsit segít szerintem, bár most
is sokszor küzd, de talán nem annyira. Remélem lesz ez még jobb is. Most
figyelek arra is, hogy én mit eszek, bár nem sok minden maradt, szinte
mindent amit szeretek kizárt a védőnő, főleg a zöldségeket, a húst meg
nem szeretem annyira, hogy húst hússal..., de majdcsak eltelik ez a két
hónap. Állítólag a pocifájás 3 hónapos korig eltart. Kitartást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése