Balatoni nyár 8.- Tapolcai tavasbarlang, Szigligeti strand

Kb. egy héttel korábban vettünk jegyet online, és akkor csak arra figyeltünk, hogy ne legyen túl korai az időpont, mert ahhoz nagyon korán kéne kelnünk, hogy Füredről odaérjünk mondjunk 9-re. Az viszont csak a jegyvásárlás után derült ki számunkra, hogy pont aznap lesz a Balaton átúszás, úgyhogy jól beparáztunk, hogy majd irtó dugó lesz délelőtt pont arrafelé haladva, így jó időben elindultunk, hogy ha kerülnünk kell, az is beleférjen. Aztán persze jóóóó korán érkeztünk, úgyhogy megintcsak tettünk egy kört a tó körül :-)

 Mikor még a gyerekek előtt itt jártunk a barlangban, akkor még nem volt meg az a látogatóközpont, amit az evezés előtt végigjártunk. Egy fiatal srác vezetésével kb. fél óra alatt körbejárható, és szerintem érdekes előadást tartott a barlang kialakulásától, felfedezéséről, egészen napjainkig.
Sok érdekességet elmondott, szerintem jól meg lett csinálva.

 Az előadás végén derült ki számunkra, hogy a csónakok max. 220 kilót bírnak, és hogy kb. 3 felnőtt ember fér el benne. Ekkor kicsit ráparáztam, hogy mi van, ha ketté szednek bennünket, mert akkor nekem kéne evezni... 😱 Ettől eléggé ódzkodtam. Gyorsan saccperkábé kiszámoltuk, hogy mi öten 210 kg körül vagyunk, szóval bármi is lesz, kikönyörögjük, hogy had menjünk együtt. Végül így is lett.

Legutóbb akkor voltunk itt, amikor Máté pocakban volt, és arra emlékeztem nagyon, hogy én annyira féltem odalent, a szűk részeken. Na ez a para most is bennem volt.
A körbeevezés időben nem sok, távolságra sem, 120 méter kb., de a fele nagyjából olyan szűk, hogy csak lebukva lehet áthaladni a járatokon. hát nekem ez a rész maga volt a pokol. Hiába, van ami nem változik :-)

A barlang után a múltkor kipórbált pizzériában ettünk, majd innen a szigligeti strandra mentünk.

Sajnos a strand nagy csalódás volt. :-( Eleve már az kiábrándító volt, hogy az ingyenes betonparkoló melletti fizetős részen térdigérő gazban kellett tapicskolnunk. Aztán a strandon nem tudtunk szép kártyával fizetni. Ilyen stranddal a Balaton mellett eddig még nem találkoztunk. Bent pedig akkora tömeg volt, mintha nem is lett volna kiírva a pénztárnál, hogy max. hány embert engednek be.
alapvetően azért szoktunk rá mostanában az egyéb helyen strandolásra, hogy ne a füredi zsúfolt Kisfaludyra menjünk mindig. Ami egyébként hogy, hogy nem, nem is volt idén annyira zsúfolt, mint mondjuk tavaly. Vagy mint ez a szigligeti, amikor ott jártunk.
Nagy nehezen, egy éppen távozó család helyére le tudtunk cuccolni az árnyékosban. Aztán amikor jöttem vissza az öltözőből mondja Marci, hogy a szomszéd pléden lévő nyanya belekötött, hogy minek ültünk oda, mert az az ő helyük volt, csak bementek a vízbe, de korábban ott volt a matracuk. Na bummm... persze nekünk is leadta ugyanezt a dumát, de 1. nem volt igaz, amit mondott, mert tényleg egy család volt előttünk, másrészt milyen már, hogy beleáll egy gyerekbe???
Szóval ez a kis affér azért megalapozta a hangulatunkat, még akkor is, ha különösebben nem érdekelt a nő hisztije.
Szerencsére a víz az jó volt :-) és végülis jót fürödtek a fiúk.

Hazafelé pedig olyan szépek voltak  a lemenő napban a tanúhegyek. A kedvenceim :-)