Tudtam, hogy az 1 éves szülinap egyfajta vízválasztó lesz Milán, és egyben az én életemben is, és mily meglepő ez így is lett.
Csak hát valahogy nem jól választódott ez a víz!
Emlékszem Máté 1 éves kora után kezdett kezelhetőbbé válni. Kezdett önállósodni, már nem igényelte folyamatosan az én 10 cm-es közelségemet, és amikor végre elindult, akkor pedig egészen új távlatok nyíltak meg előttünk. Ekkortájt kezdtem kicsit fellélegezni, és látni a fényt az alagút végén. Nem véletlenül mertem rábólintani a Kistestvérre, azért mert ekkorra Matyival tényleg minden más lett, könnyebb...sokkal könnyebb.
No nem úgy Kishercegünkkel!!!! Akinél a változás villanásnyi idő alatt következett be, amint elfújta az 1 darab gyertyáját a tortáján. Csakhogy, az addig örökmosolygós, türelmes kis cukorbogyóból egy hisztifőnök lett, aki akaratos, aki mindig rosszban sántikál, aki nem hallgat a szép szóra, (de a csúnyára sem), aki azt hiszi, hogy ha azt mondom neki, hogy irgumburgum, meg enyebejnye, akkor azt mókából teszem, és jól a képembe vigyorog, miközben épp az asztal alatt feküdve a konektorból rángatja ki a zsinórokat, vagy a dvd játszóból veszi ki az usb-t és rágcsálja, mint egy gumifogkefét, vagy valami hasonló.
Mert leszámítva azt az elenyésző néhány percet, amikor eltologatja valamelyik kisautót, vagy a golyóvezetőjével játszogat, vagy a zenélő házikót csapkodja a földhöz, hogy kiessenek belőle az állatok, ezeket leszámítva MINDIG valamiben sántikál.
A konyhában nagy kedvence a szemetes kipakolása, ami párosul azzal, hogy az üres joghurtosdobozokba mégegyszerutoljára beledugja az orrát, és alaposan kinyalja, a papírzsebkendőkbe beletörli az arcát vagy lóbálja őket, mintha integetne, és közben huncutul nevet, de úúúúúúgy, hogy egyszerűen nem lehet rá haragudni. Sajnos ezt tudja is a kis büdöse!!!!!
Másik szórakozása (lenne), hogy a mosogatógép fogantyúján vagy a hűtőajtón csimpaszkodik és húzza fel magát, mintha bordásfal lenne. Ez a halálom!
A kamrában kipakolja a szelektív szemetet, a krumplit, a hagymát, feláll a tejeskartonra vagy az ásványvizekre és tör egyre feljebb és feljebb.
A Máté wc-n van, és Milán véletlenül beszökik, akkor természetes, hogy egyből a wckefét találja meg!
A nappaliban mindenhová felmászik, mindenhonnan ki- és lepakol, mindent kapcsolgat.
A kisszobában kirángatja a fiókokat, és kidobál belőlük mindent!
A hálóban feláll az éjjeliszekrényre és ott riszálja a farát. Vagy az ágyon ugrál és amikor nem figyelek akkor az ágy mögé dob mindent ami a kezébe kerül, a cumiját, a zsebkendőt, a hajcsatomat, bármit.
A fürdőben lepakolja a polcot, hajat szárít, mosógépet nyomogat, öblítősflakont rázogat, szemetesbenturkál, és szétdobálja a szennyest, vagy még jobb, ha már szét válogatva, és összekeveri, esetleg belecsempészik néhány sötét zoknit a fehéringes mosásba.
Az előszobában tisztára nyalja a cipőket, vagy ha ott van a vasaló, akkor kivasalja a szőnyeget. Ha egyiket sem teszi, akkor gyönyörködik magában a tükörben, vagy majomkodik.
Szóval sehol sincs biztonságban! MINDEN percben kitalál valamit, és még szerencse, hogy van neki egy nagy és okos bátyja, mert ha Milán véletlenül ihletét vesztette volna, akkor Matyikának biztosan eszébe jut valami.
Amúgy meg imádjuk! Főleg a múltkori betegsége után, amikor jól rámhozta a frászt! No de ez már a múlté. Az 1 hetes betegség alatt fogyott kb. fél kilót, így most saccperkb 9.5 kilót nyom.
Folyamatosan fogzik, de összevissza növeszti a fogait, alul 3 darab van már egy ideje, most felülre gyúr, eddig 5 van felül, az első 4 és a jobb oldali szemfog, és nagyon növeszti a másik szemfogát. Legalábbis azt hiszem, mert az éjszakai alvásunk percekben mérhető.
Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon tudnék-e még 8 órát egyhuzamban aludni!!!! De valamiért azt érzem, hogy a válaszra még egy darabig várnom kell:)
Egyedül még nem jár, pláne hogy kimaradt egy hét gyakorlás, viszont egyre többet beszél:)))
Gyönyörűen mondja, hogy Appppaaaa:) Kedvencem, amikor a füléhez teszi a telefont és apázik, vagy ha meghallja a szkájp hangját akkor is:)
Ha leejt valamit, vagy ha direkt ledob valamit, azt mondja, hogy hoppá!
Egyébként pedig halandzsázik, ebben is jó mestere Máté:)
Tud nyálaspuszit adni, tapsikolni, és fújni mint szél (ezt Matyitól tanulta):) Ha szkájpolunk, és mondom neki, hogy köszönj el, akkor integet. Ugyanígy integet az ablakból a kukásbácsiknak is:)
A joghurtért még mindig meg van bolondulva, és még mindig zokog, ha elfogy.
Biztos ezer dolgot tudnék még írni róla,
de most nemigen jut eszembe más, így most csak ennyi a holnapután
tizenhárom hónaposról:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése