Máté hétvégén lebetegedett. Nem komoly, vagyis nem komolyabb, mint máskor szokott lenni, de mivel mielőbb meg kell gyógyulnia mert szombaton elutazunk, így vasárnap elmentünk az ügyeletre, hogy minél korábban elkezdhessük a gyógyszerszedést. Sosem voltunk még ügyeleten egész eddig, kopp-kopp, és ha nem lenne ilyen kiélezett a helyzet, akkor most is kivártam volna hétfőt. Az ügyelet amúgy jobb volt, mint amire számítottam, nem volt tömegnyomor, nem voltak ordító gyerekek, talán egy fokkal jobb is volt, mint betegségszezonban a saját doktornőnk várótermében ücsörögni. Ott aztán olyan millióan vannak.
Persze a taj-kártya mellé nem vittem lakcímkártyát, pedig kellett volna. Ebből látszik, hogy rutintalan vagyok ügyeletügyben. Szerencsére a Marcié nálam volt, és szántam-bántam, de elfogadták, jó volt nekik az is.
Röpke 1 óra alatt végeztünk, kezünkben a gyógyulást hozó receptekkel távoztunk.
Így történt, hogy fennállásunk óta most először voltunk itthon délelőtt Máté, Marci és én összetételben, mert Milán ment oviba, Máté pedig itthon lábadozik. Furcsa is volt, hogy ugyanúgy négyen megyünk, de nem Mátét hagyom ott, hanem Milántól veszek búcsút, és Mátéval ballagok haza.
A délelőtt jól telt, társasoztunk, rajzoltunk, és Máté külön kérésére galuskás levest főztünk, mert az oviban az volt a mai menü. ( a másodiknak adott kelkáposzta főzelékről nagylelkűen lemondott. )
Holnap még ugyanígy toljuk, de remélem szerdára már összeszedi magát annyira Máté, hogy el tud menni az oviba, mert jó lenne, ha a csak miattunk mostszerdára rakott tűzoltóság látogatásról nem maradna le. Meg hát egyébként is biztos nagy élmény lesz.
Jobbulást a nagyfiúnak! Hátha az általam küldött gyógypuszik is besegítenek...
VálaszTörlésEgy tűzoltóság-látogatásra még én is beneveznék :-D
Köszi Pannaa, javulgat :)
TörlésSzerintem is izgalmas lesz.