2008. március 3., hétfő

Érzések

A szél ellenére Máté tegnap angyal volt. Egész nap mosolygott, beszélgetett, maga volt a tünemény. Én persze teljesen odavoltam érte. Estére olyan mennyiségő szeretet győlt fel bennem, hogy sírni tudtam volna a gyönyörűségtől. Ott kezdődött a meghatódásom, amikor az egésznapos cukiskodás után este felhívtuk a nagyszülőket. És Máté olyan aranyos volt, (kihangosítjuk a telefont, így ő is hallja a hangokat),folyamatosan kommentálta a beszélgetést, csak úgy zengett a szoba a nagy hő-heő-gő-ktől. Én meg csak ültem mellette a földön, és éreztem, hogy könny szökik a szemembe. Aztán pelusozáskor, majd később fürdés előtt is hasra fordítottam. Eddig ezt egyáltalán nem komálta. Most olyan gyönyörően tartotta a kis buksiját, támasztotta a kezével magát, és közben beszélgetett a függönnyel meg a pelenkázóján lévő nyulakkal. Bennem pedig csak gyűlt a szeretet.
Mire eljött a lefekvés ideje én annyira tele voltam érzésekkel, hogy nem tudtam tőlük elaludni. Azt éreztem, hogy feszíti szét a mellkasomat ez az ismeretlen érzés. Amit korábban még sosem éreztem(Máté előtti időkre gondolok). Furcsa volt, leírhatatlan. Azt hiszem, most 11 hét elteltével kezdem éerezni azt a földön túli, másoknak elmagyarázhatatlan érzést, amit anyai szeretetnek hívnak, amiről annyit lehet olvasni mindehol, de ez mind nem ér semmit, mert nincs olyan szó, amivel el tudnám mondani ezt a büszkeséggel, féltéssel, aggódással teli érzést. Azt hiszem mostanra nőttem fel a feladathoz, nekem ennyi idő kellett ahhoz, hogy feltámadjon bennem az anyai ösztön. És igen elfogult vagyok, igen, a legszebbenk látom a fiamat a világon, számomra ő a legokosabb-legügyesebb, de így van ezzel minden anya, miért is kéne ennek másképp lennie. És most is, ahogy ücsörög a nyugifoteljében, és néha rámpislant eldob egy-két mosolyt, én elvadok a gyönyörőségtől, és már megint sírni volna kedvem. És nem tudom elégszer elmondani neki, milyen ügyes, okos, és mennyire szeretem. Ő meg csak néz, mosolyog, és odavet nekem egy jól formázott heő-t.
Azt hiszem most már lélekben is ANYA LETTEM!!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése