Húsvét

Nem is igazán a húsvéton volt az idén a hangsúly, hanem azon, hogy most először vittük a nagyszülőkhöz Mátét. Az előző heti másik nagyszülős látogatás nagyon jól sikerült, Máté mintagyerek volt, aztán ugye jött ez a nyafogásban bővelkedő hét, ami az idő miatt is volt részben, meg gondolom kizökkent a bioritmusa is egy kicsit, szóval kicsit aggódtam mi lesz, de hát nyakunba vettük az országutat. Az odaút olyan volt mint egy álom, Máté végig húzta a lóbőrt, így én szinte végig ülhettem elől, ahol egy idő után elfogott az aggodalom, hogy miért nem ad egy hangot sem a a gyerek. Mondtam is Ferinek, hogy most azonnal álljunk meg, mert mi van ha magára húzta a takarót, vagy valami baj van vele. Nem volt, egyszerűen csak aludt.

Aztán a hétvége nagy része rokonlátogatásokkal telt, bemutattuk a mi Matyinkat. Mindenkit elvarázsolt, mert olyan kis beszédes volt. Csak néha nyőgösködött. Aztán vasárnap estére persze lefáradt, és megint előhozakodott a kismalac-hangjával, így muszáj volt bepakolni a babakocsijába és kivinni a levegőre. Persze sírt. Aztán elhúzott mellettünk egy vagány motoros, aminek a hangja Mátéba fojtotta a sírást, és mélyálomba zuhant. (Ezúton is köszönet neki) Összeségében jól telt a hétvége, Matyi sem volt olyan rossz, a nagyszülők örültek, kényeztették, ő békésen tűrte. És még pihentünk is egy kicsit.

Ma délelőtt jöttünk vissza, megint aludt az úton, csak egyszer kezdett el keservesen sírni, de egy kis ringatás után újra elaludt. Csak egy dolog aggaszt, hogy a reggelre várt kaki nem nagyon akar megérkezni, úgyhogy lehet, hogy ma nehéz esténk lesz, vagy nehéz éjszakánk?