Azt hiszem visszatértünk a régi eseménytelen napokhoz, Máté úgy-ahogy
rátalált a régi bioritmusára, és így minden hepi. Egy valami van, amit
nem tudok hová tenni, hogy tegnap és tegnapelőtt is sírásba torkollott a
fürdés. Pedig kicsit előrébb is hoztuk tegnap, mert láttam, hogy kezd
fáradni, és reméltem, hogy elkerülhetjük a sírást. De nem olyan igazi
sírást kell elképzelni, hanem csak amolyan sopánkodást, és ilyenkor
olyan kis szánalmasan tud nézni. Feri szerint lehet, hogy már a foga
miatt sír. Hát lehet, de én nem érzek semmilyen duzzanatot az ínyén.
Tény, hogy nagyon rakosgatja a szájában a kezét, nem csak simán szopja
az ujját, hanem a kis ujjacskáit teszi ide-oda. Biztos érez ő már valmit
odabent, ami eddig nem volt ott. Én úgy képzelem olyan ez neki, mint
amikor betömik a fogamat, és érzem, hogy valami nem stimmel, és
ösztönösen mindig odateszem a nyelvemet. Kicsit félek, hogy mi lesz, ha
tényleg elkezd nőni a foga, még alig hevertük ki a hasfájást, és végre
ezen a téren nyugi van, erre tessék...
Végre újra minden csatornát tudunk nézni a tvben, mert ma itt volt a
digitv-s bácsi és kicserélte a beltéri egységet. Valószínő a múltkori
nagy szélviharban történt vele valmi, mert onnantól nem volt jó némely
csatorna, köztük a sport1-2, amit én még csak-csak tudtam nélkülözni, de
Feri igen nehezen, és hát itt az újabb szezon, szóval ez kellett, hogy
ez is el legyen intézve. Juhé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése